Bevezetés

Az alábbiakban bemutatásra kerülő, 1999. márciusában Pest megye középiskolásai között az alkohol- és drogfogyasztásról valamint dohányzásról végzett kutatás szorosan kapcsolódik "Az európai vizsgálat a középiskolások alkohol- és drogfogyasztásról valamint dohányzásáról '99 (ESPAD'99)" című kutatáshoz, amely Európa 30 országában, azonos időben - 1999. márciusában -, azonos kérdőívvel és azonos módszertani útmutatásokkal került lekérdezésre.

Az első Európai Iskolavizsgálatra 1995-ben került sor a Swedish Council for Information on Alcohol and Other Drugs (CAN) kezdeményezésére és szervezésében az Európa Tanács Pompidou Csoportja támogatásával. A tervezés és az adatgyűjtés a résztvevő országok kutatóinak együttműködésével készült. Az első vizsgálatban 26 ország vett részt. A kutatás eredményeit az 1997. novemberében publikált "The 1995 ESPAD report" (szerk.: Hibell, Andersson, Bjarnason, Kokkevi, Morgan, Narusk) közli. A kutatás magyarországi eredményeiről “A Magyarországi Középiskolások Alkohol és Drogfogyasztása" c. kötet számol be (Elekes-Paksi 1996. Népjóléti Minisztérium).

Az ESPAD program célja összehasonlító adatok gyűjtése Európa középiskolásainak dohányzásáról, alkohol- és egyéb drogfogyasztásáról. A program legfontosabb hosszú távú célja, a fiatalok fogyasztási szokásaiban bekövetkezett változások mérése, az országonként eltérő trendek összehasonlítása. Éppen ezért már az induláskor az adatfelvétel 3-4 évenkénti megismétlését tűzte ki célul.

Magyarországon már a hetvenes évektől kezdődően voltak önbevallásos vizsgálatok középiskolások körében. Ezek a vizsgálatok azonban különböző módszerekkel, különböző mintákon készültek, ezért kevésé alkalmasak arra, hogy az időbeli változásokról megbízható képet kaphassunk. Az ESPAD-vizsgálatok közvetlen hazai előzményének tekinthetők azok a vizsgálatok, amelyek az 1992/93 tanévben készültek Budapesten, valamint Baranya, Tolna, Zala és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben. E vizsgálatok során az Európa Tanács Pompidou Csoportja által kidolgozott módszertani ajánlásokból indultunk ki, és csekély módosításokkal az általuk kidolgozott kérdőívet használtuk. Az 1992. évi fővárosi vizsgálat a középiskolások 3. osztályosaira, a megyékben végzett vizsgálatok pedig a középiskolák négy évfolyamára terjedtek ki.

Az 1995. évi ESPAD-kutatás célcsoportja az 1979-ben született, és 1995-ben középiskolában tanuló népesség volt. Ezért az 1995. évi adatfelvételkor Magyarországon a középiskolák második osztályaira terjedt ki a kutatás. Az 1995. évi magyar vizsgálatban 17 085 középiskolás megkérdezésére került sor, amely mintanagyság lehetővé tette a fontosabb adatok megyénkénti értékelését is.

Az 1999. évi ESPAD-kutatás célcsoportja az 1983-ban született és jelenleg középiskolában tanuló népesség. Ez a korcsoport ma Magyarországon nagyjából egyenlő arányban a középiskolák első illetve második osztályaiban található meg. Az ESPAD'99 magyarországi adatfelvétele 6000 fős országos reprezentatív mintán készült. Ezen a minta nagyságon megfelelő megbízhatósággal készíthetünk az ország egészére vonatkozó elemzéseket, de a mintanagyság nem elegendő megbízható megyei szintű adatokhoz.

Ez a tanulmány és az alapját képező adatfelvétel a Pest megyei ÁNTSZ megbízásából és finanszírozásával készült az ESPAD'99 kutatással egy időben, azzal megegyező kérdőívvel és módszerekkel. A kutatás a megye középiskoláinak összes (9.-12.) évfolyamára kiterjedt.

Végül az ESPAD'99 magyarországi adatfelvétele az Ifjúsági és Sport Minisztérium megbízásából és finanszírozásával egy bővített budapesti mintával is kiegészült, amely lehetővé teszi a kutatás eredményeinek fővárosi szintű értelmezését is.

A fentiekből következően Magyarországon eddig egyedülálló vizsgálat sorozatra került sor a kilencvenes évtizedben. Bár Európa és Észak-Amerika számos országában több évtizedes hagyománya van a rendszeresen ismétlődő, iskolás vagy felnőtt népességre kiterjedő drog- és alkohol epidemiológiai vizsgálatoknak, Magyarországon eddig – a jelen vizsgálatsorozatot megelőzően - ilyenre nem került sor. Különösen fontos ez azért, mert bár a statisztikai adatokon alapuló becslési módszerek is igen elterjedtek a fejlett világban a drog- és alkoholfogyasztás alakulásának mérésére, Magyarországon a drogfogyasztásra vonatkozó statisztikák egyelőre nem, illetve csak igen korlátozottan alkalmasak a valós helyzet becslésére, sokkal inkább tükrözik a drogpoltikában és a statisztikai rendszerben bekövetkezett változásokat, mint a tényleges helyzetet. Az alkoholfogyasztással kapcsolatos közvetett indikátorok - bár hosszabb távon megbízhatóbbak -, éppen az utóbbi években mutatnak olyan ellentétes tendenciákat, amelyek megnehezítik az alkoholfogyasztásban bekövetkezett változások értelmezését.

Az 1992-ben, 1995-ben és 1999-ben végzett kutatások egyértelműen lehetővé teszik a fővárosi középiskolások fogyasztási szokásaiban a kilencvenes években végbement változások bemutatását. Mivel az eddigi vizsgálatok azt mutatták, hogy a főváros fiataljai nem különböznek jelentősen - legalábbis ebben a tekintetben - az ország többi fiataljától, ez a tény önmagában lehetővé teszi az évtizedben végbement változások becslését. Az 1995. évi kutatás megyei reprezentativitása, és az 1992-93-ban néhány megyében felvett adatok lehetővé teszik, hogy több megyében elemezzük a kilencvenes évek első felében végbement változásokat. Az 1999. évi Pest megyében végzett vizsgálat pedig szinte egyedülálló lehetőséget teremt arra, hogy az 1995. és 1999. közti változásokat megyei szinten elemezhessük. Az ESPAD'99 a középiskolások első-második osztályára terjed ki. Az a tény, hogy Pest megyében négy évfolyam vett részt az adatfelvételben lehetővé teszi, hogy a középiskolások egészére is óvatosan ugyan, de becsléseket készítsünk.

