Napirend:

1. Dr. Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter meghallgatása

2. "A pálya apálya, avagy (ki)takarítás a Vasasnál?"

Világosi Gábor és Wekler Ferenc (SZDSZ) képviselők I/1052. számon benyújtott, az 1999. április 13-i plenáris ülésen a bizottságnak tárgyalásra kiadott interpelláció

3. "Mi a kormány szándéka a sportingatlanokkal?"

Bakonyi Tibor (MSZP) képviselő I/1081. számon benyújtott, az 1999. április 13-i plenáris ülésen a bizottságnak tárgyalásra kiadott interpelláció

4. Egyebek

A bizottság részéről:

Páva Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke

Horváth László (Fidesz), a bizottság alelnöke

Dr. Gémesi György (MDF), a bizottság alelnöke

Birkás Tivadar (Fidesz)

Fehérvári Tamás (Fidesz)

Gyürk András (Fidesz)

Imre Zsolt (Fidesz)

Koncz Ferenc (Fidesz)

Tóth András (Fidesz)

Zsigó Róbert (Fidesz)

Juhász Gábor (MSZP)

Csizmár Gábor (MSZP)

Érsek Zsolt (MSZP)

Szabó Imre (MSZP)

Tóbiás József (MSZP)

Dr. Fenyvesi Máté (FKGP)

Vincze László (FKGP)

Zakó László (FKGP)

Dr. Bognár László (MIÉP)

Horn Gábor (SZDSZ)

Meghívottak:

Dr. Deutsch Tamás, ifjúsági és sportminiszter

Székelyhidi Jánosné, a Parlamenti Titkárság vezetője

Wekler Ferenc, SZDSZ

Lajtár József, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára

Katona Béla, a Vasas SC társadalmi elnöke

Gyalog András, Vasas SC

Lányi Zsolt, az UTE társadalmi elnöke

Szabó Bence, az UTE elnöke

Nádori László, a Magyar Sportszövetség elnöke

Dr. Molnár József, NISZKA

Dr. Bulyáki János, NISZKA

Szőke Irma, Belügyminisztérium

Enyedi József, MEH

Szakács Imre, Ifjúsági és Sportminisztérium

A Tanácsadó Testület tagjai:

Dr. Berényi János

Csötönyi Sándor

Dr. Nyerges Mihály

Sipos Árpád

Állandó meghívott:

Szabó István, az SZDSZ szakértője

Helyettesítési megbízást adott:

Bakonyi Tibor (MSZP)

SZISZ 1-10

PÁVA ZOLTÁN (MSZP, a bizottság elnöke, a továbbiakban Elnök): Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntök mindenkit a mai bizottsági ülésünkön. A bizottsági ülést ezennel megnyitom. Köszöntöm meghívott vendégeinket, Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter urat, Wekler Ferenc urat, az Országgyűlés alelnökét.

Javaslom, hogy a kiküldött napirendi pontok alapján tárgyaljuk a mai bizottsági ülésünket! Elsőként következne Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter úr meghallgatása, majd a két el nem fogadott interpellációt tárgyalná a bizottság, elsőként Világosi Gábor és Wekler Ferenc úrnak, majd Bakonyi Tibor úrnak az interpellációját. Javaslom, hogy egyebek napirendi pontban tárgyaljuk meg a tegnapi sport albizottsági ülésen elhangzott határozati javaslatot, illetve nyilatkozatot, amelyet Gémesi György alelnök úr ismertet. Van-e valakinek más javaslata? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Aki egyetért a napirendi pontokkal, kérem kézfeltartással szavazzon! Köszönöm szépen. Ellenvélemény, tartózkodás nincs. Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi pontokat elfogadta.

Tisztelt Bizottság! Az elmúlt időszakban többször foglalkozott a sajtó a sporttal, a Sportminisztérium munkájával. A tatai kihelyezett bizottsági ülésünkön fogalmazódott meg az, hogy úgy ítéljük meg, némely esetben elmaradtak azok az elvárások, amelyeket kértünk a minisztériumtól. Gondolunk itt a Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány tárgyalására, továbbá nem kaptuk meg írásban az új Wesselényi Közalapítvány kuratóriumáról, illetve a Wesselényi Közalapítvány működéséről szóló tájékoztatót. Úgy ítéltük meg, hogy a sportfinanszírozás területén gondok, problémák mutatkoznak. Ez legfőképpen abban nyilvánult meg, hogy a Gerevich-ösztöndíjat nem kapták meg időben a sportolók, ezért a bizottság egyhangúlag azzal a kéréssel fordult a miniszter úrhoz, hogy tájékoztassa a bizottságot a minisztérium ez irányú tevékenységéről.

Hadd mondjam el, hogy a bizottság január 20.-án kihelyezett ülést tartott a Csanádi Árpád Központi Sportiskolában, ahol a minisztériumot valójában senki nem képviselte. A Központi Sportiskola jövőjével kapcsolatosan számos olyan kérdés fogalmazódott meg, amelyekkel kapcsolatban én egy levelet intéztem a miniszter úrhoz. A levélre a mai napig nem kaptunk választ. Ugyanez történt február 9.-én az Újpesti Torna Egylet helyzetével kapcsolatban. Ugyancsak levelet intéztem a miniszter úrhoz az egyesület problémáinak megoldására irányuló javaslatokkal kapcsolatban, amely levélre tegnap érkezett választ.

A másik lényeges dolog, hogy március 24.-én a Gerevich Közalapítvánnyal, illetve a Gerevich-ösztöndíjakkal kapcsolatban kértem egy tájékoztatást a miniszter úrtól, és ez nem érkezett meg április 7.-8.-áig. Ekkor én egy levelet intéztem miniszter úrhoz, amit a sajtóhoz is eljuttattam. Éppen azért, hogy meginduljanak azok a folyamatok, amelyek úgy éreztem, hogy ellehetetlenítik a sydneyi olimpiára készülő sportolók felkészülését. Erre megérkezetett a válasz is és remélem, hogy valóban megtörténnek előbb-utóbb a kifizetések is.

A február 23.-i ülésen Szakács Imre politikai államtitkár úr ígéretet tett arra, hogy a minisztérium tájékoztatni fogja a bizottságot a Wesselényi Sport Közalapítvány alapító okiratának a tervezetéről. A minisztérium a bizottsági április 7.-i ülésén szóban hajlandó lett volna tájékoztatni adni, azonban írásos előterjesztés nélkül ezt a bizottság egyhangúlag elutasította.

Ugyancsak az ellenőrző albizottság 1999. március 16.-ai ülésén Wootsch Péter azt mondta, hogy a bizottságot folyamatosan tájékoztatni fogja a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvánnyal kapcsolatos ügyekről. Azóta sem kaptunk tájékoztatást.

A bizottság március 17.-i ülésén ugyancsak Wootsch Péter úr arról tájékoztatta a bizottságot, hogy a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány alapító okiratának módosítását a minisztérium elkészítette. Ez nem történt meg, így nem tudtuk tárgyalni.

A bizottság március 17.-i ülésén Szabó Imre kérésére Wootsch Péter arról tájékoztatta a bizottságot, hogy a Gerevich-sportösztöndíj átutalására vonatkozóan intézkedett. Később kiderült, hogy április elején csak a januárban esedékes ösztöndíjakat utalták át.

Ezért született az a levél, amelyben a miniszter úrtól kértem, hogy tájékoztassa a bizottságot arról, hogyan áll a Gerevich-ösztöndíjaknak a kifizetése. Erre a levelemre választ kaptam, amelyben a miniszter úr elküldte - egyebek mellett - azt a szerződést, amelyet a Gerevich Közalapítványnak az elnöke, illetve Bodor András helyettes államtitkár úr írt alá, és úgy tudom, hogy az átutalás folyamatban van, illetve a minisztérium részéről megtörtént.

Mindezek indokolttá tették azt, hogy ezeket a - úgy ítélem a sport egészét érintő - kérdéseket egy sportbizottsági ülésen tárgyaljuk meg.

Ezen bevezető után megkérdezem, hogy kinek van kérdése a miniszter úrhoz. (Senki nem jelentkezik.)(Moraj!)

Bocsánat, ezt nem tisztáztuk. A miniszter úr most kíván válaszolni a felvetettekre, vagy a meghallgatás után, a kérdésekkel együtt? (Gyürk András jelentkezik.) Gyürk András úré a szó.

GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót elnök úr. Nem hiszem, hogy ezen bármit tisztázni kellene, hiszen a miniszteri meghallgatás - gondolom - a miniszter meghallgatását jelenti, így azt javaslom, hogy először hallgassuk meg a miniszter urat!

ELNÖK: Köszönöm. A miniszter urat illeti a szó.

DR. DEUTSH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy megköszönjem az ifjúsági és sportbizottság meghívását.

Azt gondolom, hogy ez a mai meghívás, ez a mai alkalom is bizonyítja, hogy mind a parlament ifjúsági és sportbizottságának, mind pedig a kormány Ifjúsági és Sportminisztériumának hasonlóak a szándékai. Hiszen - ahogy azt 1998. december 28.-án, épp itt, ebben a bizottságban miniszteri meghallgatásomkor jeleztem - arra törekszem, hogy ne csupán olyan módon tegyek eleget annak a házszabályi kötelezettségnek - amely a miniszteri meghallgatás intézményét megteremti - hogy ülésszakonként egyszer jelenek meg az illetékes parlamenti bizottság előtt, hanem legkevesebb kéthavonta nekem szándékomban áll a kormány sporttal, ifjúsági ügyekkel, a kábítószer-fogyasztás visszaszorításával kapcsolatos lépéseiről tájékoztatni a bizottságot. Értelemszerűen az Ifjúsági és Sportminisztérium munkájáról sem öt-hathavonta egyszer, hanem legkevesebb kéthavonta szándékomban áll közvetlen, személyes tájékoztatást adni a bizottságnak.

Így tehát a tavaly december végén megfogalmazott szándék most másodszor ölthet testet, hiszen februárban volt arra mód, hogy itt a parlament ifjúsági és sportbizottsága előtt tájékoztatást adjak a minisztérium munkájával összefüggő kérdésekről és válaszoljak az önök kérdéseire.

Most második alkalommal is, és - nem fenyegetésül mondom - legkevesebb még egy alkalommal szándékomban áll, hogy egyeztetett időpontban megjelenjek az ifjúsági és sportbizottság előtt és az előttünk álló két hónap elteltét követően újra tájékoztatást adjak a minisztérium munkájáról.

Tisztelt elnök úr, ha megengedi, akkor én valamennyi az ön által említett kérdésről szólni szeretnék. Ugyanakkor, ez a minisztérium - a törvényben rögzített elnevezéséből is kiderül - nem Sportminisztérium, hanem Ifjúsági és Sportminisztérium. Olyan minisztérium, ami legkevesebb három nagyon fontos - a Magyarországon élő emberek millióit érintő - kérdéssel kapcsolatban kell, hogy az állami feladatoknak eleget tegyen.

Jelesül a kábítószer-fogyasztás visszaszorításával kapcsolatos kormányzati koordinációs feladatokat, az ifjúsági ügyekkel kapcsolatos feladatokat, és a sportügyekkel kapcsolatos feladatokat is a miniszterium látja el. Tehát, ha megengedi az elnök úr, akkor - miniszteri meghallgatás műfajában - a minisztérium egészének a tevékenységéről szeretnék rövid tájékoztatást adni. Hiszen a parlament bizottsága is ifjúsági és sportbizottság - és mindhárom kérdéssel kapcsolatban már megalakultak az albizottságok - tehát mindhárom kérdés a parlamenti munkarend tekintetében is az ifjúsági és sportbizottság illetékességébe tartozik.

Engedjék meg, hogy először a kábítószer-ügyekkel összefüggő, majd az ifjúsági ügyekkel, és végül - de nem utolsósorban - a sportügyekkel kapcsolatos minisztériumi lépésekről adjak rövid tájékoztatást.

Arról szeretném tájékoztatni az ifjúsági és sportbizottságot, hogy két héttel ezelőtt megalakult az ifjúsági és sportminiszter tanácsadó testülete, amely kábítószer-ügyekkel összefüggésben végzi munkáját. Ennek a tanácsadó testületnek a megalakulása abból a szempontból nagyon lényeges, hogy az egyébként nélkülözhetetlen munkát és tevékenységet végző - a kábítószer-fogyasztás visszaszorításával, a kábítószerfüggők gyógyításával foglalkozó - szakmák valamennyien képviseltetik magukat ebben a 16 fős tanácsadó testületben. 20

Ugyancsak elkészült a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia dokumentumának a vázlata, ami nagyon fontos. A kormánynak az az eltökélt szándéka - ez a kormány jogalkotási programjában is szerepel -, hogy tízéves hiányt pótolva megalkossa végre azt a kábítószer-ellenes nemzeti stratégiát, amely keretéül szolgálhat... (Zaj.)

ELNÖK: Elnézést kérek, miniszter úr! (A sajtó képviselői felé:) Nagyon kérem önöket, hogy ne zavarják a miniszter urat!

DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Engem nem zavarnak...

ELNÖK: Kérem, intézzék el nagyon gyorsan a technikai dolgaikat! Elnézést kérek, miniszter úr! Köszönöm szépen.

DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Tehát ezt a tízéves hiányt kívánja pótolni a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia megalkotásával a kormány, ami mind a kormányzati tevékenység, mind pedig a civil szféra tevékenységének a keretét határozhatja meg ezen a nagyon fontos területen.

Elkészültek azok a pályázatok, amelyek az interneten április 29-én, a sajtóban pedig május 3-án jelennek meg. A minisztérium négy, a kábítószer-fogyasztás visszaszorításával összefüggő pályázatot ír ki, az ezeken elnyerhető költségvetési támogatás összértéke közel 100 millió forint.

Az év eleje óta folyamatos a kábítószerügyi koordinációs bizottság ülésének az előkészítése. A kábítószerügyi koordinációs bizottság az a kormányzati testület, amelyik a kábítószer-fogyasztás visszaszorításában érintett tárcák képviselőivel működő kormányzati döntéshozó és koordináló szerv. Ennek a kábítószerügyi koordinációs bizottságnak már valamennyi szakmai munkacsoportja ülésezett; ezek a szakmai munkacsoportok tárgyalják az említett kábítószer-ellenes nemzeti stratégiának a vázlatát.

Ugyancsak lényeges kérdésnek tekintem, hogy a kormány és az Ifjúsági és Sportminisztérium döntése kapcsán a Magyar Köztársaság be tud kapcsolódni egy olyan átfogó európai iskolakutatásba, amely azt a célt szolgálja, hogy közel harminc európai országban a középiskolákban nagy reprezentáción végzett felmérések alapján lehessen elkészíteni egy olyan összehasonlító elemzést, amely megmutatja, hogy az egyes országokban milyen mértékű, milyen jellegű, milyen statisztikailag kimutatható, szociológiailag feltárható jellemzőkkel bír a kábítószer-fogyasztás a középiskolás korosztályok esetében.

A minisztérium vette át a kábítószerügyekkel kapcsolatos nemzetközi kapcsolatok intézését. Ezek igen fontos diplomáciai kapcsolatok, hiszen mind az európai szervezeteknek, mind pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetének szakosított, a kábítószer-fogyasztással összefüggésben tevékenykedő intézményei vannak, ezekkel Magyarországnak nemzetközi jogi egyezményei vannak, így nagyon fontos adatszolgáltatási kötelezettségeknek kell folyamatosan eleget tennünk.

Június közepéig jelenik meg egy olyan kötet, amely sok év után először pontos, a kábítószerszakmában érintett legkiválóbb szakemberek közreműködésével elkészített anyag. Ez a dokumentum a lehető legnagyobb pontossággal kíván képet adni arról, hogy ma Magyarországon - elnézést a profán kifejezésért - milyen is valójában a kábítószerhelyzet. Egyszerű mondatokkal fogalmazzuk meg, bár drámai valóságot takar, hogy minden tekintetben negatív folyamatok indultak el sok évvel ezelőtt, és ezek a folyamatok felerősödtek: nő a kábítószer-fogyasztók, a kábítószer-kipróbálók, a rendszeresen kábítószert fogyasztók, tehát a függők száma, valamint a kábítószer-fogyasztással összefüggésben bekövetkező halálesetek száma. Hogy ez valójában milyen mértékű, hogy pontosan, számszerűleg mit is jelent a kábítószer-fogyasztás ma a magyar társadalomban, az ezzel kapcsolatos adatokat, mutatókat, statisztikai kimutatásokat kívánjuk egy ilyen kiadványban összefoglalni.

Végül, de nem utolsó sorban hadd említsem meg azt, hogy a kormány néhány héten belül dönt arról, hogy megváltoztatja az úgynevezett zenés-táncos szórakozóhelyek működési engedélyével kapcsolatos jogszabályt. Közismert nevükön ezek a zenés-táncos szórakozóhelyek az úgynevezett diszkók; a jogi nyelv bonyolultan fogalmaz ebben a kérdésben is. Szerte Nyugat-Európában, az Európai Unió tagországaiban és az Európai Unióban tagként egyelőre még nem résztvevő országokban olyan, az ilyen típusú vendéglátóhelyek működési engedélyének kiadásával kapcsolatos szabályozás van életben, amely komolyabb esélyt és garanciát teremthet arra, hogy gátat lehet szabni a kábítószer-fogyasztás azon fajtájának terjedésének, ami ezekhez az úgynevezett zenés-táncos szórakozóhelyekhez kötött. Az újságokban is olvasunk folyamatosan a diszkódrogok terjedéséről. A működési engedély kibocsátásával kapcsolatos változás azt a célt szolgálja, hogy itt lehetőleg minél hatékonyabb eszközökhöz tudjunk jutni annak érdekében, hogy ezt a folyamatot vissza lehessen fordítani.

Ami az ifjúsági ügyeket illeti, ugyancsak elkészültek a pályázatok. Mind a tizenegy pályázat, ami a minisztérium három szakterületével, ágazati feladatával van összefüggésben, az említett időpontokban jelenik meg, tehát április 29-étől elérhető a minisztérium internet-honlapján, és május 3-án, tehát jövő hét hétfőn fog egy országos napilap mellékleteként megjelenni valamennyi pályázat, valamint bárki által hozzáférhetőek lesznek a minisztériumban a konkrét pályázati kiírások, adatlapok, űrlapok, tehát az ifjúsági ügyekkel összefüggő, a nyáriszünidő-eltöltési, táborozási pályázatok, az önkormányzatok ifjúsági munkáját segítő, támogató pályázatok is elkészülnek és megjelennek még a héten.

Ahogy a bizottsághoz eljuttatott írásos tájékoztató is mutatja, a minisztérium elkészítette és a kormány elé terjesztette a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány alapító okiratának módosítását. A törvényben meghatározott határidőhöz képest késve tudtuk elkészíteni az ezzel kapcsolatos kormány-előterjesztést. A kormány a soron következő ülésén fogja a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány alapító okiratának módosításával összefüggő előterjesztést megtárgyalni és dönteni róla, tehát május hónapban léphet hivatalába a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány új kuratóriuma, és akkor kezdődhet új időszámítás ennek a közalapítványnak a működésében. Reményeim szerint a közalapítvány története ezt követően nem botránykrónika lesz, hanem valóban a legszélesebb értelemben a gyermek és ifjúsági korosztályok tevékenységét, szervezeteinek a munkáját segítő munka jellemzi majd a közalapítvány tevékenységét.

Elkészítette a minisztérium a regionális ifjúsági szolgáltatóirodák felállításával kapcsolatos konkrét szakmai koncepciót. Amint közismert, az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozatalával kapcsolatban megalkotott törvény teremti meg azt a lehetőséget és kötelezettséget, hogy az országban hét, a tervezési és statisztikai régiók területéhez igazodó regionális ifjúsági szolgáltatóiroda működtetését kezdjük meg.

20

SZISZ 21-30 DEUTSCH FOLYT.

Túl a közvetlen szolgáltatásokon, azt a körülbelül egy évtizede hangoztatott elvet ülteti át a gyakorlatba, hogy az állami pénzek elosztása - az év közepétől, második felétől - nem egy központban történik majd, hanem valóban decentralizált módon. Nevezetesen a Gyermek és Ifjúsági Alap Programjában felhasználható ifjúsági szervezetek működési támogatásaként, a tevékenység támogatásra fordítható összegeknek a fele a hét regionális ifjúsági szolgáltató irodához kapcsolódó helyi pénzosztó prémiumok által kiírt pályázatokon, vagy normatív támogatásokon keresztül juthat el a gyermek és ifjúsági korosztályokhoz.

Ugyancsak megkapta a bizottság írásban azt a tájékoztató anyagot, amely az ifjúsági párbeszéd új struktúrájával összefüggésben elkészített kormányzati-minisztériumi koncepciót tartalmazza. Az elmúlt napokban lehetett arról hallani, hogy a kormány hátat fordított Európának a társadalmi párbeszéd ügyét illetően. Nekem meggyőződésem, hogy - ami az ifjúsági párbeszéd ügyét illeti - végre szembe tudunk fordulni, arccal Európa felé tudunk működni, hiszen eddig álltunk háttal Európának a gyermek és ifjúsági korosztályokat érintő párbeszédrendszert illetően.

Egy, Európában sehol nem működő - sok európai ifjúságkutatással foglalkozó szakember arcára mosolyt csaló - tripartit érdekegyeztetési rendszert, vagy formális, bürokratikus érdekérvényesítési, és érdekegyeztetési rendszert működtetett az előző kormányzat, amely sok célt szolgálhatott, de a gyermek és ifjúsági korosztályok érdemi beleszólási lehetőségét semmiképpen sem.

Az a párbeszéd-struktúra, amit mi kialakítottunk - és amely párbeszéd-struktúra kialakítása során mindvégig, annak rendje és módja szerint, szakmai konzultációt folytattunk a gyermek és ifjúsági korosztályok szervezeteivel, a legkiválóbb szakemberekkel - az teljes mértékben megfelel annak a sok évtizedes nyugat-európai gyakorlatnak, amely annak az intézményi kereteit kívánja megteremteni, hogy a gyermekek és a fiatalok, illetve a gyermek és ifjúsági korosztályok szervezetei minél nagyobb mértékben beleszólhassanak saját életüket meghatározó döntések meghozatalába. A részletekről most nem szólnék, hiszen írásos előterjesztés áll a bizottság tagjainak a rendelkezésére.

Az Ifjúsági és Sportminisztérium a legnagyobb stratégiai partnereivel - a gyermek és ifjúsági korosztályú szervezetek közül - átfogó támogatási megállapodást kötött. Ezeket éppen a tegnapi napon sikerült aláírnunk az Országos Gyermek és Ifjúsági Parlamenttel, a Magyar Gyermek és Ifjúsági Tanáccsal, valamint a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával.

A szervezetek összesen közel 60 millió forintos támogatásban részesülnek ebben az esztendőben. Ezzel tevékenységüket, illetve az általuk szervezett programok minél hatékonyabb lebonyolítását kívánjuk segíteni, azért hogy kilépjünk abból az ördögi körből, ami 1988-89 óta ismert, hogy nagyon virulens a magyar gyermek és ifjúsági szervezeti világ.

Darabszámra sok szervezet van, de egy-két - elsősorban az előző rendszerhez kötődő - utódszervezetet leszámítva a mindennapi működés tekintetében alapvető infrastrukturális problémáik vannak. Még az úgynevezett politikai ifjúsági szervezeteknek is ilyen gondjaik vannak, sőt még a baloldali értékeket valló politikai ifjúsági szervezetek közül is azoknak, amelyek semmifajta utódszervezeti jelleggel nem bírnak.

Így tehát azt gondoljuk, hogy lehet szép értékekről és elvekről beszélni, csak sokszor a gyakorlat az, ami megváltoztatja ezeknek az értékeknek és elveknek az érvényesítési lehetőségét. Hiszen szép dolog programokat szervezni, de ha mondjuk egy program megszervezéséhez nem áll rendelkezésre a szükséges néhány tízezer forint, a plakátok kinyomtatásához szükséges néhány ezer forint, akkor legyen bármilyen nagyszerű egy elképzelés, azt nem lehet megvalósítani.

Én éppen ezért szomorúan hallottam a középső ellenzéki pártnak azon véleményét, ami arról szólt, hogy lehetőleg vegyen el pénzt az Országgyűlés a politikai ifjúsági szervezetektől, tehát a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásáról szóló bizottsági javaslathoz képest ne kapjanak ezek a szervezetek támogatást.

Én személy szerint a kérdések döntő többségében nem osztom a Szabad Demokraták Szövetségének az álláspontját, de e tekintetben nagyon tiszteletreméltónak gondoltam az SZDSZ folyamatos álláspontját, miszerint nem volt hajlandó beállni abba a sorba, amely - nyilvánvaló szakmai állásponttal szemben - azt szajkózza, hogy a politikai ifjúsági szervezeteket csak azért kell büntetni, mert ők politikai ifjúsági szervezetek.

A politikai ifjúsági szervezetek az ifjúsági szervezetek világának egy olyan speciális, semmivel nem pótolható elemét képezik, olyan szereplők, amelyek pontosan a politikai szocializáció, az oly sokat emlegetett demokratikus politikai kultúra értékeinek az elmélyítése szempontjából pótolhatatlan tevékenységet végeznek. Még egyszer mondom egy-két szervezetet leszámítva tényleg nevetséges infrastrukturális feltételek között működnek.

Nagyon remélem, hogy a parlamenti többség továbbra is úgy gondolja, hogy a magyar demokratikus politikai kultúra megerősítése szempontjából fontos, hogy ilyen generációs, magukat politikai ifjúsági szervezetekként meghatározó ifjúsági közösségek tudják végezni a munkájukat. Még akkor is, ha ezek nem nagy taglétszámmal működőek, nem is az ő tevékenységük érinti a legnagyobb gyermek és ifjúsági korosztályú rétegeket, de az ő munkájuk - megítélésem szerint akár baloldali, akár polgári nézeteket vallóak, akár parlamenti pártokhoz kötődőek - vagy nem ahhoz kötődőek, nagyon fontosak.