Végül ez a kutatási sorozat nem csak a rendszerváltást követő évtized magyar középiskolásainak fogyasztási szokásairól ad információt, hanem az ESPAD részeként lehetővé teszi, hogy a hazai helyzetet nemzetközi összehasonlításban és értelmezhessük.

A következőkben a Pest-megyében készült kutatás első eredményeit közöljük.

Mintaleírás

A vizsgált populáció

Az vizsgálat a Pest megyei középfokú oktatási intézményekben – gimnáziumokban, szakközépiskolákban, szakmunkásképzőkben, illetve szakiskolákban - tanuló fiatalokra tejed ki. Az alapsokaság eloszlása – a mintaválasztás során reprezentációs kritériumnak tekintett változók – iskolatípus, és évfolyam szerint a következő:

A mintaválasztás módja

Mivel a kutatás célja az alkoholfogyasztás, a dohányzás, és a droghasználat elterjedtségének becslése, így a minta méretének és statisztikai paramétereinek optimalizálásához ezek becsült életpervalencia értékeket vettük figyelembe.

Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a vizsgált magatartások közül a drogfogyasztás a legkisebb elterjedtségű, ezért mintánk méretét a drogfogyasztás, és ezen belül is a tiltott szerek fogyasztásának elterjedtségére, azok életprevalenciájának megbízható mérésére optimalizáltuk.

A tiltott szerek összevont életprevalencia értéke - az ESPAD vizsgálat alapján - másodéves középiskolás populációban 1995-ben országos átlagban 10%, Pest megyében 10,6% volt. Későbbi, 1998 nyarán készült, kismintás budapesti vizsgálatunk során azonban már ennél jóval magasabb 16-22% körüli életprevalancia értéket detektáltunk a 17 éves korosztályban. Mindezek alapján a Pest megyei, négy évfolyamra kiterjedő középiskolás mintán a tiltott szerek várható életprevalencia értékét minimálisan 15% -ra becsültük, azaz a mintát mintegy 15%-os előfordulási gyakoriságra optimalizáltuk.

A statisztikai paraméterek, valamint a rendelkezésre álló források mérlegelésével 6500 fős mintát választottunk, ami várhatóan – figyelembe véve a korábbi vizsgálatok során tapasztalt körülbelül 10%-os egyéni szintű mintaveszteséget, - mintegy 5900 fős mintanagyság elérését jelenti. A várhatóan 5900 fős mintanagyság 98%-os megbízhatósági szinten maximálisan 1%-os statisztikai hibát eredményez a tiltott szerekre vonatkozó összesített életprevalencia értékben.

^{A mintaválasztás sor}án egyszerű, rétegzett mintavételi eljárást alkalmaztunk, melynek során a rétegzési szempontot két ismérv képezte, egyrészt az évfolyam, másrészt az iskolatípus.

A mintaválasztás során az adatfelvétel módja – osztályos megkérdezés – miatt a mintavételi egységet azonban nem az egyes tanulók, hanem a középiskolai osztályok képezték. Ennek megfelelően a csoportos mintaválasztáshoz az egyes mintavételi kategóriákon belüli létszámokat a kategóriára jellemző átlagos osztálylétszámmal elosztottuk.

Az egyes mintaválasztási kategóriákban szükséges mintaelemszám, és a kategóriára jellemző átlagos osztálylétszámok alapján összesen 225 osztály került kiválasztásra. A kiválasztott osztályok eloszlása a reprezentációs kritériumok szerint a következő:

A megkérdezettek

Az iskolai és osztályos mintakiesések (9 osztály, a minta 4%-a) pótmintából történő helyettesítésével a tervezett 225 osztály ténylegesen is megkérdezésre került. Az átlagos osztálylétszám azonban nem érte el a rendelkezésre álló statisztikák alapján tervezett 28.9 fős létszámot. A mintába került osztályok esetében a tényleges osztálylétszám ugyanis csak 26.6 fő volt (9.2 %-kal kevesebb a tervezettnél). A hiányzások átlagos nagysága 2.8 fő (10.5%) megfelelt a várakozásainknak. Tehát elsősorban a rendelkezésre álló statisztikák torzítottsága következtében ténylegesen a tervezett 5900 főnél kevesebb, 5360 tanuló került megkérdezésre. A megkérdezett tanulók reprezentációs kritériumok szerinti eloszlása látható az alábbi táblázatban:

Összevetve a megkérdezettek eloszlását az alapsokaság eloszlásával, láthatjuk, hogy a várt mintacsökkenést közel 10%-al meghaladó mintaveszteség nem eredményezte a minta arányainak torzulását. A megkérdezettek iskolatípus és évfolyam szerinti megoszlása nem tér el szignifikánsan a Pest megyei középfokú oktatási intézményekben tanuló diákok tényleges eloszlásától.

Az egyes iskolatípusokban, valamint a különböző évfolyamokon megkérdezett tanulók nemek szerinti eloszlását mutatja az alábbi két táblázat.

A vártnál nagyobb mintaveszteség, és az, hogy a tényleges prevalencia érték a tiltott szerek esetében mintegy egyharmaddal meghaladta a korábbi kutatások alapján becsült értéket, azt eredményezte, hogy az összesített prevalencia értékekre kapott eredmények 98%-os megbízhatósági szinten 1.15%-os hibahatárral értelmezhetők. Összességében tehát a minta statisztikai paramétereinek torzulását sikerült tűréshatáron belül tartani.

Drogfogyasztás

A fogyasztás elterjedtsége

A megkérdezett fiatalok 21,6 %-a fogyasztott már eddigi élete során valamilyen tiltott drogot, 19,3 %-a pedig fogyasztott már nem orvosi javaslatra legális drogot. A halmozódásokat kiszűrve azoknak az aránya, akik csak legális drogot fogyasztottak 9,0 %. Ennek megfelelően a tiltott és/vagy legális drogot fogyasztók együttes aránya a teljes mintában 30,6 %, ami azt jelenti, hogy a pest megyei középiskolások közel egyharmad része kipróbált már valamilyen visszaélésre alkalmas szert.