Nem véletlen, hogy szerte Nyugat-Európában speciális módon viszonyulnak ezekhez a szervezetekhez, pedig ott sem a legjelentősebb ifjúsági szervezetek.

Május 5.-e és 29.-e között lesz egy nagyszabású rendezvénysorozat a Budapesten működő második Európai Ifjúsági Központhoz kapcsolódva. Közismert, hogy idén ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját az Európa Tanács, és Európa tanácsi intézményként működik az Ifjúsági Központ személyében Magyarországon. Nagy öröm, hogy ez az intézmény itt végezheti a munkáját és itt olyan ifjúsági, kulturális, tudományos, szakmai megbeszélésekre kerül sor az említett három hétben, ami - reményeim szerint - sok ezer, akár összességében sok tízezer fiatalt vonz majd.

A Gazdasági Minisztériummal közösen elkészítette az Ifjúsági és Sportminisztérium az ifjúsági turizmus támogatásával kapcsolatos kormány-előterjesztést, ezt a soron következő kormányülésen fogja a kabinet megtárgyalni.

Ugyancsak fontosnak tartom, hogy tájékoztassam az ifjúsági és sportbizottságot, hogy 1999 szeptemberében egy olyan - idáig példa nélküli méretű - ifjúságkutatási program indul el, amit leginkább az az adat fémjelez, hogy a nagyon széles szempontrendszer alapján összeállított kérdőíveket több mint 15 ezer gyermek és ifjúsági korosztályhoz tartozó magyar polgárral szeretnénk kitöltetni. Tehát egy 15 ezres mintán végzett ifjúságkutatási munkáról van szó. Eddig a magyar ifjúságkutatás történetében ilyen nagy mintán végzett szociológiai felmérés az ifjúságkutatás terén még nem történt.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy az ezredfordulóra, 2000-re szociológiai módszerekkel a lehető legpontosabban kialakítható képpel rendelkezhet a magyar társadalom, a gyermek és ifjúsági korosztályok önmagukról, a felnőtt korosztályokban a döntéshozatali helyzetben lévők, vagy éppen a közéleti szempontból döntéshozatali helyzetben nem lévők egyaránt.

A sportügyek következnek. A tegnapi napon az Ifjúsági és Sportminisztérium az Újpesti Torna Egylet vezetőivel aláírta azt a megállapodást, amely megállapodás által immár közösen tudunk tenni annak érdekében, hogy a minisztérium által megfogalmazott - az Újpesti Torna Egylet átalakulását, műhellyé történő alkalmazkodását segítő - szakmai program megvalósulhasson. Még egyszer mondom, a tegnapi napon ezt a megállapodást megkötöttük. Ez a minisztériumi-kormányzati segítség a mi megítélésünk szerint is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az Újpesti Torna Egylet az új helyzethez alkalmazkodni tudjon. Ez a segítség a sportegyesület részére rendelkezésre áll.

Ugyancsak szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy a belügyminiszter és az ifjúsági és sportminiszter megállapodása alapján az Újpesti Torna Egylet sportolói által használt - a Belügyminisztérium vagyonkezelésében lévő -sportlétesítmények vagyonkezelési joga 1999. május 1-jétől az Ifjúsági és Sportminisztériumhoz kerül át. Természetesen úgy rögzíti a tegnap aláírt szerződés, hogy az Újpesti Torna Egylet szakosztályainak, sportolóinak a létesítmények használatával kapcsolatos az eddig általuk élvezett jogosultságokat semmilyen módon nem érinti. Tehát az eddigi gyakorlatnak megfelelően használni tudják az Újpesti Torna Egylet sportolói a létesítményeket.

A Vasas Sport Clubbal kapcsolatban; az Ifjúsági és Sportminisztérium és a Vasas Sport Club között - a Vasas sportolói és szakosztályai által használt - a minisztérium vagyonkezelésében lévő létesítményekkel kapcsolatban fennálló üzemeltetési szerződést a minisztérium március 28.-i hatállyal felmondta. A 30 napos felmondási határidő április 28.-án, tehát holnap jár le. A Vasas Sport Club vezetőivel, munkatársaival a minisztérium több vezetője - egymással párhuzamosan is - kapcsolatban van, a tárgyalások folynak.

Mi azt szeretnék, ha a 28.-i határideig a Vasas sportolói, szakosztályai számára elfogadható használati szerződést tudnánk aláírni. Ha erre nincs mód, akkor a Vasas Sport Clubnak a január elseje és április 28.-a között az üzemeltetéssel kapcsolatosan felmerült költségeit - annak rendje és módja szerint, ahogy az üzemeltetési szerződés rögzítette - a minisztérium természetesen állja.

30

31 Zs (Deutsch Tamás)

A minisztérium megállapodás hiányában is a Vasas Sport Club szakosztályai és sportolói számára legkedvezőbb formában fogja szabályozni a használat kérdését, de reményeink szerint a használati szerződést mielőbb meg tudjuk kötni; még egyszer mondom, az ezzel kapcsolatos tárgyalások folyamatban vannak.

Ami a Magyar Labdarúgó Szövetség vezetését érintő döntéssel kapcsolatos új helyzet - erről az elmúlt két napban elég sokat lehetett hallani a nyilvánosság előtt -, itt egy olyan kompromisszumos megoldás körvonalazódik, amely néhány héten belül pontot tehet az egész folyamat végére.

Az elnök úr által is említett, a Gerevich-ösztöndíjakkal kapcsolatos kérdések - nagy szomorúsággal töltött el, hogy ez egyáltalán üggyé vált - tíz nappal ezelőtt rendeződtek. Az Ifjúsági és Sportminisztérium működésére, gazdálkodására vonatkozó jogszabályi kötelezettségek teljesíthetősége érdekében a Gerevich Közalapítvány kuratóriumának elnöke a minisztérium rendelkezésére bocsátotta a Gerevich-ösztöndíjban részesülő sportolók nevét és a nekik járó havi ösztöndíjösszegek listáját. Ezek alapján a minisztérium a megfelelő költségvetési összegeket átutalta a Gerevich Közalapítvány számlájára azért, hogy az alapítvány ki tudja fizetni ezeket az ösztöndíjakat, mint ahogy az alapítvány meg tudja kötni az edzőkkel, sportvezetőkkel is az ösztöndíjszerződéseket, és a nekik járó ösztöndíj-támogatást is ki tudja fizetni azáltal, hogy a szerződések megkötését követően a minisztérium az azok kifizetéséhez szükséges összegeket átutalja.

Megjelent és a bizottság tagjainak a rendelkezésére bocsátottuk az Ifjúsági és Sportminisztérium szakmai kiadványsorozatának, az Ismertetőnek az első két számát. Az első kötet az 1999-es pótköltségvetésről szól, míg a második kötet az Ifjúsági és Sportminisztérium munkatársai és felkért szakértők által elkészített, "A magyar labdarúgás újjáépítési programja" címet viselő szakmai koncepció. További kötetek megjelenését tervezzük; a harmadik-negyedik kötet a fogyatékosok sportjával kapcsolatos koncepciót fogja tartalmazni, valamint a nemzeti atlétikai program szakmai koncepcióját tartalmazó kötet lesz az, ami az előttünk álló hetekben meg fog jelenni.

Természetesen elkészültek a sportügyekkel összefüggő pályázatok is a minisztérium által kiírt tizenegy pályázat között. Egyébként összesen a 2 milliárd forintos összeget is meghaladja az a költségvetési támogatási forrás, amit a tizenegy pályázaton a pályázati nyertesek költségvetési támogatás formájában megkaphatnak.

Az elmúlt hetek szomorú eseményei kapcsán azt gondolom, nélkülözhetetlen, hogy szóljak a sportesemények és sportrendezvények biztonságát érintő kérdésekről is. Májusban tárgyalja a kormány azt a jogszabályt, azt a kormányrendeletet, ami megteremti azt a jogi lehetőséget, ami a jelenlegi jogszabályok láncolatából hiányzik, hogy a bármilyen mértékű rendbontó magatartást tanúsító - hadd ne használjam a "szurkoló" kifejezést, mert nem tekintem az ilyen magatartást tanúsítókat szurkolóknak -, sporteseményre látogatót rendbontó magatartása okán határozott vagy határozatlan időre el lehessen tiltani sportesemények látogatásától. Ezenkívül a szükséges szabálysértési, illetve büntetőjogi szankciók mindegyike már érvényes és hatályos jogszabályokban szerepel, tehát a rendőrség fellépéséhez szükséges lehetőségek a rendőrségi törvényben, a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja esetén alkalmazható szankciók a büntető törvénykönyvben és a büntetőeljárási törvényben, a szabálysértés esetén alkalmazható szankciók pedig a szabálysértési kódexben szerepelnek.

Egy nagyon fontos, Nyugat-Európában nagyon hatékonyan alkalmazott és egyébként az úgynevezett futballhuliganizmust letörő jogi eszköz azonban ma nincs benne a magyar jogrendszerben, ez pedig az előbb említett határozott vagy határozatlan időre történő eltiltás sportrendezvények látogatásától. Ha profán módon lehet fogalmazni, ha valakit adott esetben akár egy év szabadságvesztésre ítélnek nézőtéri rendbontó magatartás kapcsán, merthogy bűncselekményt valósított meg, a szabadulása délutánján már sportrendezvényen vehet részt a ma hatályos jogszabályok értelmében, és ez nyilvánvalóan nemcsak ilyen esetben, hanem ennél sokkal enyhébb esetben sem látszik helyes megoldásnak.

De ami ennél sokkal lényegesebb, vagy legalább ilyen lényeges, hogy a nyár folyamán az Ifjúsági és Sportminisztérium egy olyan zártkörű közbeszerzési pályázatot fog kiírni, amelyre meghívunk valamennyi, ma Magyarországon sportlétesítményekbe modern nyugat-európai színvonalú beléptetési rendszert telepíteni képes céget annak érdekében, hogy a zártkörű közbeszerzési pályázat eredményes elbírálását követően már nyár végén, ősz elején megkezdődhessen a nézőtéri rendbontás által leginkább érintett sportágak sportlétesítményeiben, illetve a legfontosabb magyarországi sportlétesítményekben az ilyen típusú beléptetési rendszer felszerelése.

E tekintetben a legmesszebbmenőkig szeretném üdvözölni a Ferencváros Torna Club közgyűlésének a döntését, hiszen ez a klub a legutóbbi közgyűlésén úgy döntött, hogy az Üllői úti létesítményt illetően egy ilyen beruházást megindít. Az ezzel kapcsolatos terheket a sportlétesítmények üzemeltetőiről, a sportegyesületek válláról le kell hogy vegyük, mert ez költséges beruházás is lehet, és ma nem áll rendelkezésre a létesítmények üzemeltetőinél, egyesületeknél ez a pénz. Az ezzel kapcsolatos költségeket a minisztérium kívánja magára vállalni, hiszen csak ez a járható út, és ezzel megítélésünk szerint év végére, jövő év legelejére biztosítható, hogy a legkényesebb sportágakban, mindenekelőtt a labdarúgásban - és nem szeretném a továbbiakban említendő sportágakban tevékenykedő barátaimat megsérteni, de sajnos a kosárlabda-, kézilabda-, röplabdamérkőzéseken is elő-előfordultak az elmúlt években ilyen események, és vízilabda-mérkőzéseken is, persze sokkal-sokkal kisebb mértékben -, és olyan sportlétesítményekben, amelyekben ha nem is rendszeresen, de vannak nagy érdeklődésre számot tartó események, mint például Népstadion, a Budapest Sportcsarnok, vagy a nagy városi sportcsarnokok Pécstől Nyíregyházáig, amelyeket nemcsak egy klub használ, hanem amelyekben világeseményeket is rendeznek, tehát ezekben a létesítményekben is ezt a beruházást nyár végén, ősz elején el lehet indítani, és év végére, jövő év elejére be lehet fejezni.

Olyan műszaki megoldást kívánunk találni - és ez a pályázati kiírásban is szerepel -, amely alkalmazkodik ahhoz a feltételhez, hogy a magyar sportlétesítmények szinte kivétel nélkül előbb-utóbb felújításra szoruló sportlétesítmények, hogy ne jelentsen iszonyatos költséget a '99 őszén, telén felszerelt beléptetési rendszer leszerelése, majd egy felújítást követő visszaszerelése, tehát e tekintetben lehetőleg a legmobilabb megoldást várjuk el a pályázatok résztvevő, meghívott pályázóktól. Azt gondolom, hogy a jogszabályi megoldás, valamint a meggyőződésem szerint legalább ilyen lényeges, nélkülözhetetlen műszaki beruházás együtt áttörést hozhat ebben az egész, sokunk számára nagyon szomorú helyzetben, ami a nézőtéri rendbontásokat illeti.

Június 10-11-én kerül megrendezésre a Népstadion és Intézményei területén egy nagyszabású, mindezidáig a magyar szabadidősport történetében legnagyobb méretű szabadidős sportfesztivál "sportsziget" elnevezéssel, ami kimondottan a szabadidősport tevékenység népszerűsítését szolgáló kétnapos rendezvénysorozat, és ettől az évtől kezdve a tanév végéhez igazítva minden esztendőben meg kívánjuk rendezni ezt az eseményt.

Ugyancsak fontos elmondani azt, hogy a mintegy 21 esztendővel ezelőtt elindult olimpiai ötpróba eseménysorozatnak a modern időkhöz igazított eseménysorozata, az olimpiai próba eseménysorozat március végével elindult, ami ezen eseménysorozatok történetében a legnagyobb méretű, '99 márciusától 2000 év végéig tart, és több mint száz eseményt foglal magába. Ennek az eseménysorozatnak a megrendezéséhez - amire egy zártkörű pályázaton hirdettünk győztest - az Ifjúsági és Sportminisztérium 40 millió forintos költségvetési támogatást nyújt.

SZISZ 42-50 DEUTSCH FOLYT.

Megkötöttük a támogatási megállapodást az idei magyarországi kiemelkedő világesemények tervezőbizottságaival, és a szervező szakszövetségekkel. Arról tudom tájékoztatni az ifjúsági és sportbizottságot, hogy a nyáron a Margitszigeten megrendezésre kerülő női és férfi, felnőtt öttusa világbajnokságot szervező bizottság 40 millió forintos támogatást kap az esemény megszervezéséhez. Természetesen emellett, hogy két év alatt közel egymilliárd forintos értékben felújításra került a margitszigeti Hajós Alfréd uszoda, amely a verseny döntő részében helyszínül szolgál majd.

A kormány döntött a Forma 1-es verseny támogatásának a kérdéséről.

Június elején az Ifjúsági és Sportminisztérium a Magyar Olimpiai Bizottsággal közösen egy doppingellenes konferenciát szervez majd.

Még két kérdésről szeretnék tájékoztatást adni. Az egyik az, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium kezdeményezésére az Országos Rádió és Televízió Testület megváltoztatta a tavaly decemberben hozott döntését, amely döntés szerint - már a tavaly decemberi szerint - a közszolgálati műsorszolgáltatókban szponzorálható sportesemények, sportközvetítések csak az olimpiai sportágakhoz kapcsolódóak lehetnek.

A minisztérium szakmai álláspontját elfogadva úgy változtatták meg döntésüket, hogy valamennyi sporteseményről szóló közvetítés a közszolgálati műsorszolgáltatóknak szponzorálható műsorszámmá lett. Ez egyébként nagy lehetőséget biztosít az olimpiai és a nem olimpiai sportágak számára is, hogy szponzorálható műsorszámként jelenhessenek meg a közszolgálati műsorszolgáltatók - televíziók és rádiók - műsoraiban egyaránt.

Csak egy példát hadd mondjak. Ez az ORTT állásfoglalás teszi azt lehetővé, hogy például szponzorálható műsorszámként adjon tudósítást Kovács Koko István profi ökölvívó mérkőzéséről a Magyar Rádió. Ugyanis a profi boksz nem olimpiai sportág, és nem olimpiai sportágként erről - az egyébként fergeteges érdeklődéssel kísért eseményről - csak nem szponzorált műsorszámmal tudósíthatott volna a Magyar Rádió. Ezzel a lehetőséggel sokkal nagyobb műsoridőben, gyakorlatilag az egész eseménynek a rádiós szponzora, rádiós partnere tudott lenni, mint közszolgálati műsorszolgáltató. Tehát ennek ennyire kézzelfogható eredménye van.

És végül - de nem utolsósorban - szólnék az olimpiai felkészülésről. Azt gondolom, hogy itt érdemes a tényeknél maradni. A tényeket a bizottság által megtárgyalt - és egyébként támogatólag elfogadott - sportköltségvetés is tartalmazza. Az olimpiai felkészülésre az olimpiát megelőző évben reálértékben - tehát nem a számot tekintve, ugyanis az pontatlan, hiszen az infláció évről évre jelentős - még ha most az elmúlt másfél, két esztendőben csökkenő tendenciájú is, és például 1987, 91-es és a 95-ös esztendők adatait számszerűleg figyelembe véve nem kapunk pontos tájékoztatást - minden korábbinál nagyobb mértékű az olimpiai felkészülés költségvetési támogatása.

350 millió forintos támogatást kap a Magyar Olimpiai Bizottság. Tavaly 100 millió forintot kapott, tehát a növekedés három és félszeres. Az olimpiai műhelytámogatási program keretében 400 millió forintot fordítunk öt sportági szakszövetség olimpiai felkészülésének a segítésére. Az 520 millió forintos, a sportági szakszövetségeknek nyújtott költségvetési támogatásnak is - pontosan meg nem határozható része - egy kisebb szelete, de az olimpiai felkészülést is szolgálja.

Az is nyilvánvaló, hogy a felkészülésben részt vevő sportolók által használt sportlétesítményeknek a fenntartási költsége, minden túlzás nélkül - nem vastagon megnyomva a ceruzát - de a közvetlen olimpiai felkészüléshez hozzászámítható.

Azt is szeretném jelezni, hogy folynak már a tárgyalások a Magyar Olimpiai Bizottsággal jövő évi költségvetési támogatásának az ügyéről. Olimpia éve van, távol lesz az olimpia, bizonyos értelemben nagyobbak lesznek a költségek, úgyhogy azt mondom, hogy reálértékben az olimpia évében sem kapott még annyi támogatást a Magyar Olimpiai Bizottság, a magyar olimpiai mozgalom, mint a jövő évben kap majd. Ezzel kapcsolatban - még egyszer mondom - már konkrét költségvetési tárgyalások folynak a Magyar Olimpiai Bizottsággal a jövő évi költségvetés előkészítése érdekében.

A Magyar Olimpiai Bizottság alelnökeként módom van részt venni a MOB elnökségének a munkájában, és azt hiszem, hogy szakmai értelemben nem kérdőjelezhető meg a Magyar Olimpiai Bizottság illetékessége az olimpiai felkészülést illetően. Az ő véleményük az, hogy állami támogatási oldalról maradéktalanul biztosított a sikeres olimpiai felkészülésnek az anyagi, infrastrukturális feltétele.

Nemcsak az állami támogatás nyújt pénzügyi segítséget, az olimpiai felkészüléshez. Magának a MOB is kiváló szponzorai vannak, olyan gazdasági társaságok, amelyeknek a támogatása nélkülözhetetlen a sikeres olimpiai felkészüléshez. Az egyesületeknek, szövetségeknek, versenyzőknek is vannak egyéni szponzorai, de ami a központi költségvetésen múlik, az a feladat teljesíttetik.

Még egyszer mondom, a MOB vezetésének - ezt a legutóbbi tatai tájékoztató alapján is mondhatjuk - az a véleménye, hogy biztosítottak a sikeres olimpiai felkészüléshez a feltételek.

Tisztelt Elnök Úr! Ezek azok a legfontosabb kérdések, amelyekről úgy gondoltam, hogy két hónap után kötelességem tájékoztatni az ifjúsági és sportbizottságot, és természetesen - gondolom most érkezett el az ideje - válaszolok a bizottság tagjai által megfogalmazott kérdésekre. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszter úr tájékoztatóját. Csak annyit szeretnék elmondani, hogy miniszter úr a levelemre küldött válaszlevelében azt írja, hogy ne keltsük azt látszatot, mintha csak ezért a levélért jönne a bizottság elé.

Szó sem volt erről, senki sem fogalmazott így, csupán a magyar sporttársadalmat érintő kérdésekre szerettünk volna választ kapni. Természetesen ezeknek egy részére választ is kaptunk.

Úgy ítélem meg, hogy a bizottság nem azért hívta meg miniszter urat erre az ülésre, hogy különleges dolgokat kérdezzünk, csupán kíváncsiak voltunk a törvényben meghatározott feladatok végrehajtásában bekövetkező csúszásokra, ezeknek az okaira és arra, hogy mit kíván tenni a minisztérium a jövőben, hogy ezeket elkerüljük.

Ezek után megkérdezem kinek van véleménye, kérdése? Én azt mondom, hogy különösebb vitát ne nyissunk, mert a miniszteri meghallgatáson általában kérdéseket szoktunk a miniszter úrhoz intézni. Természetesen, ha valakinek véleménye van, azt is nyugodtan elmondhatja. (Szabó Imre jelentkezik.) Szabó Imre urat illeti a szó.

SZABÓ IMRE (MSZP): Elnézést kérek miniszter úr - valószínű, hogy a hallásommal van a baj -, de a toldalékot nem értettem pontosan annál a mondatnál, hogy a sportszakemberek Gerevich-ösztöndíj szerződéséhez kapcsolódóan a minisztérium átutalta vagy átutalja az összeget a Gerevich Alapítványnak.

ELNÖK: Juhász Gábor urat illeti meg a szó.

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Nekem a droggal kapcsolatosan lenne több kérdésem is a miniszter úrhoz.

Az első, hogy tervezik-e a drogrehabilitációs otthonok létszámának, befogadóképességének növelését.

A második kérdésem, hogy a Btk. betarthatóságával kapcsolatosan - amelyet már az önök kormányának idején hozott a parlament - végeztek-e hatásvizsgálatot. Különös tekintettel arra, hogy az elhalasztott vádemelésekkor az ügyész által kijelölt nevelők száma az ifjúsági korosztályban mindösszesen 60, vagy 65 fő, míg az 1998-as évben ilyen tárgyban elítéltek létszáma több száz fő, a populáció teljes egészére nézve ezer fő fölötti. Nem tudom, elgondolkodtak-e azon, hogy ezt hogyan lehet megoldani.

Következő kérdésem, hogy végiggondolta-e a minisztérium, ha ezt a 100 millió forintot pályázati úton kívánják szétosztani, ez kiket, mikor érint majd, és ez milyen hatást válthat ki? (50)

Meg szeretném kérdezni azt is, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium kormányon belüli drogkoordinációját az Oktatási Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, illetve a Honvédelmi Minisztérium az ön megítélése szerint komolyan vette-e. Ami miatt ezt a kérdést fel kell tennem, az, hogy hál' Istennek, ha minden igaz, a holnapi napon ebben a parlamenti ciklusban először összeül ennek a bizottságnak a drog albizottsága. Erre kaptunk két anyagot: az egyiket, ha jól gondolom, Topolánszky Ákos úr írta az ön minisztériumából, a másikat pedig Sió úr az Oktatási Minisztériumból. Elolvasva ezeket, az a gyanúm, hogy a művek szerzői vélhetően nem egyeztettek az anyagok megírása előtt, legalább is a koncepciójukban nem látom, hogy érvényesülne az Ifjúsági és Sportminisztérium koncepcióalkotó tevékenysége.

Azt is meg szeretném kérdezni, hogy ez a kutatás, amire önök 2 millió forintot kívánnak áldozni, bizonyos értelemben nem végződött-e el az Oktatási Minisztérium által, hiszen ők éppen most prezentálnak egy elég jó kutatást az iskolai drogfogyasztás témakörében.

Tervezik-e a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal történő kapcsolatfelvételt ebben az ügyben? Hiszen például a máktermesztés dolga legalább olyan fontos ügy, mint az Extasy tabletták kérdésköre, ugyanis a tavalyi évben mintegy tízezer adag mákot metszettek meg csak Veszprém megyében.

Az ártalomcsökkentés és a metadonfenntartó kezelés témakörében kíván-e a minisztérium valamiféle állásfoglalást kiadni? Hiszen mind a kettő olyan, amely részben szerepel ugyan az önök elképzeléseiben is, de hivatalos anyagban a nyomát még nem láttam.

Végezetül azt szeretném megkérdezni, hogy a törvények további szigorítása alatt mit ért a miniszter úr, illetve a minisztérium, tehát milyen tárgyban, milyen törvényeket kíván tovább szigorítani a drogfogyasztás visszaszorítása érdekében. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyürk András kért szót.

GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Mindenekelőtt szeretném megköszönni azt a tájékoztatást, amire az ügyrendünk, illetve a Házszabály szerint valóban évente egyszer kellene csak hogy sor kerüljön, ennek ellenére sokadszorra látjuk vendégül a miniszter urat. A magam részéről szeretném neki megköszönni ezt a jelenlétet.

Még egy szubjektív elemet hadd mondjak: nagyon örülök, hogy az ifjúság kérdése most szimbolikusan is olyan súlyt kapott, mint a minisztérium más fontos területei, hiszen megelőzte a sorrendben a sport tárgyalását a miniszter úr előadásában. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez mindannyiunkban tudatosuljon, még akkor is, ha a sajtó is csak sportbizottságként és Sportminisztériumként említ minket, illetve a minisztériumot, mert az ifjúság ügye legalább olyan fontos kell hogy legyen mindannyiunk számára, mint a sport ügye.