Az életprevalencia értékek évfolyamonként nagyon jelentős különbségeket mutatnak. A tiltott drogok fogyasztása a középiskola négy éve alatt majdnem megduplázódik: az első osztályosoknál az életprevalencia érték 15,9 %, a negyedik osztályosoknál pedig 28,8 %. Jelentős növekedést találunk az első és második osztály között (második osztályban 22,0 %), valamint a harmadik és negyedik osztály között (harmadik osztály 23,4 %). A második és harmadik osztályok prevalencia értékei tehát meglehetősen hasonlóak. A középiskola négy éve alatt jelentősen nő a legális drogok prevalencia értéke is: az első osztályokban 7,2 % a legális drogok halmozatlan fogyasztási aránya, és ez az érték negyedik osztályra 12,2 %-ra emelkedik. Ennek megfelelően a tiltott és legális szerek együttes életprevalencia értéke évfolyamonként a következőképpen alakul:

Az 1995. évi vizsgálat a középiskolák második osztályára terjedt ki. Az 1995. évi Pest megyére vonatkozó adatokat összehasonlítva az 1999. évi második osztályos adatokkal a következőt kapjuk Pest megyében.

Az elmúlt négy év alatt tehát több mint 50 %-kal nőtt a szerfogyasztás a második osztályosok körében, de ez a növekedés kizárólag a tiltott drogok fogyasztásának terjedéséből következik. Míg a legális drogok fogyasztása megmaradt az 1995. év szinten, addig a tiltott drogok életprevalencia értéke több mint duplájára emelkedett.

A rendelkezésre álló középiskolai statisztikákból és az elmúlt négy évben megváltozott beiskolázási szokások alapján már a vizsgálat kezdetekor is tudtuk, hogy ma a középiskolákba sokkal heterogénebb korcsoportok járnak, mint 1995-ben. Ennek megfelelően a vizsgálatba került pest megyei középiskolák négy évfolyamán 1978 és 1984 között született diákokat találtunk. Többségük (76 %) 1981 és 1983 között született, de jelentősebb még az 1980-ban és 1984-ben születettek aránya is. A születési év szerinti prevalencia értékek hasonló tendenciákat mutatnak, mint az évfolyamok szerint tapasztaltuk. Ennek megfelelően mennél idősebb korcsoportot vizsgálunk, annál magasabb a tiltott és legális szerek fogyasztási aránya. Az tiltott és legális szerek együttes prevalencia értéke legmagasabb (48,1 %) az 1979-ben születettek között, a legalacsonyabb (19,6 %) pedig az 1984-ben születetteknél. Hasonló tendenciát követ a tiltott drogok fogyasztása: 1979-ben születettek körében az életprevalencia érték 38,7 %, az 1984-ben születettek között pedig 11,2 %. Kevésbé egyértelmű a legális drogok fogyasztási gyakoriságának életkor szerinti változása, a legmagasabb értékeket az 1980-ban és 1981-ben születettek között találjuk (10,6 % és 10,8 %), a legalacsonyabb értéket pedig az 1978-ban és 1983-ban születettek között kaptuk (5,9 % és 7,2 %).

A következő táblázat a szerfogyasztás életprevalencia értékeit mutatja Pest megyében az 1995. évi vizsgálat 1979-ben született, és az 1999. évi vizsgálat 1983-ban született diákjaira.

Amennyiben a két vizsgálat naptári év szerint megfelelő korú csoportjait hasonlítjuk össze, a szerfogyasztás hasonló arányú növekedését tapasztaljuk, mint az azonos évfolyamok összehasonlításánál. A tiltott szerek életprevalencia értéke a 16 évesek esetében is megduplázódott, a legális szerek életprevalencia értéke azonban csekély mértékben csökkent az elmúlt négy évben, ez pedig az összes szerfogyasztás életprevalencia értékének kisebb arányú növekedését eredményezte, mint az azonos évfolyamok összehasonlításakor tapasztaltuk.

Szerenként vizsgálva az életprevalenciákat megállapítható, hogy a többi szerhez képest, - de a korábbi évekhez hasonlítva is - kiemelkedően magas a marihuána elterjedtsége, akár önmagában akár pedig alkohollal együtt fogyasztva. A korábbiakhoz képest jelentős az LSD, az amfetaminok és az extasy fogyasztása, és nagyjából ugyanezen a szinten mozog a szipuzás előfordulása. A legális szerek között magas az orvosi javaslat nélküli nyugtató fogyasztás, valamint az alkohol és gyógyszer együttes fogyasztása. A korábbi vizsgálatokhoz képest új jelenségnek tűnik tehát a marihuána dominanciája a tiltott szerek körében, ugyanakkor változatlan magas aránnyal szerepelnek a nyugtatók, valamint a gyógyszerek alkohollal együttesen történő fogyasztása.

A teljes mintában kapott életprevalencia értékek a következő táblázatban láthatók.

Az 1995. évi vizsgálathoz képest változást jelent, hogy az előző évre, illetve előző hónapra vonatkozó prevalencia értékek megnövekedtek. A marihuána, az ópiátszármazékok, a szipuzás, az LSD és az extasy összesített éves prevalencia értéke 13,5 % volt, a havi prevalencia érték pedig 6,5 %. Ha a legmagasabb elterjedtségű marihuána éves prevalencia értékét tekintjük, 1999-ben a vizsgált négy évfolyamra 11,9 % volt, a havi prevalencia értéke pedig 5,4 %. Azaz a két vizsgálat közötti időszakban nem csak az életprevalencia értékek növekedtek, hanem az előző évi és havi prevalencia értékek is.

A fogyasztás gyakoriságára vonatkozó adatok ugyanakkor arra utalnak, hogy az egyes szerek fogyasztása változatlanul az egy-két alkalommal történő kipróbálásra korlátozódik és kifejezetten ritka a sokszori fogyasztás előfordulása. A legmagasabb életprevalencia értéket mutató marihuána esetében a hat vagy többszöri fogyasztás a megkérdezettek 5,6 %-ánál fordul elő. Az orvosi javaslat nélküli nyugtatók fogyasztásánál ez az arány 2,3 %, az összes többi szer esetében pedig 2 % alatt marad a hat vagy többszöri fogyasztás előfordulása az eddigi élet során.