Nem szeretnék hosszan szólni - valójában két kérdésem van -, mert holnap lesz alkalmunk arra, hogy részletesebben beszéljünk arról az anyagról, ami az ifjúsági párbeszéd fórumrendszerének kialakításáról szól. Ezt az anyagot egy világos és átlátható anyagnak tartom, egyet tudok érteni az ebben megfogalmazott stratégiai céllal is, ami a nemzeti ifjúsági tanácsra vonatkozik, és azokkal az eszközökkel is, amelyek ebben szerepelnek. Külön örülök a tegnapi megállapodásnak, ami hosszú évek óta először az országos ernyőszervezeteket komolyan megbecsüli anyagilag is, és a párbeszédben nekik juttatott kiemelt szereppel is. A két kérdésem a következő a miniszter úrhoz:

Az első az anyagban negyedikként említett szubszcidiaritás elvével van kapcsolatban, vagyis, ha ezt a gyakorlat nyelvére lefordítjuk, a regionális irodák felállításával. Ez megint csak egy nagy lehetőség, hogy a szakmai segítség és a támogatások is helyben legyenek elérhetők az ifjúsági szervezetek, illetve a fiatalok számára. Az a kérdésem, hogy hol tart a regionális irodák fölállítása, mikor várható az első megnyitása.

A második kérdésem pedig a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvánnyal kapcsolatos. Értem, hogy a késedelmes előterjesztésnek többek között az az oka, hogy sok visszásság volt tapasztalható - ismerik a felügyelőbizottság jelentését a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány működéséről -, és nyilván ezeknek a visszásságoknak az eredménye az az országgyűlési határozati javaslat is, amit Csizmár Gábor és Tóbiás József képviselő urak előterjesztettek az ingatlanok védelmében. Hiszen az elmúlt időszakban, hogy mást ne mondjak, a debreceni NGYIK-ingatlan 91 millió forint értékben kikerült a közalapítvány tulajdonából - nyilván az elmúlt időszak tapasztalatai, félelmei vezették a képviselő urakat erre a határozati javaslatra. Az a kérdésem, hogy amikor majd föláll az új kuratórium, és valószínűleg felelősebben gazdálkodik a rábízott másfél milliárdnyi ingatlannal, akkor várható-e további vizsgálat az elmúlt időszakra vonatkozóan. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csizmár Gábor urat illeti a szó.

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Akár ügyrendi javaslattal is kezdhetném, hogy sűrűbben kellene bizottsági ülést tartani, mert úgy tűnik, hogyha teremtünk lehetőséget a miniszter úrnak arra, hogy beszámoljon az elmúlt időszak munkájáról, akkor felgyorsulnak bizonyos események, megköttetnek megállapodások, megtörténnek átutalások, tehát lehet, hogy nem háromhetente, hanem hetente kellene ülést tartani, mert akkor tudnánk segíteni a minisztérium tevékenységét. Ennek ellenére néhány kérdést feltennék - hogy a következő három hétre vagy két hónapra is jusson tennivaló -, vegyesen az ifjúság és a sport területére vonatkozóan.

A kormánynak március 31-éig kellett volna benyújtania a 106/1995. országgyűlési határozat szerint a gyermekek és fiatalok helyzetéről és a kormány ez irányú tevékenységéről szóló jelentését. Április vége van, és ez a jelentés nincs előttünk. Szeretném megkérdezni, hogy készül-e egyáltalán ez a jelentés, és mikorra tervezi a kormány, hogy ezt előterjeszti.

A másik, ifjúsági üggyel kapcsolatos kérdésem a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványra vonatkozik, aminek három alkérdése van:

1. A minisztérium és a közalapítvány között viszonylag egyoldalú levelezés folyt az elmúlt hat-nyolc hónapban, ami úgy nézett ki, hogy a minisztérium kapott körülbelül 37-38 darab levelet, és ebből megválaszolt ötöt-hatot-hetet. Az a kérdésem, hogy ennek a hátránynak a ledolgozása hol tart, és esetleg a másik 30 levélre is tud-e válaszolni a minisztérium.

2. A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány szakmai programjaihoz a költségvetési támogatást megkapja-e még a nyár előtt?

3. Az általa kormányfelkérésre elindított rehabilitációs program sorsával mi a helyzet? A minisztérium e tekintetben kíván-e segítséget nyújtani a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványnak - nyilvánvalóan más minisztériumok bevonásával -, vagy pedig a rehabilitációs program gyakorlatilag megáll a következő időszakban?

A harmadik ilyen, gyermek és ifjúsági ügyekkel kapcsolatos kérdésem azzal kapcsolatos, hogy pontosan egy éve nem működik a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram. Meg tudná-e mondani a miniszter úr ennek az okát? Tekintettel arra, hogy az elmúlt év december 31-éig a hatályos jogszabályok szerint többször össze kellett volna hívni a program tanácsülését, ami nem történt meg, az elmúlt évben 100 millió forint körüli összeg bennmaradt, ami nem került felhasználásra, és az idei évben sem ülésezett még semmilyen programtanács, semmilyen pályázat nem jelent meg, tehát pontosan egy éve nem működik a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram. Meg lehet-e tudni ennek okát? Esetleg meg lehet tudni azt is, hogy valaha meg fog-e indulni ennek a tevékenysége?

Ezzel függ össze a következő kérdésem a táborozás kapcsán. Sajtóértesülések szerint 50 millió forint körüli összeget szánt táborozástámogatásra a minisztérium. Utánanéztem a tavalyi adatoknak: a tavalyi évben ebben az időszakban már döntés szakaszban volt 300 millió forint kiosztása, 280 millió általános táborozásra és 20 millió a környezetvédelmi táborokra. Az a kérdésem, hogyha nőttek a források, akkor hogy lehet az, hogy nyári táborozásra 300 millió helyett mindösszesen csak 50 milliót szán a minisztérium ebben az esztendőben.

A sporttal kapcsolatban három kérdésem van:

Az egyik az, hogy van-e a minisztériumnak információja arról, hogy más tárcák milyen módon, milyen összegekkel és milyen természetbeni támogatásokkal támogatják a sportot, van-e erre egyáltalán valamifajta rálátás. Csak egy példát mondok a sok közül: a minap olvasom, hogy a Környezetvédelmi Alap 50 millió forinttal támogatta az Úszószövetség tevékenységét, a sportfinanszírozásban meg a minisztérium 80-nal. Tehát amikor döntött a minisztérium az Úszószövetség támogatásáról, akkor kalkulálta-e, hogy egyébként az Úszószövetség fog még más tárcától is pénzt kapni? Van-e ilyen típusú koordináció a tárcák között? A sportegyesületek, sportági szakszövetségek pénzbeni és természetbeni juttatása, támogatása összehangolt-e a kormányban? Az a gyanúm, hogy nem, de bízom abban, hogy a miniszter úrnak esetleg más információja van erről.60

SZISZ 61-70 CSIZMÁR GÁBOR FOLYT.

Páva Zoltán és Bakonyi Tibor képviselőtársaim elég régen benyújtották már a sportrendezvények biztonságával kapcsolatos törvényjavaslatot. Ezt a bizottságunk egyhangúlag tárgysorozatba vette, de valamilyen rejtélyes oknál fogva, mintha az Országgyűlés nem akarná ezt napirendre venni, beiktatni a heti tárgyalásokba. Szeretném megkérdezni, hogy mi a kormány álláspontja, nem kellene felgyorsítani ezt a folyamatot, ha már tárgysorozatba vettük? Nem kellene megkezdeni az Országgyűlésben ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását? Ezzel elkerülhetők lennének további olyan atrocitások, mint az elmúlt héten történt.

Az utolsó kérdésemmel néhány részletinformációra szeretnék rákérdezni az UTE-val kapcsolatosan.

Az egyik, hogy ezzel az 50 milliós támogatással a minisztérium letudottnak tartja-e az UTE-val kapcsolatos pénzügyi felelősségét. Azért kérdezek erre rá, mert a helyszínen kapott háttérpapírokban a Belügyminisztérium minket arról tájékoztat, hogy átadta a minisztériumnak az egyébként szokásos állami támogatási összeget, tehát lényegében az ISM költségvetésében nem 50 millió, hanem 135 millió forint körüli összeg lenne erre a célra, amit úgy tűnik nem akar vagy valamilyen sajátos feltételek szerint akar erre fordítani. Emiatt kérdezem, hogy ezzel az 50 milliós megállapodással letudottnak véli-e az UTE-problémát a minisztérium, vagy sem.

Ismerjük a szerződést a BM és az UTE között, és ismerjük - hiszen itt van előttünk - a BM és az ISM között az UTE-ügy tekintetében. Itt meg kell fejtenünk egy ilyen "itt a piros, hol a piros játékot" néhány ingatlan tekintetében. Úgy tűnik, hogy a 12 ingatlanból, amit használt eddig az UTE, abból már 3 nem is az övé, nincs is a használatában. A két minisztérium közötti átadás-átvételben úgy tűnik ezek az ingatlanok sajátos sorsúvá válnak.

Ezért szeretnék rákérdezni, hogy az UTE azt a 12 ingatlant, amit eddig használt, tudja-e majd ugyanúgy használni, ahogyan idáig. Mivel az ifjúsági és sportbizottságnak volt egy - ha jól emlékszem - egyhangú állásfoglalása az UTE-ügyben arra vonatkozóan, hogy a hasznosítás is illesse meg az egyesületet, az a kérdésem hol tart az ez irányú munka.

Én írásbeli kérdést tettem fel a miniszter úrnak arra vonatkozóan, hogy számoljon el, hogyan sáfárkodott a kezelői joggal és kötelezettséggel - és az ehhez kapcsolódó költségvetési forrásokkal - az 1993 óta az UTE használatában lévő ingatlanok tekintetében. A miniszter úr ugyan válaszolt a kérdésemre, de egyetlen számadatot sem írt le, mondván, hogy ez utólag nem kimutatható. Ez persze egy elég sajátos válasz, de majd erre később nyilván visszatérhetünk.

Arra szeretnék rákérdezni - amiben szintén itt a bizottsági ülésen nagyjából azonos állásponton voltunk -, hogy az UTE-nek azt a kiadást, ami abból származott, hogy a 12 ingatlan elmulasztott kezelői tevékenysége miatt kénytelen volt azokon bizonyos dolgokat saját költségvetéséből, forrásaiból elvégezni, megtéríti-e a kormány valamelyik tárcája valaha. Ugyanis ez nem kis összeg, de úgy tűnik, hogy erről szó sincs, holott itt olyan átvállalt feladatokról és költségekről van szó, amelyek nem a sportegyesületet terhelték a jogszabályok és a szerződések szerint, hanem a kezelőt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gémesi György alelnök urat illeti a szó.

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen. Mielőtt a kérdésemet feltenném egyrészt hadd köszönjem meg a tájékoztatót, illetve azt a kiadványt, amit a kezünkben tartunk. Én elég régóta - és azt hiszem itt jó páran elég régóta - bent vagyok a sportban, de ennyire áttekinthető, világos, a szándékokat tükröző írást a döntések és a végrehajtás ezen stádiumában még nem kaptunk.

Lehet vele vitatkozni, lehet ezt vagy azt mondani róla, de az biztos, hogy világos tiszta és áttekinthető. Gondolom egyértelmű dolog, hogy ez egy komoly, a szándékok nyíltságát tükröző munka.

Csizmár Gábor képviselőtársam hozzászólásához szeretném hozzátenni, -ahogy ő elmondta -, hogy tavaly márciusban már a pályázatokkal kapcsolatos döntések voltak folyamatban, akkor azonban egy négyéves kormányzati ciklus utáni és a választások előtti periódusról volt szó. Ne feledkezzünk meg róla, hogy akkor nemcsak a pályázatok, és nemcsak az ifjúsági pályázatok - pénzeit, hanem más pénzeket is iszonyatos gyorsasággal nyomtak ki a különböző tárcák.

Ezért ne hasonlítsuk össze a tavalyi évet az ideivel! Ha visszamegyünk az előző évek gyakorlatára - amikor felállt az akkori kormányzat utáni kormány -, akkor nagyon sok mindenben volt egy kemény tehetetlenségi nyomaték. Hadd ne hozzak olyan példákat - nemcsak a sport területéről, hanem más területről - amelyek azt igazolnák, hogy jóval több tehetetlenségi nyomaték volt akkor a kormányzat első döntéseinek végrehajtása tekintetében, mint amennyi a most januárban megalakult ISM szándékainak megvalósításában.

Ebbe a vitába ne menjünk bele, mert konkrét példákat tudnék hozni más területről, ahol működési zavarokat okozott a kormányzatnak és a finanszírozásnak a tehetetlensége. És ez egy működő struktúrában volt, nem egy újonnan megalakult rendszer tekintetében.

Nagyon örülök, hogy kiírásra kerültek a pályázatok. Gondolom, hogy ezután pörögni fog az elbírálás és a pályázatok hozzáférési lehetősége is. Éppen tegnap vette fel az albizottság a munkarendjébe az elbírálási szempontok kérdését, és azt hiszem, hogy tulajdonképpen szinkronban van a pályázati kiírás, és az albizottság e tekintetben való munkája.

Két kérdést szeretnék feltenni. Az egyik, hogy mikorra várható - éppen ebből következően - a pályázatokkal kapcsolatos döntés, hiszen azt hallottuk, hogy jövő héten kiírásra kerülnek.

A másik, hogy hallottunk az olimpiai műhelyek támogatásáról, amely egészen új - számomra szimpatikus - formája a finanszírozásnak. A kérdésem az, hogy a jövő évben mennyire bővül ez a típusú finanszírozás, illetve vannak-e visszajelzések ezzel kapcsolatban. Bár elég rövid az idő, ami eltelt az elmúlt időszakban, de van-e mégis ezzel kapcsolatos visszajelzés.

Még egy dolog a szövetségek finanszírozásával kapcsolatosan. Azt is el kell mondjam, hogy nem hiszem, hogy van olyan sportvezető, aki abban tudna megerősíteni, hogy a tavalyi évben már január-februárban megkapták volna a különböző szövetségek a pénzüket. Március-áprilisban esetleg volt lehetőségük érdeklődni, vagy kiszámolták az első negyedévi, vagy harmadévi finanszírozás után, hogy körülbelül mit fognak kapni. Itt le van írva tisztán, fehéren és feketén, hogy mi várható. Ebben lehetnek érdekellentétek, olyan kérdések, amelyeket menet közben tisztázni kell, de ne felejtsük el, hogy egy új finanszírozási rendszerről van szó, ami a tulajdonosi szerkezetekbe is belenyúl. Ez nyilvánvalóan - az eddigi gyakorlatnak megfelelően - érdekellentétet okoz majd.

Azokat a nehézségeket pedig, amelyek esetleg működési zavarokat, vagy az olimpiai műhelyeknek problémákat okozhatnak kezelni kell és lehet is.

Azt kérem, hogy tárgyilagosan ítéljük és közelítsük meg azokat a kérdéseket, amelyek ennyi idő után ma, áprilisban rendelkezésre állnak. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bognár László úrnak adom meg a szót.

DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Köszönöm a szót elnök úr. Annyi kérdés volt eddig, hogy az már sok is. Nekem csak egy kérésem lenne, amire nem is kell válaszolni. Egy rövid véleményt mondanék.

Becsüljük a miniszter úr bátorságát, hiszen politikusként belenyúlni a sportba rettenetes dolog, a világon mindenki belebukik. Örülünk, hogy nem bukott bele, (Derültség.) és hogy tanult, bölcsebb lett, kis-Canossát járva, új erővel. A célokat - amiket most elmondott - és a beszámolót is nagyon jónak tartjuk, és a frakcióm részéről mindenképpen támogatni fogjuk.

A dicséret mellett egy dolgot szeretnék elmondani. Kérem a miniszter urat, hogy ne üljön a pénzen! Hiszen az országnak egyre nehezebb lesz a helyzete, és mi történik, ha megint elvonnak, és esetleg ezt a tárcával teszik. 70

71 Zs (Bognár László)

Nem tud majd mit csinálni, tehát ezért ösztökélnénk egy kicsit arra, hogy a célokat minél gyorsabban valósítsa meg, nehogy egy nehéz helyzetben a nagy büdzsé ellopja. Ez ellen harcolni kell, mert akkor nem fog tudni mit tenni, ha még jönnek ilyen katasztrófák. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki véleményt nyilvánítani, kérdezni? Horváth László úrnak adom meg a szót.

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt még nem a miniszter úr beszámolójához szeretnék egy-két gondolatot hozzáfűzni, hanem azt szeretném felvetni az eddigi példák szomorú tanulsága alapján, hogy ezentúl kérni fogom az elnök úrtól, hogy a témafelvezetés kapcsán az elnökséggel egyeztessen, mert most, a miniszteri beszámoló előtt nem akartam egyes kifejezések, megfogalmazások vonatkozásában vitatkozni, de azt ki kell jelenteni itt a bizottság nyilvánossága előtt is, hogy nem értek egyet - és azt hiszem, alelnöktársam sem ért egyet - olyan megfogalmazásokkal, amelyek az ön felvezető szövegében, mondataiban megfogalmazódtak, mert azt hiszem, ezek nem a bizottság egységes álláspontját tükrözik.

A másik - és ez már a beszámolóval kapcsolatos -, hogy én is szeretném megköszönni ezt az igen részletes, alapos beszámolót, még a mellett is, hogy nyilvánvalóvá vált az utóbbi hetekben, az eltelt egy-két hónapban, hogy mindenféle előzetes illúziónkkal, pozitív várakozásunkkal szemben a sportpolitika, az ifjúságpolitika nem az egységes törekvések, nem a konszenzuskeresések terepe, hanem a bármi áron való, nyílt konfrontációkeresés területe lett. Úgy tűnik, hogy ez így is marad, és úgy tűnik az eddigi felvetésekből, megnyilvánulásokból, hogy ez a bizonytalan állapot, ami a minisztérium felállásával törvényszerűen együtt jár, az ellenzék számára sokszor csak a konfrontációkeresés lehetőségét jelenti, a "minél rosszabb, annál jobb" taktikából kiindulva lehet, hogy pont azon MSZP-s dolgozat részterülete, amit pontosan az egyik bizottsági tagtársunk is jegyez.

Ezzel együtt a türelemről annyira nincs szó, hogy az OTSH, ha jól tudom - és sokan megerősítettek ebben -, '97 májusa előtt nem igen utalt semmilyen pénzeket. Ezzel a minisztériummal, ami valóban rendszerváltó lépéseket tett és tesz folyamatosan - erre a beszámoló jó alapul szolgált -, ezekre a rendszerváltó lépésekre valóban sor kellett hogy kerüljön, ezt mindenki nagyon jól tudta. Azt láttuk, hogy a konszenzuskeresés időszaka fog következni, de nem ez következett, hanem nyílt konfrontáció, és pont azért történnek ezek a lépések - hadd utaljak vissza Csizmár képviselőtársam kifejezésére -, hogy eltűnjön minden területről, a sportfinanszírozás, az ifjúságpolitika és a sportpolitika területén is az "itt a piros, hol a piros" játék, még akár a kábítószer-fogyasztás visszaszorításával kapcsolatos területekről is eltűnjön az ilyen jelenség, amely egyébként alapvető jellemzője volt az eddigi rendszernek.

Mindezeket mellétéve, és azt az illúziót sajnos kissé feladva, hogy a konszenzuskeresés és a sporttársadalom érdekeinek az együttes szolgálata lenne jellemző, úgy látom, a sporttársadalom érdekeire való hivatkozás sokszor az a trójai faló, ami jó ürügyül szolgál arra, hogy kíméletlen politikai harc bontakozzék ki ezen a területen és sajnos ebben a bizottságban is, nem kis mértékben csorbítva a sport pozitív megítélését, a sport által hordozott értékek társadalmi elismertségét. Ezt el kellett mondani.

Azt se felejtsük el, tisztelt képviselőtársaim, hogy persze van ebben a minisztériumban meg a minisztériumi költségvetésben pénz, vannak eltervezett, kitűzött programok, de nem mindegy, hogy kik hajtják végre ezeket a programokat. Azok hajtsák végre sokszor több százmillió forinttal ezeket a programokat, akik az elmúlt években semmi mást nem tudtak csinálni, mint hiányt, hiányt és hiányt termeltek, és nem tudtak pénzekkel elszámolni? Úgy gondolom, ez nem várható el, ha a minisztérium ezt tenné, akkor rosszul járna el. Mindemellett azt kérjük a miniszter úrtól, hogy ezek a pályázati pénzek minél hamarabb jussanak el az érintettekhez, az érintettek minél hamarabb fel tudják használni céljaik eléréséhez ezeket a pénzeket. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt megadnám a szót Szabó Imre úrnak, hadd mondjam el alelnök úrnak, hogy az elnököt a Házszabály szerint semmi sem kötelezi arra, hogy előzetes véleményt nyilvánítson, és ezt egyeztesse akár az elnökséggel, akár pedig az Országgyűlés bármely tisztségviselőjével, és a bizottság véleményét természetesen a jövőben is bizottsági véleményként fogom nyilvánítani, az elnök véleményét pedig szuverén emberként továbbra is el fogom mondani. Eddig is így vezettem a bizottsági üléseket, és a jövőben is így fogom vezetni.

Megadom a szót Szabó Imre úrnak.

SZABÓ IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miután a felvezetésben elhangzott az, hogy a miniszteri beszámolóhoz elsősorban kérdéseket vár a miniszter úr, és erre szólítottak fel bennünket, azt gondolom, legalább is ami ezt az oldalt illeti, hogy ehhez tartva magunkat, fegyelmezetten valóban csak a tájékoztatóhoz kötődő kérdéseket tettünk föl. Gémesi alelnök úr és Horváth alelnök úr hozzászólása miatt voltam kénytelen szót kérni és véleményt is kifejteni, mert amiről most Horváth alelnök úr beszélt, hogy átpolitizálják a sportot és így tovább - hadd ne ragozzam, és hadd ne tételeiben cáfoljam, amit most megfogalmazott -, pontosan ennek a jeles példája.

Ha a konstruktív együttműködésünk, javaslataink időszakában a hatásköri törvényhez kötődő módosításainkat és azokat a javaslatokat, amelyek a két közalapítvány finanszírozásával kapcsolatosak, amelyek az együttműködés lehetőségeiről szólnak az ISM és a két közalapítvány között az átmeneti időszakra - hangsúlyozottan az átmeneti időszakról beszélek -, elfogadta volna az Országgyűlés, és természetesen a kormányzó pártok frakciói, akkor mindazt a problémát meg lehetett volna úszni, aminek az egyik szelete, a Gerevich Közalapítvánnyal kapcsolatos tételek, már feljött a felszínre.

Kénytelen vagyok itt megemlíteni, hiszen az alapítvány elnöke, Bíbor Tamás úr most nem lehet jelen a teremben, hogy a megjelent nyilatkozatokkal és miniszter úr egy fél mondatával ellentétben nem az ő együttműködő készségük hiányának vagy a hozzáállásuknak a problémája volt az, hogy a szakemberek és a sportolók nem kapták meg az ösztöndíjukat, hanem a minisztérium értetlensége, illetve a minisztériumi együttműködés hiánya okozta azt, hogy nem tudták elindítani ezt a támogatást, ami többszáz sportoló és szakember megélhetésével függ össze.

Ugyanakkor azokat a vádakat vagy megjegyzéseket, amelyek a sportról és a sportgazdálkodásról általában szólnak, kénytelen vagyok egyrészt visszautasítani, mert a magyar sport jelentős részében nem adósságfelhalmozó, nem rosszul gazdálkodó, nem megbízhatatlan, ha ilyen típusú címkézések folynak, akkor szeretnénk kérni azt, hogy nevesítve fogalmazzák meg azok, akik ezeket a címkéket ragasztják, mert jelentős differencia van e tekintetben egyesületek, klubok, sportágak között és gondolom, a lakosság egészében a sport területén jelenlévő sportszövetségek között, tehát szeretnék kérni mindenkit arra, hogy akár visszafelé, akár a jelen állapotban való ilyen típusú címkézéseket a sport egésze tekintetében ne tegye meg, hanem konkrétan fogalmazzon. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Fehérvári Tamás úrnak. A másodszor is szólni kívánó képviselőtársaimnak szeretném elmondani, hogy igyekezzenek röviden megfogalmazni a mondanivalójukat. Második hozzászólásra Horn Gábor úr és Juhász Gábor úr következik.

FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Néhány szóban én is szeretnék csatlakozni az előttem szólókhoz, hiszen amint észrevettem már, nemcsak kérdésekről van szó, hanem nyilvánvalóan vélemények is elhangoztak az előzőekben.

Hadd tegyek említést az elmúlt négy hónapról, arról a négy hónapról, amikor az újonnan megalakult Ifjúsági és Sportminisztérium azt a tevékenységet folytatta, amit az előbb a miniszter úr számunkra előadott, és természetesen kiegészített azzal, hogy milyen távlati elképzelésekkel folytatják tovább a munkát.80

SZISZ 81-90 FEHÉRVÁRI TAMÁS FOLYT.

Határozottan állíthatjuk, és azt hiszem mindenki számára világos - egyrészt az elénk most letett anyagokból, másrészt az eddigiekben megfogalmazott dolgokból - hogy a jelenlegi kormány, és ezen belül is a minisztérium határozott szakmai elképzelésekkel állt a sport korszerűsítéséhez, a fejlett nyugat-európai normákhoz való igazításához. Gyakorlatilag arról van szó, hogy - mivel Magyarország az Európai Unióhoz kíván csatlakozni - minden téren, így a sport területén is számos olyan lépést kell megtenni, amely ezt a csatlakozást ezen a területen is - és itt akár az ifjúságot és a kábítószert is említhetném - lehetővé teszi Magyarországnak.

A múlt gyakorlatilag arról szólt, hogy soha egyetlen évben sem találkoztunk olyan lehetőséggel, amelyben ilyen tényszerűen, pontosan, számszerűen alátámasztva meghatározhattuk és egy helyen megtalálhattuk azokat a költségvetési tételeket, amelyek a magyar sporttal kapcsolatosak voltak.