Ismeretek

A középiskolások túlnyomó többsége ismeri, vagy legalábbis hallott a tiltott és legális szerek nagy részéről. Legkevésbé ismert a metadon, a más ópiátok, a crack - ezeket a megkérdezettek kevesebb mint fele ismeri. A középiskolások körében legismertebb a kokain, a heroin, az extasy és a marihuána. A mostani adatokat összehasonlítva az 1995. évi vizsgálat adataival valószínűsíthetjük, hogy a legtöbb szer ismertsége jelentősen nőtt. Bár 1995-ben is a legismertebb szerek közé a heroin, marihuána és a kokain tartozott, az extasy akkor még a legkevésbé ismert drog volt.

Az első fogyasztás

A tiltott vagy legális drogok első kipróbálásának életkora a fogyasztók túlnyomó többségénél a 16 éves vagy e fölötti életkor. 14 évesen vagy ennél korábban próbálkozók aránya elenyésző valamennyi szer esetében.

A valamilyen szerrel próbálkozók közel fele (47 %) először marihuánát próbált, 18 % nyugtatót fogyasztott orvosi javaslat nélkül, az amfetaminokat a fogyasztók 9 %-a próbálta elsőnek használt drogként, az extasyt és a szipuzást egyaránt 5-5 % említette. Az összes többi szer elsőnek fogyasztottként való említése 3 % vagy ez alatti.

Az első kipróbálás leggyakoribb oka a kíváncsiság. Többen említik még a "jól akartam érezni magam" alternatívát. Nem jelentős a társasággal való azonosulás, vagy az unatkozás a kipróbálás indítékai között.

Az első szerhez való hozzájutás forrásaként legnagyobb arányban (a szert fogyasztók 31 %-a) a baráti társaságot nevezte meg. Hasonló az aránya azoknak is, akik idősebb vagy fiatalabb barátjuktól kapták az elsőnek fogyasztott szert. A fogyasztók 7 %-a szüleitől kapta, 6 %-a

pedig engedély nélkül vette el otthon. Az összes többi beszerzési forrás elenyésző. Az 1995. évi vizsgálathoz hasonlóan tehát most is elmondhatjuk hogy a dealerek, az ismeretlenek szerepe elenyésző, ugyanakkor meghatározó a baráti társaság, a kortárs kapcsolatok. Az 1995. évi adatokhoz képest csökken a szülők, illetve az otthon szerepe az elsőnek fogyasztott szerhez való hozzájutásban, ami valószínűleg összefügg a tiltott és legális szerek fogyasztásában az elmúlt négy évben bekövetkezett arányeltolódással.

Végül a hozzáférhetőség egy jelentős mutatójának tartjuk, hogy a megkérdezettek több mint fele (53,5 %) tud olyan helyet, ahol marihuánához vagy hasishoz hozzájuthat. Legtöbben diszkót vagy bárt említenek, mint lehetséges beszerzési forrást (35,9 %), ritkábban kereskedőt, vagy valamilyen más beszerzési forrást (12,1 illetve 11,7%). Legritkábban az iskolát vagy valamilyen közterületet említenek a fiatalok, ennek ellenére figyelemre méltó, hogy a megkérdezettek 7,3 %-a az iskolát említi olyan helyként, ahol a legkönnyebben hozzájuthat marihuánához.

A drogfogyasztók jellemzői

Fiúknál és lányoknál is egyaránt gyakoribb a tiltott drogok fogyasztása. Ez változást jelent a korábbiakhoz képest, amikor a lányoknál a legális szerek fogyasztása volt a nagyobb arányú. A nemek közötti eltérés azonban most is jellegzetes, a fiúknál egyértelműen a tiltott szerek fogyasztása dominál - 27,3 %-uk próbált már ki valamit, a legális szerek előfordulása pedig csupán 4,4 %. A lányoknál a tiltott és legális szerek prevalencia értékei hasonlóak 16,7 % illetve 13,0 %. Ez egyben azt jelenti, hogy a legális szert fogyasztók túlnyomó többsége (76,6 %-a) lány, a tiltott szer fogyasztókon belül pedig az arányuk csak 40,5 %.

A szerfogyasztás legkisebb életprevalencia értékeit a gimnáziumokban, a legnagyobbat pedig a szakmunkásképző intézetek diákjai között tapasztaltuk. Hasonló tendenciát mutat a tiltott

drogok előfordulási aránya is, azaz a szakmunkásképzőkben tanulók több mint egynegyed része, a gimnáziumokban tanulóknak pedig kevesebb mint egyötöde próbált már valamilyen tiltott szert. A szakiskolákban az arányok csekély mértékben meghaladják a megyei átlagot, a szakközépiskolákban pedig kis mértékben elmaradnak attól. A legális drogok életprevalencia értéke a szakmunkásképzőkben és a gimnáziumokban is alacsonyabb a megyei átlagnál, ugyanakkor figyelemre méltó a szakközépiskolákban tapasztalt viszonylag magas prevalencia érték.

A megyén belül határozott különbséget mutat az agglomerációba tartozó és az azon kívüli iskolák szerfogyasztása. A különbség oka a tiltott szerek eltérő prevalencia értéke. Míg az agglomeráción kívüli iskolákban a tiltott szerek életprevalencia értéke 18,5 %, az agglomeráción belül a megfelelő arány 24,2 %. Ennek megfelelően az agglomerációban tanuló középiskolások egyharmada, a megye egyéb területein tanulóknak pedig több mint egynegyede fogyasztott már életében valamilyen tiltott vagy legális szert.

A fentinél is jelentősebb különbséget tapasztalunk az egyes ÁNTSZ körzetekhez tartozó középiskolák prevalencia értékeiben.

Legmagasabb az összesített szerfogyasztás gyakorisága a szentendrei ÁNTSZ körzetébe tartozó középiskolákban, ahol a tiltott és legális szerek együttes életprevalencia értéke 39,2 %. Ez a magas arány egyértelműen a tiltott szerek kiemelkedően magas arányából adódik. A szentendrei ÁNTSZ körzethez tartozó középiskolákban tapasztalt 31,5 %-os életprevalencia érték arra utal, hogy ez a környék a megye leginkább veszélyeztetett területe. Átlag feletti a szerfogyasztás előfordulása a dunakeszi ÁNTSZ-körzetben (34,8 %), a dabasi ÁNTSZ-körzetben (32,3 %), valamint a budakörnyéki körzetben (32,7 %). E három körzeten belül a tiltott szerek előfordulása egyértelműen a legmagasabb (27 %) Dunakeszi körzetében. Ettől kicsit alacsonyabb értékeket találunk Budakörnyék középiskoláiban (25,4 %). Dabas körzetében a szerfogyasztás átlag feletti arányai már inkább a legális szerek magas életprevalencia értékeinek köszönhetők.

A legalacsonyabb összesített szerfogyasztási gyakoriságokat Cegléd (24,4 %), Monor (28,4 %), Nagykáta (28 %) és Vác (29,9 %) körzeteiben találtuk. Nagykáta és Cegléd körzetében

találtuk a legalacsonyabb tiltott szer fogyasztási arányokat (15,6 %, illetve 16,0 %). (A tiltott illetve a legális szerek fogyasztása szempontjából magas, közepes, és alacsony fertőzöttségű körzetek ábrázolása látható a következő két oldalon szereplő térképeken.)

A települések típusa alapján azt tapasztaljuk, hogy a községi középiskolákban magasabb a szerfogyasztás életprevalenciája, a városokban pedig alacsonyabb ( 34,8 % illetve 29,8 %) és az eltérés egyértelműen abból adódik, hogy a tiltott szerek fogyasztása gyakoribb a községi középiskolákban.

A megkérdezett középiskolások 93 %-a együtt él édesanyjával, 75 %-a együtt él édesapjával. 9,1 % él nevelőapával, a nevelőanyák előfordulása azonban elenyésző, a megkérdezettek 2,6 %-a tett említést róla. A megkérdezettek több mint háromnegyed részének van testvére, és nem ritka (17 %) a nagyszülőkkel való együtt élés sem. Intézetben 25 fő (0,5 %), egyedül pedig 22 fő (0,4 %) él. Az intézetben élők, valamint a nem rokon személyekkel élők között a tiltott szerek igen magas prevalenciáját figyelhetjük meg, ami a legális szerek alacsony fogyasztási gyakoriságával társul. Az édesszülőkkel, testvérekkel élők között a tiltott szerek fogyasztása az átlag körüli arányt mutatja, a legális szerek életprevalencia értéke pedig csekély mértékben elmarad az átlagtól.

A szerfogyasztás előfordulásában egyértelműen jelentős az egyedül, vagy intézetben élés, a más rokon személy, illetve a nevelőanya. Az egyedül élés ugyan csak néhány fiatalt érint, mégis figyelemre méltó, hogy közöttük mind a tiltott, mind pedig a legális szerek életprevalencia értéke kiemelkedően magas. Átlag fölötti a szerfogyasztás a nem rokon személyekkel és a nevelőanyával élők között, náluk azonban nem csak a tiltott szerek életprevalencia értéke magasabb, hanem a legális szerek előfordulása is a legmagasabbak közé tartozik. Figyelemre méltó, hogy az 1995. évi vizsgálat eredményeihez hasonlóan az édesapával való együttélés hatása egyértelműen kimutatható. Közöttük a legkisebb a tiltott szerek életprevalencia értéke, és a második legalacsonyabb a legális szerek prevalencia értéke. Ez megerősíti azt a korábbi hipotézisünket, hogy a tiltott és legális szerek kipróbálásában az édesapával való együttélésnek van a legnagyobb visszatartó ereje.

A megkérdezettek 22 %-ának apja rendelkezik felsőfokú végzettséggel, 27 %-a pedig érettségivel. A 8 általános iskola vagy kevesebb, mint az apa legmagasabb iskolai végzettsége alig haladja meg a 8 %-t. Ezek az adatok arra utalnak, hogy elsősorban a felsőfokú végzettséggel rendelkező apák gyermekei felülreprezentáltak a megyében.

Az alábbi táblázat az apa iskolai végzettsége alapján mutatja a tiltott és legális drogot fogyasztók, valamint a drogot nem fogyasztók megoszlását.

Az életprevalencia értékek alakulása az apa iskolai végzettsége szerint hasonló tendenciát mutat, mint az 1995. évi vizsgálatban tapasztaltuk. A korábban bemutatott, egy háztartásban élők adataihoz hasonlóan itt is azt tapasztaljuk, hogy a legmagasabb prevalencia értékeket az apával nem rendelkező, vagy arról nem tudó fiatalok esetében figyelhetjük meg. A legalacsonyabb prevalencia értékek az összes fogyasztásra vonatkozóan és a tiltott drogok esetében is a 8 általános iskolai végzettséggel valamint a szakmunkásképző végzettséggel rendelkező apák gyerekeinél tapasztalhatók. A tiltott drogok előfordulása leggyakoribb a nyolc általánosnál alacsonyabb végzettséggel rendelkező apák gyerekeinél, de átlag feletti az érettségivel valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkező apák gyerekeinél is. A legális szerek életprevalencia értéke legmagasabb a nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkező apák gyerekeinél.

Az alábbi táblázat az anyák iskolai végzettsége alapján mutatja a tiltott és legális drogot fogyasztók, valamint a drogot nem fogyasztók megoszlását.

Az anyák iskolai végzettsége alapján kisebb különbségeket találunk a tiltott és legális szerek együttes életprevalencia értékeiben. Csupán két csoport mutat az átlagtól jelentősebb eltérést: azok, akiknek nincs információjuk az édesanyjuk iskolai végzettségéről, esetükben az átlagosnál magasabb a szerek fogyasztási aránya, a nyolc általánossal rendelkező anyák gyerekeinél pedig az átlagosnál kisebb a szerfogyasztási arány, ami elsősorban a tiltott szerek kiugróan alacsony életprevalencia értékeiből adódik. Bár az összes szerfogyasztást tekintve kisebbek a különbségek, mint az apák esetében tapasztaltuk mégis, a tiltott és legális szerek életprevalencia értékeit külön vizsgálva az eltérések jellegzetesebbek. Az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező anyák gyerekeinél a legális szerek életprevalencia értékei határozottan magasabbak, az anya iskolai végzettségének növekedésével pedig párhuzamosan csökken a legális szerek fogyasztási gyakorisága, a tiltott szerek életprevalencia értékei pedig a magasabb iskolai végzettségű anyák gyerekeinél nagyobbak.