Minden esetben a különböző szakszövetségek a lobbyérdekek, a személyes kapcsolatok, és egyéb más lehetőségek révén jutottak különböző költségvetési forrásokhoz. Gyakorlatilag egyetlen fokmérője volt a működésnek, az utána való elszámolásnak, az olimpiai pontszámok, és a világbajnokságokon elért eredmények. Ez alól egy-két sportág kivétel, hiszen ismertünk - nem akarok most sportágat megnevezni - olyat is, hogy teljesen függetlenül az eredménytől, bármennyi kitermelt hiányt képes volt időszakonként az akkori kormányzat lenyelni.

Én is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a 4 év nagyon rövid idő ahhoz, hogy akár egy új minisztérium, akár egy új hosszú távú sportkoncepció a gyakorlatban bizonyíthassa létjogosultságát. Nyilvánvalóan ez a kormány, és ez a minisztérium nem azt a célt tűzte ki maga elé, hogy négy hónap alatt olyan villámgyors változásokat legyen képes a magyar sportban végrehajtani, amelyek mindenki számára teljes mértékben elfogadhatóak lesznek, és minden téren pozitív változásokat hoznak majd. Ez egy hosszú távú - hangsúlyozom, hosszú távú - koncepció, és az első 4 hónapos tevékenység során már látható, hogy valószínűleg pozitív változásokat hoz majd a magyar sportban.

Nyilvánvaló, hogy különböző szervezetek lebontása, új szervezetek építése is növeli a hibázás lehetőségét, és ezek bizonyos időzavart okozhatnak annak ellenére, hogy úgy érzem, egyik állítás sem állja meg a helyét. Arról nem lehet beszámolni, hogy a magyar sport ez alatt a 4 hónap alatt működésképtelenné vált volna.

Fontos hangsúlyozni, hogy itt a 4 hónap alatt, a vita során általában 3-4 budapesti nagyegyesületről folyt a vita, konkrét témákkal, ingatlanokkal, finanszírozással. Néha ehhez még keveredett egy-egy kiemelt sportág finanszírozásának a kérdése. Ugyanakkor teljes mértékben háttérbe szorultak azok az új elképzelések, amelyek tulajdonképpen a magyar társadalom nagyobb részét érintik a sport vonatkozásában így a tömegsport, a diáksport és az utánpótlás terén.

Én azt gondolom, hogy ennek a programnak az eleje éppen ezeknek a megvalósításában rejlik majd. Azt mindenki tudja - hiszen sportszakemberek ülnek itt a bizottságban -, hogy ahhoz, hogy fölépüljön valami alulról, tekintélyes idő szükségeltetik. Ennek az időnek még nagyon-nagyon az elején vagyunk.

Ellenzéki képviselőtársaim, amikor elindult az új Ifjúsági és Sportminisztérium - ha jól emlékszem - szintén egyetértettek azzal, hogy szükség van erre a dologra, és végre egy kézbe kerül ezeknek a szakmai elképzeléseknek, illetve gazdasági területeknek az irányítása. Akkor még egyetértettünk ezekben a dolgokban. Legyenek egy kis türelemmel, hiszen nyilvánvalóan, ha valami jó dolgot vár az ember türelmetlenkedik, és szeretné ha minél előbb megvalósulhatna. Ez nyilván időigényes dolog lesz.

Még egy dolgot megemlítenék - és ezt nem azért, hogy Szabó képviselőtársamra ismételten valami politikai dolgot húzzak rá -, hogy egész hosszú időn keresztül volt lehetőségük arra, hogy mondjuk létrehozzanak egy ilyen minisztériumot, és arra is számtalan időbeli lehetőségük volt, hogy egy ilyen vagy ehhez hasonló szakmai koncepciót kidolgozzanak. Ezt nem tették meg, ez most ránk vár, hibáinkkal együtt illetve a minisztérium némi botladozásával együtt én mégis úgy gondolom, hogy egy nagyon jó úton indultunk el. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Horn Gábor úrnak adom meg a szót.

HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Én, bár nem hallottam a miniszter úr beszámolóját (Derültség!), ezért nem is ehhez kívánok hozzászólni, még ha ez ilyen mulatságos, akkor sem. Azt gondolom, hogy ami az elmúlt két hozzászólásban, a két alelnök úr részéről elhangzott, az számomra legalábbis elfogadhatatlan, a 70-es évek szövegeit idéző volt.

Azt gondolom, ha az ellenzéki pártok bármelyike problémákat, konkrét kérdéseket vet fel, ezt politikai értelemben ilyen szintű és szövegű - főleg Horváth képviselőtársam, aki távozott ezután - megfogalmazásban politikai csatározásnak minősíteni, az "aki nincs velünk, az ellenünk van" legszebb gondolatok újraidézését hozza a magam számára, és teljesen elfogadhatatlan helyzetet és szövegeket jelent.

A fölállított Ifjúsági és Sportminisztériummal kapcsolatban elmondanám, hogy mi a magunk részéről ezzel nem értettünk egyet, de úgy gondoljuk, hogy a mindenkori kormányok felelőssége az, hogy hány minisztériumot, és milyet hoz létre, nem az ellenzék dolga ezt minősíteni. Ha ők úgy gondolják, hogy így jó, hát csinálják, ezzel semmi probléma, bár én azt hiszem, hogy nem feltétlenül ez a jó út. Ezt mi elmondtuk, és ehhez tartjuk magunkat, csak ennyit hadd tegyek hozzá a nagy egységhez.

Örülök annak, hogy a képviselőtársaim gyorsolvasók, és mind a ketten átolvasták már ezt a két művet és tudják, hogy milyen fantasztikus. Lehet, hogy látták előbb - akkor elnézést kérek - mi most kaptuk meg, ennek áttanulmányozására nem volt módunk, de meg fogjuk ezt tenni.

Azt hiszem, ami most sportügyben folyik, annak van egy nagy tanulsága és kérem miniszter urat, hogy ezen gondolkozzon el, beszéltünk már itt is erről. Ezt a minisztériumot, és az önök miniszterét leszavazták idáig a parlamentben néhányszor, olyan még nem volt, hogy egy nap kétszer is. Ez nyilván azt jelenti, hogy vannak problémák. Ezek nem biztos, hogy megoldhatatlanok, kezelhetetlenek, de az biztos, hogy problémák. Azt hiszem - őszintén mondom -, hogy a problémák részben abból az indulatból és politikai gyürkőzésből fakadnak - amit itt Horváth képviselő úrtól hallottunk - amely mögött olyasféle szándék húzódik - még ha ez a szándék elemeiben jó is -, hogy teremtsünk rendet a sportban, a politika jelenjen meg a sport területén. Én ezt életveszélyesnek tartom.

Fontos és számomra elismerhető, elfogadható, hogy Deutsch miniszter úr ezekben a kérdésekben időnként tudott visszalépni. Azt hiszem, hogy mindannyiunknak meg kell tanulnunk, hogy a sport alapvetően a civil élet része. A sportban lehet nagy butaságokat elkövetni, lehet jó, és rossz dolgokat csinálni - így van ez egyébként az ifjúság területén is - de én azt hiszem - azért dolgozom elég régóta -, hogy a civil társadalom, a helyi élet, a család, a gyerekek azok, akiknek döntési helyzetben kell lenniük.

Ehhez szerintem egy akármilyen minisztériumnak, akármilyen kormánynak csak a feltételeket kell megteremtenie. Nem feladatunk a civil, a társadalmi szervezetek helyett dönteni még akkor se, ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő a közjog birtokosa, ő tudja, hogy mire van a többieknek szüksége.

Egy kis szerénységet kérnék mindannyiuktól és azt gondolom, hogy érdemes időnként odafigyelni. Ha azt mondjuk, hogy rögtön május 1-je lesz, és nem kaptak a gyerekek egy fillért sem táborozásra, akkor érdemes azon elgondolkozni, hogy jó-e ez a modell, nem kellene-e sürgősen valamit csinálni függetlenül attól, hogy mi volt 1996-ban, vagy 97-ben. Amikor egyébként voltak erre források - nem igaz, hogy nem voltak -, de ha egy fillér sem volt, akkor is érdemes elgondolkodni azon, ha egy kormány zászlajára tűzi az esélyegyenlőség biztosítását, akkor nem adhat tizedannyi pénzt ifjúsági táborozásra, mint az előző években és nem adhatja ezt májusban.

Ez egy ilyen egyszerű dolog. Nem kell ebben - bár az előbb hallottuk, hogy lehet - politikai sandaságokat feltételezni, de lehet azt gondolni, hogy talán érdemes lett volna mondjuk néhány hete megjelentetni a pályázatokat. Egyébként azt nekem személyesen ígérte az ön államtitkár helyettese ezelőtt két héttel, hogy azon a héten megjelennek a pályázatok.

Rendben van, a csúszást még elfogadom. Megalakul egy minisztérium, nehéz a dolga. De ezekből politikai sandaságokat és egyebeket kovácsolni - ahelyett, hogy valaki azt mondaná, hogy kérem rendben van, itt elkövettünk egy hibát, és most azon dolgozunk, hogy lehet ezt korrigálni, milyen forrásokat lehet ebbe a rendszerbe bevonni. (90)

91 Zs (Horn Gábor)

Beszélhetnénk ugyanígy a drogügyekről. Jó, jó, önök rendet akarnak itt is teremteni. Teremtsenek, rendben van, de azért érdemes elgondolkodni, miniszter úr - és ez egy kérdésem -, hogy tudja-e ön, hogy rendőrök mászkálnak iskolákba, visznek el drogügyben kiskorú gyerekeket iskolákból teljesen törvényellenesen, szülői részvétel nélkül, és hurcolnak meg. Érdemes elgondolkodni azon, hogy tudomásul véve, hogy önök ilyen törvényekben gondolkodnak - szerintem rosszul, Európa felé megyünk, és az európai tendenciákkal szembe haladnak -, ezek-e a megoldások, tehát a szigorítás, és nem a prevenciós megoldás. A törvénytelenségek gondolom, senki számára nem elfogadhatók ezekben a kérdésekben. Tehát az a kérdésem, hogy tud-e erről, és kíván-e valamit tenni annak érdekében, hogy ne így legyen.

Összességében azt javaslom mindannyiunknak - elsősorban a kormánypárti képviselőknek -, hogy próbáljunk odafigyelni arra, amit tartalmi kérdésekben mondunk, nem kell feltétlenül ellenségképeket gyártani. Lehet, nincs ezzel semmi probléma, de próbáljanak meg azon is elgondolkodni, hogy jót tesz-e a magyar sport bármelyik területével - a profi labdarúgástól kezdve az úszáson keresztül a diáksportig -, ha egy erős centralizációval az állam megjelenik ezeken a területeken, és a mi érdekünkre hivatkozva helyettünk dönt ezekben a kérdésekben. Remélem, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt célja kimondva talán még nem ez, de akkor legalább konkrét kérdésekre, felvetésekre ne kezdjenek önök politikai exkampányba, hanem próbáljanak meg ezekre válaszolni, és arra ösztökélni az önök által választott kormánytagokat, tisztviselőket, hogy ezekre a kérdésekre időben és megfelelő módon válaszoljanak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Gémesi György alelnök úrnak.

GÉMESI GYÖRGY (MDF): Horn képviselőtársam azt mondta, hogy a '70-es évekre emlékeztette a hozzászólásom. Én betartom azt a kérését a képviselőtársamnak, hogy a szerénység legyen a hozzászólásom fő vonala, de azért hadd kérdezzem meg mély tisztelettel, hogy mi volt az én hozzászólásomban az, ami önt a '70-es évekre emlékeztette. Ezt kérem konkrétan megmondani, mert ez személyes volt, föl van írva, hogy mit mondott.

ELNÖK: Horn Gábor úr!

HORN GÁBOR (SZDSZ): Próbáltam jelezni, hogy elsősorban Horváth képviselő úr háborított fel, de az ön hozzászólásában is a hibák teljes elutasítása, annak a felvetése, hogy minden teljesen rendben van, itt nincs semmi probléma, miközben mindannyian látjuk, hogy tele van az ország ilyen típusú konfliktusokkal, akkor egyszerűen azt gondolom, hogy a sportbizottság alelnökének... (Gémesi György: A '70-es évek!) Igen, ez a '70-es éveket idéző dolog az én értelmezésemben. Amikor nem lehet a problémákról beszélni, amikor egy ilyen beszélgetésen, amelyen egy miniszteri beszámolót hallgatunk meg, nem az az ön célja, hogy föltegye azokat a kérdéseket, amelyek az ön problémájára vonatkoznak, hanem egy most megkapott könyvről közli, hogy az tökéletes, vagy közli, hogy minden a legnagyobb rendben van, és köszöni szépen, ez engem, elnézést kérek, a '70-es évekre emlékeztet; mint ahogy Horváth képviselőtársam szövege is, ami arról szól, hogy itt politikai csatározás folyik kiélezett formában, konkrét, jól megfogalmazható, valóságos problémákra. Tessék azon elgondolkodni, hogyha nem minket szavaztak le a Parlamentben, hanem az ön miniszterét, akkor valami probléma lehet. Az ön miniszterének kellett két esetben is jelentős visszalépéseket tennie - örömömre, mert azt gondolom, ez így helyes -, és ezekről nem szabad elfeledkezni. Egy ilyen beszélgetésnek az lenne a célja, hogy a problémákra találjunk válaszokat, és nem az a célja, ami engem a '70-es évekre emlékeztet. Önt nem kell hogy arra emlékeztesse, mindenki másképp élte meg azt az időszakot.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt megadnám a szót Horváth László alelnök úrnak, mindenkit tisztelettel arra kérek, amit most az utolsó mondatában mondott Horn Gábor képviselő úr, hogy a témával foglalkozzunk. Jelen esetben a miniszter úr meghallgatásáról és a Sportminisztérium eddigi tevékenységéről van szó, és egyfajta önkorlátozásra szólítanék fel mindenkit.