A megkérdezett fiatalok többségének szűkebb-tágabb családjában megtalálható valamely káros fogyasztási szokás, vagy deviáns viselkedési forma. A dohányzás a legelterjedtebb, a fiatalok többségének van dohányzó hozzátartozója, és több mint felük a szűk családi körben is találkozik a cigarettával. A fiatalok majdnem fele ismer a tágabb családi körben olyant aki rendszeresen sok alkoholt fogyaszt, és közel egyötöd részük (18 %) a szűkebb családi körben is találkozik ezzel a viselkedési formával. A következő leggyakoribb, valamilyen problémára utaló viselkedési forma a sok nyugtató vagy altató szedése, amelyet a fiatalok 17 %-a ismer a tágabb családi körből, és közel 8 %-uk a közvetlen Családjában is tapasztalja ezt a fogyasztási szokást. Pszichológushoz járó hozzátartozóról a megkérdezettek 14 %-a számol be, a szűk családon belüli arány azonban magasabb (8,1 %), mint a nyugtató, altató szedés esetében tapasztaltuk. A fentieknél ritkább, de nem elhanyagolható arányú az öngyilkosság, vagy öngyilkossági kísérlet, illetve a börtönbüntetés előfordulása a szűkebb-tágabb családi körben. A fenti adatok arra utalnak, hogy a középiskolás fiatalok egy jelentős része "családi" kapcsolatban él az egyes problémás viselkedési formákkal, illetve a deviáns "probléma megoldási" módokkal.

Egyértelmű, hogy a semmilyen szert nem próbálók családjában kisebb arányúak a fenti viselkedési formák. Határozott kapcsolatot elsősorban a legális szert fogyasztók között

figyelhetünk meg. Azaz, a legális szert fogyasztók sokkal gyakrabban említenek a családon belül rendszeresen sok alkoholt fogyasztót, öngyilkossági kísérletet, vagy befejezett öngyilkosságot, nyugtató, altató szedést, pszichológusi kezelést. Bár a tiltott szert fogyasztók családjában is a szert nem fogyasztókhoz képest gyakoribb valamennyi viselkedési forma, közöttük sokkal magasabb a kábítószer fogyasztás előfordulása a családon belül - több mint kétszeres a teljes mintán belüli aránynak, és az átlagot meghaladó a börtönbüntetés előfordulása is.

A fenti adatok tehát azt valószínűsítik, hogy a családon belüli deviancia, illetve káros fogyasztási szokások növelik a szerfogyasztás valószínűségét, de ez a hatás sokkal erősebb a legális szerek fogyasztására, míg a tiltott szerek esetében sokkal nagyobb a családon belüli kábítószer fogyasztás előfordulásának a szerepe.

Dohányzás

A megkérdezettek 74,5 %-a legalább egyszer dohányzott már az élete során. Közülük 28 % tíznél kevesebb alkalommal gyújtott rá, 35 %-uk viszont legalább 40-szer.

A kérdezést megelőző hónapban a középiskolások 42,2 %-a gyújtott rá legalább egyszer, napi rendszerességgel pedig 31,4 % dohányzik.

A fiúknál az élet- és havi prevalencia értékek is magasabbak mint a lányoknál. Míg azonban a különbségek az életprevalencia értékekben csekélyek, minél gyakoribb fogyasztást nézünk a nemenkénti eltérés annál jelentősebb. Így, a napi rendszerességgel dohányzó fiúk aránya már sokkal magasabb, 37 %, míg a lányoknál ez az arány csak 26,7 %.

A dohányzás prevalencia értékei és az előző hónapra vonatkozó gyakorisági adatok évfolyamonként nem mutatnak jelentős eltérést. Bár bizonyos mértékig érvényesül az a tendencia, hogy a felsőbb éfvolyamokban gyakrabban fordul elő a dohányzás, különösen a napi rendszerességű dohányzás, a különbségek nem túl jelentősek. A legtöbb adat enyhe csökkenést mutat a negyedik évfolyamon de ennek legfőbb oka az, hogy itt már csak a gimnáziumok és szakközépiskolák adatai jelentkeznek.

Az évfolyamonkénti csekély eltérés oka az, hogy a cigarettát már próbáltak több mint háromnegyed része 14 éves kora előtt már elszívta első cigarettáját, és a rendszeres dohányzást is nagyon soka már 14-15 éves korukban elkezdik.

A második osztályosok adatait összehasonlítva az 1995. évi vizsgálat Pest megyére vonatkozó megfelelő adataival azt tapasztaljuk, hogy a dohányzás havi prevalencia értékei és a napi rendszerességgel dohányzók aránya is csekély mértékben növekedett 1995-höz képest.

Iskolatípusonként nagyon jelentős eltérések tapasztalhatóak a dohányzás gyakoriságában. A különbségek jelentősek az élet- és havi prevalencia értékekben is, de különösen jelentős a napi rendszeres dohányzás gyakoriságában. A szakmunkásképzőkben és szakiskolákban tanulók körében a napi rendszeres dohányzás az itt tanulók több-kevesebb felét érinti, és ez azt jelenti, hogy ezekben az iskolatípusokban kétszer annyi a rendszeres dohányzók aránya, mint a gimnáziumokban.

Nem találtunk jelentős különbséget a dohányzás prevalencia értékeiben, illetve gyakoriságában az agglomerációba tartozó, és az azon kívüli középiskolák diákjai között. A dohányzás életprevalencia értéke az agglomerációban 74,0 % volt, azon kívül pedig 75,2 %, a havi prevalencia érték az agglomerációban 41,5 %, azon kívül 43,1 % volt, a napi dohányzók aránya pedig 30,6 % illetve 32,5 %.

A dohányzás életprevalencia értékei a legtöbb körzetben az átlaghoz közelítenek. Jelentősebben eltér Nagykáta és Szentendre körzete az átlagosnál alacsonyabb életprevalencia értékekkel, valamint Dabas körzete az átlagosnál magasabb értékkel. A napi rendszerességgel dohányzók aránya Szentendre és Vác körzetében a legalacsonyabb, Gödöllő és Nagykőrös körzetében pedig a legmagasabb.

Alkoholfogyasztás

A Pest megyében megkérdezett középiskolások 93,1 %-a legalább egyszer az életében fogyasztott szeszes italt. A nemenkénti eltérés csekély, azonban az eddigi hazai tapasztalatoktól eltérően a lányoknál kis mértékben nagyobb életprevalencia értékeket tapasztaltunk (lányok 93,4 %, fiúk 92,7 %)

Az alkoholfogyasztás életprevalencia értéke az évfolyamok növekedésével párhuzamosan emelkedik, és míg az első évfolyamon az absztinencia arány 10,6 %, addig a negyedik éfvolyamon már csupán 3,1 %. (Második osztályosoknál 7,7 %, harmadik osztályosoknál 4,3 %). Az 1995. évi vizsgálat alapján a második osztályosok absztinencia aránya 8,3 % volt, azaz az alkoholfogyasztás életprevalencia értéke csekély mértékben növekedett.

Iskolatípusonként vizsgálva a gimnáziumok és szakközépiskolák között az alkoholfogyasztás életprevalencia értékei nem mutatnak jelentős eltérést (gimnáziumban 93,5%, szakközépiskolában 93,7%), a szakmunkásképzőkben csekély mértékben alacsonyabb az életprevalencia érték (92,3 %), és a megyei átlaghoz képest különösen alacsony a szakiskolákban (82,9 %).

A kérdezést megelőző évben a megkérdezettek 84 %-a fogyasztott legalább egyszer alkoholt. A nemenkénti eltérés csekély, de még mindig valamelyest magasabb a prevalencia érték a lányoknál (fiúk 83,6 %, lányok 84,2 %). Évfolyamonként az éves prevalencia érték jelentősen változik: az első osztályosok körében 76 %, a negyedik osztályosok között pedig már 91,7 % (másodikosok éves prevalencia értéke 84,5 %, a harmadikosoké pedig 87,7 %).

Az életprevalencia értékekhez hasonlóan az éves prevalencia értékek is a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban a legmagasabbak (85,4 % illetve 84.4 %), a szakmunkásképzőkben ennél alacsonyabb (81,7 %), és a legalacsonyabb a szakiskolákban (76,6 %). Feltételezhetjük, hogy ez az eddigi tapasztalatoktól eltérő tendencia elsősorban azzal magyarázható, hogy csak a gimnáziumok és a szakközépiskolások négy évfolyamosok, és ahogy korábban láttuk, a prevalencia értékek az évfolyamok növekedésével párhuzamosan emelkedik.

A kérdezést megelőző hónapban a középiskolások 55,5 %-a fogyasztott alkoholt. A havi prevalencia értékek alapján már megváltozik a korábban tapasztalt nemenkénti különbség. A fiúk között már egyértelműen magasabb a megelőző hónapban alkoholt fogyasztók aránya (fiúk 59,3 %, lányok 52,2 %). Még nagyobb a nemek közötti különbség, ha a megelőző hónapban legalább hat alkalommal alkoholt fogyasztók arányát tekintjük: a fiúk között több mint kétszer annyian fogyasztottak ilyen gyakorisággal alkoholt, mint a lányok között (fiúk: 14,5 %, lányok 6,9 %, teljes minta : 10,4 %)

A havi prevalencia értékek évfolyamonkénti alakulása a korábbiakhoz hasonló tendenciát mutat. A legalacsonyabb prevalencia értékeket az első osztályosok között találjuk: 46,4 %, a másodikosok között 55,5 %, a harmadikosok között 58,8 %, a negyedikesek között pedig már 66,8 %. Összehasonlítva az 1995. évi vizsgálat Pest megyére vonatkozó megfelelő adatát, megint csak a prevalencia értékek csekély növekedését tapasztaljuk (1995-ben a második osztályosok havi prevalencia értéke 51,9 % volt.

A havi prevalencia értékek alapján iskolatípusonként nem találunk jellegzetes különbséget, csupán a szakiskolákban csekély mértékben alacsonyabb a megelőző hónapban alkoholt fogyasztók aránya.

A megkérdezett középiskolások több mint fele (57,3 %) legalább egyszer volt már részeg. A lányok között az arány kicsit alacsonyabb 50,7 %, a fiúk között pedig 65 %. A kérdezést megelőző hónapban a középiskolások közel egynegyed része, 23,2 % legalább egyszer berúgott. A nemek közötti eltérés itt már jelentős, a lányoknak csupán 16,3 %-a a fiúknak pedig 31,2 %-a legalább egyszer berúgott a kérdezést megelőző hónapban.

Az évfolyamok szerint a második osztályosok között a legmagasabb az előző hónapban lerészegedettek aránya: 23,2 %, amely arány csekély mértékben elmarad az 1995. évi 24,9 %-tól. Az első osztályosok között a legalacsonyabb (18,8 %) a lerészegedés havi prevalencia értéke, ezután következnek a negyedik osztályosok 23,2 %-os aránnyal, majd a harmadik osztályosok 26,7 %-kal.

A lerészegedés havi prevalencia értékének évfolyamonkénti alakulását befolyásolja az iskolatípusonkénti jelentős eltérés is. A két évfolyamos szakiskolákban a havi lerészegedés aránya közel kétszer akkora, mint a gimnáziumokban (gimnáziumok: 17,8 %, szakközépiskolák: 23,2 %, szakmunkásképzők: 30,9 %, szakiskolák 34,8 %).

Az agglomerációba tartozó és az azon kívüli iskolák között a különbségek nem nagyon jelentősek. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a lerészegedés havi prevalencia értékét kivéve az összes alkoholfogyasztással kapcsolatos mutató csekély mértékben magasabb az agglomerációba tartozó középiskolák diákjai között.

Az alkoholfogyasztás fontosabb mutatói alapján egyértelműen kiemelkedik a megyében Dunakeszi és Nagykőrös körzete. Ezeken a területeken valamennyi mutató arra utal, hogy az alkoholfogyasztás és a lerészegedés a megyei átlagot meghaladja a középiskolások körében. Nagykáta az alkoholfogyasztás prevalencia értékei alapján a legalacsonyabb gyakoriságú körzetek közé tartozik a megyében, ugyanakkor a lerészegedés havi prevalencia értéke viszonylag magas. Szentendre körzetében az ellenkezőt tapasztaljuk, itt az alkoholfogyasztás gyakoribbnak látszik, ugyanakkor az átlag alattiak a lerészegedés prevalencia értékei. Budakörnyék és Százhalombatta körzetében az előző hónap gyakori ivása és lerészegedése átlag fölötti. Cegléd körzetében az alkoholfogyasztás valamennyi mutatója alacsonyabb a megyei átlagnál. Az alkoholfogyasztás élet- és havi prevalencia értékei legalacsonyabbak Nagykáta körzetében, ugyanakkor a lerészegedésre és a gyakoribb ivásra utaló mutatók a megyei átlag körül mozognak.

Az ÁNTSZ-körzetek szerinti adatok arra utalnak, hogy a megye különböző területein különböző alkoholfogyasztási szokások a jellemzők. Ezek pontosabb leírására azonban csak a vizsgálat adatainak részletesebb feldolgozásakor kerülhet sor.

Dohányzás, drog- és alkoholfogyasztás

Korábbi kutatási eredményeinkhez hasonlóan, a dohányzás alapján nagyon határozott különbséget találunk a tiltott és legális szert fogyasztók valamint a szert nem fogyasztók között. Kiugróan magas a dohányzás előfordulása a tiltott drogot fogyasztók körében. Már az életprevalencia értékek is meghaladják a teljes mintára jellemző átlagot, azonban itt a különbség még nem olyan jelentős. A havi prevalencia értékeknél a tiltott drogot fogyasztók és a teljes minta közötti eltérés már megközelíti a kétszerest, a napi rendszerességgel dohányzás tekintetében pedig a tiltott drogot fogyasztók már több mint kétszer akkor gyakoriságot mutatnak, mint ami a teljes mintára jellemző. A tiltott drogot fogyasztók körében nem csak a napi rendszerességű dohányzás kiemelkedő gyakoriságú, de közel egynegyed részük (23,4 %) legalább fél doboz cigarettát szív el naponta. Ugyanakkor a legalább fél doboz cigarettát elszívók aránya a teljes mintán belül csupán csak 8,9 %.

A legális drogot fogyasztók dohányzási gyakoriság szintén meghaladja a teljes minta átlagát, ám a prevalencia értékek minden kategóriában közelebb állnak a semmilyen drogot nem fogyasztókhoz, mint a tiltott drogot fogyasztókhoz.

Nagyon határozottnak látszik az alkohol- és a drogfogyasztás közötti kapcsolat. Az alkoholfogyasztás prevalencia értékei is sokkal magasabbak a tiltott drogot fogyasztók körében, mint akár a legális drogot fogyasztók, akár pedig a semmit nem fogyasztók között, de különösen a lerészegedéssel kapcsolatos mutatók rendkívül magasak a tiltott drogot fogyasztók között. A legális szert fogyasztók alkoholfogyasztása is magasabb mint a szert nem fogyasztók között, a prevalencia értékek mégis közelebb állnak a megyei átlaghoz, mint a tiltott szert fogyasztók körében tapasztalható.

Összegzés

A Pest megyében megkérdezett középiskolások 30,6 %-a kipróbált már életében valamilyen tiltott vagy legális szert. A tiltott szert kipróbálók átlagos aránya 21,5 % és ez az arány az életkor előrehaladtával nő, ami azt jelenti, hogy a negyedik osztályosok körében eléri a 41 %-t. A tiltott és legális szereket együttesen tekintve kiemelkedően magas a marihuána életprevalencia értéke, valamint az orvosi javaslat nélküli nyugtató, illetve gyógyszer alkohollal együtt történő fogyasztása. Bár az 1995. évhez képest bekövetkezett változások értékeléséhez részletesebb elemzésekre is szükség van, valószínűsíthető hogy a tiltott szerek fogyasztásában jelentős növekedés következett be. Növekedett a legális szerek fogyasztása is, azonban a legális szereket fogyasztók között egyre nagyobb azoknak az aránya akik tiltott szerekkel is próbálkoznak. Ennek eredménye, hogy a csak legális szerekkel próbálkozók aránya csökkent 1995-höz képest. Bár valamennyi tiltott szer életprevalencia értéke növekedett, kiemelkedő a marihuána fogyasztás életprevalencia értékének növekedése. Nőtt a marihuána éves és havi prevalencia értéke is. A korábbi évekhez képest jelentősebb az amfetaminok, az LSD és más hallucinogének valamint az extasy életprevalencia értéke, azonban ezek gyakorisága ma is csak 4-5 % körül mozog. Figyelemre méltó, hogy a tiltott szerek megváltozott gyakorisága mellett változatlan a nyugtatók, altatók, illetve a szipuzás elterjedtsége a középiskolások körében. Bár csak az országos adatok feldolgozása után tudjuk csak pontosan megmondani, mennyire sajátos Pest megye helyzete a drogfogyasztás tekintetében, az 1998. évi fővárosi módszertani vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy országosan is változás következett be a tiltott drogfogyasztás szerkezetében.

Növekvő gyakoriságra utalnak a dohányzás és az alkoholfogyasztás fontosabb mutatói is. Ez a növekedés sokkal kisebb mértékű, mint a tiltott drogok esetében tapasztaltuk, azonban a növekedés egy sokkal magasabb szinten következett be. Ennek következtében ma a megye középiskolásainak 74,5 %-a legalább egyszer dohányzott már életében, és 31,5 %-a napi rendszerességgel dohányzik. Az alkoholfogyasztás életprevalencia értéke 93,1%, a középiskolások 57,3 %-a legalább egyszer volt már részeg életében, és 23 % azoknak az aránya, akik a kérdezést megelőző hónapban is voltak részegek.

Valamennyi vizsgált szer fogyasztása alapján jelentős különbségek tapasztalhatók évfolyamonként, iskolatípusonként és a megye különböző részei között. Ennek alapján a legtöbb szer fogyasztása növekszik a középiskolai tanulmányok előrehaladtával, általában veszélyeztetettebbnek tűnnek a szakmunkásképzőben, illetve szakiskolában tanulók. A fiúk között a legtöbb szer fogyasztása gyakoribb, mint a lányok között. Az agglomeráció iskolai között valamelyest magasabb az alkoholfogyasztás és a tiltott szerek fogyasztása viszont alacsonyabb a dohányzás gyakorisága. Eddigiek alapján valószínű hogy a megye egyes részein kifejezetten magas a tiltott szerek fogyasztása (például Szentendre, Dunakeszi, Ráckeve, Budakörnyéke körzetei), más részein elsősorban a legális drogok, alkoholfogyasztás és/vagy dohányzása a magas (Nagykáta, Nagykőrös).