Horváth László alelnök urat illeti a szó, aztán Zsigó Róbert következik.

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Röviden csak annyit szeretnék mondani Horn Gábornak, hogy én nem azt mondtam, hogy nincsenek problémák és nem lehet problémákról beszélni. Ebben a bizottságban mást sem teszünk; ha Horn Gábor gyakrabban látogatná a bizottsági üléseket, akkor erről meg is tudott volna győződni.

A másik dolog, hogy az elnök úrnak azt szeretném mondani, hogy való igaz, amit elmondott, de az elnök feladata az ülés levezetése, és nem a véleménynyilvánítás; amennyiben véleményt nyilvánít, át kell adnia az ülés vezetését. Ennyiben szerettem volna pontosítani. Köszönöm. (Dr. Deutsch Tamás miniszter visszaérkezik a terembe.)

ELNÖK: Akkor vitatkoznom kell alelnök úrral, rosszul ismeri a Házszabályt, és nem kívánok ezzel tovább foglalkozni.

Juhász Gábornak adom meg a szót.

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): A miniszter úr, aki most jött vissza, azt hiszem, nem maradt le semmiről. Úgy látom, a miniszteri meghallgatás úgy járt, mint az egyszeri repülőgép, amelyik leszállt a metróba. Tehát én visszakanyarodnék a miniszter úr meghallgatásához. Eredetileg arra számítottam, hogy ez majd úgy lesz, hogy kérdezünk, a miniszter úr válaszol, azután véleményt nyilvánítunk. Most látom, hogy nem így van, ezért vállalkoztam arra, hogy másodszor is szót kérjek.

Nagyon sajnálom, hogy az előttem szólók után kaptam szót, de ha már így van, akkor én is egy szubjektív kérdést szeretnék feltenni, illetve a szubjektív kérdés mellett egy olyan pletykára is szeretnék rákérdezni, amely bizonyos értelemben a tágabb nyilvánosságra, illetve arra a szakmai körre is tartozik, akik itt jelen vannak. A kérdésem az, hogy a miniszter úr nem érzi-e úgy, hogy egyszerűen cserben hagyják. Arra gondolok, hogy a politikai forgatókönyvgyártók szerint is vannak bizonyos nem véletlenek: az, hogy egy minisztérium nem alakul meg időben, amikor a többi, hanem csak fél évre rá, amikor a költségvetés már determinálja a lehetőségeit; az, hogy mielőtt önt kinevezték volna, a miniszterelnök úr személyesen a diplomája megszerzéséhez kötötte, és ez emberileg is hihetetlenül kínos, és nem is volt érthető mindenkinek; az, hogy a Parlamentben egy nap kétszer leszavazzák, részben a saját frakciótársai is. Ahogy visszaemlékszem, amikor annak idején a mi egyik miniszterünk így járt, a leszavazás után fél év hiszterizálás volt, tehát hihetetlenül nehezen emészti meg a miniszter, a minisztérium, ha egy szakmai kérdésben nem fogadják el a választ.

A negyedik ilyen, ami még bennem felvetődik az, hogy amikor önnek segítenek a társai - itt van például Horváth alelnök úr sorsrontó segítsége, amikor azt mondja ön helyett válaszul a kérdésre, hogy a bármi áron való konfrontációkeresés lett jellemző, a konszenzuskeresésnek már vége van; nyilván ettől majd a miniszter úr vagy elhatárolódik, vagy nem határolódik el, ez is egy dolog -, a legalább olyan kártékony, mint amikor mi akarunk önnek ártani. Az az első kérdésem, hogy van-e ilyen cserbenhagyottsági érzése, már csak azért is, mert úgy hiszem, most jött el az az idő, amikor már kellően sok sebet kaptak ahhoz, hogy a nagy határozottságból némiképpen veszítve egy kicsit valóban konszenzuskereső politikát folytasson a minisztérium különböző szakmai síkokon. Ehhez egyébként a magam részéről, amihez én értek, a segítségemet fel is tudom ajánlani.

A másik kérdésem egy olyan pletyka, amely csak itt kering, de nem nagyon tudunk vele mit tenni. Úgy hallottuk meg nem erősített hírekből, hogy ön - és ezt szeretném megkérdezni - lehet, hogy meg kívánja tartani egy párttisztség elnyerése mellett a miniszteri posztot. Ez kardinálisan befolyásolja majd az Ifjúsági és Sportminisztérium jövőjét, azt a munkát, amit önök elkezdtek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Zsigó Róbert.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Néha meglepődve hallgatja az ember ellenzéki képviselőtársainkat: az egyik ügyben azt fogják fel újként, amit már ismertünk, a másik ügyben - mint ahogy az előbb hallottuk Juhász képviselő úrtól - a meg nem történt dolgokról is tudni vélik, hogy mi fog történni.

Horn Gábor úrral szeretnék néhány dologban vitatkozni. Horn Gábor úr azt mondta, hogy a hozzászólásában nem is a miniszter úr beszámolójával kíván foglalkozni, mégis elkövetett egy olyan mondatot, amelyik úgy szól, hogy nem hiszi-e úgy a miniszter úr vagy a minisztérium, hogy a Btk., illetve a törvényi szigorítások helyett inkább a prevencióval kellene foglalkozni.

Tisztelt Horn Képviselő Úr! Ha itt lett volna a bizottsági ülés elején, vette volna a fáradságot, és meghallgatta volna a miniszter úr beszámolóját, akkor éppen a prevenciós munkáról hallott volna. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki kérdést feltenni? (Senki sem jelentkezik.) Nem. Wekler Ferenc úrnak, az Országgyűlés alelnökének adom meg a szót.

WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Egyetlen észrevételt szeretnék tenni a miniszter úr beszámolója kapcsán, és nem kívánok a szakmai kérdésekbe beleavatkozni. Az a megtiszteltetés érte a pártomat, hogy középső pártként definiálta, amit egyébként őszintén köszönök. (Derültség.) Arról beszélt, hogy mi nem kívánjuk az ifjúsági szervezeteket támogatni. Hadd korrigáljam ezt a megjegyzését: az SZDSZ a politikai pártok fiókszervezeteiként létrehozott álképződmények költségvetési támogatását nem kívánja a jövőben, és ilyen támogatást nem is fogadott el, tehát azt gondolom, ha az erre a célra szánt pénzeket ténylegesen működő ifjúsági szervezetek és sportszervezetek támogatására adná a költségvetés, akkor ez hasznosabb lenne, és minden párt a saját utánpótlását a saját költségvetéséből próbálná megoldani. Ennyiben szerettem volna ezt a megjegyzést korrigálni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyürk András úrnak adom meg a szót.

GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Nagyon rövid leszek, elnök úr, de nem igazán lehet szó nélkül hagyni azt, ami az előbb elhangzott az SZDSZ képviselőjétől. Úgy is, mint egy álfiókszervezet, egy mesterséges létesítmény vezetője, kénytelen vagyok azt mondani, hogy szerte a világon működik az a gyakorlat, hogy a pártokhoz kötődnek politikai ifjúsági szervezetek, amelyek a pártoknak, illetve az egész politikai intézményrendszernek mint olyannak az utánpótlását megteremtik. Ez politikai irányultságtól függetlenül így van, és nyilván így gondolják ezt a velem szemben ülő képviselők is, mert ez a helyzet Európában, ezen nem nagyon lehet vitatkozni. Ezeknek a képződményeknek a támogatása a parlamentnek külön felelőssége, éppen azért, mert ezzel a saját utánpótlását teremti meg. Amikor a társadalmi szervezetek bizottsága erre a felelősségre ráébredt és fokozottabban támogatja ezeket a szervezeteket, mint ez idáig, akkor ennek csak örülni lehet.

Az, hogy most a miniszter úr is - és akkor visszatérek a beszámolóhoz - a beszámolójában felhívta a figyelmet ennek a kérdésnek a fontosságára, megint csak politikai irányultság nélkül, azt gondolom, elismerendő mindannyiunk részéről. Ha van olyan párt, amelyik nem jutott el arra a szintre, hogy olyan utánpótlás-szervezetet tudjon megteremteni maga mellett, amely ezeknek a kritériumoknak megfelel, az szomorú, de attól még ezzel a jelenséggel vitatkozni szerintem lehetetlen dolog. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Horn Gábor úrnak egy percre megadom a szót.

HORN GÁBOR (SZDSZ): Elnézést, csak tényleg döbbenetes síkok felé kezd haladni a dolog. Ez a társadalmi szervezeteknek pénzeket elosztó bizottság egy pályázatot írt ki, amely pályázaton egy csomó - többszáz, többezer - civil szervezet indult. Ezekből a civil szervezetekből a bizottság - az SZDSZ-t kivéve - kivette ezeket a szervezeteket, tehát szó sincs arról, amit Gyürk képviselőtársam mond. Arról van szó, hogy tisztességes szervezetek a fogyatékos gyerekektől kezdve a vakokon keresztül az egyéb szociális ellátórendszereken át az ifjúsági szervezetekig pályáztak tisztességes pályázattal a költségvetésből, és ha ez így tisztességes, akkor sajnos másképpen értjük a tisztességet. Ezt lehet, nincs ezzel semmi probléma. Önök azt gondolták, hogy nem kell ezen a versenypályán futni az önök által megjelölt ifjúsági szervezeteknek, az önök utódszervezeteinek vagy nem tudom, micsodának, hanem akkor a pénz egy részét elkülönítve, külön, mindenféle pályázati feltétel nélkül oda lehet adni a többszörösét annak, amit egyébként ezek a civil szervezetek kapnak. Szerintem nincs olyan morális helyzet, olyan nyugat-európai példa vagy bármi, amely igazolná ennek az elfogadhatóságát.

Ha önök azt gondolják, hogy pénzelni kell az önök ifjúsági szervezeteit, tegyék ezt az állami támogatásból, szavazzák meg a parlamentben - többségük van -, hogy legyen erre külön pénz, de egy meghirdetett pályázaton végigvitt anyagokból kivenni ezen az alapon magukat civilnek mondó, ezek szerint nem civil szervezeteket, hanem pártfiókszervezeteket, amint hallottunk, ez számunkra teljességgel elfogadhatatlan. Szeretném önnek szomorúan jelenteni, hogy vannak az SZDSZ-nek is ifjúsági szervezetei, ez az ifjúsági szervezetek baja, de nem gondoljuk, hogy az ő finanszírozásukat így kellene megoldani. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bognár László urat illeti a szó.

DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Sajnos én vagyok a társadalmi szervezetek bizottságának elnöke... ((Derültség.) A civil szervezetek tulajdonképpen a nagy zsákban vannak, a társadalmi szervezetekben, és így a nagy zsákban benne vannak a politikai pártok is. Óriási vita volt a bizottságban azon, hogy hogyan kapjanak támogatást a pártok. Végül is kapnak bizonyos juttatást a nem parlamenti ifjúsági szervezetek és a parlamenti ifjúsági szervezetek is. A demokrácia játékszabálya szerint - teljesen mindegy, hogy hogy van Nyugaton - 5:1 arányban nyert a bizottság az SZDSZ ellen, hiszen elfogadtak egy olyan kompromisszumot, amelyet kilenc éve nem fogadtak el, ami azt jelenti, hogy bizonyos összeget elkülönítettünk a parlamenti pártoknak, de más ifjúsági szervezetek is kapnak belőle, mert 20 százalékát megkapja ennek a költségnek minden ifjúsági szervezet, és utána a parlamenti mandátum arányában kapják hozzá a szervezetek a plusz pénzt. Végre egyszer egy nagy egyezség megalakult. Hogy ebből az SZDSZ kilóg, nagyon sajnáljuk, ez az ő bajuk, nem pedig a másik öté, csak ennyit szeretnék mondani. Ez nem tisztesség, ez demokrácia. Úgy, mint ahogy nincs igazságszolgáltatás, csak jogszolgáltatás, itt akkor lehet, hogy nincs tisztesség, demokrácia viszont van. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A vita lezárása előtt az előbb egy kicsit tévedtem: nem a Házszabály ad rá lehetőséget, hanem a Házszabály nem tiltja, hogy az elnök véleményt mondjon, és erre az időszakra átadja az elnöklés jogát. Elnézést, ennyit szerettem volna Horváth Lászlónak elmondani. Most hadd mondjam el néhány szóban a véleményemet, és hadd tegyem föl a kérdéseimet.

Itt alapvetően az vetődik fel, hogy mi az ISM feladata, mi az ifjúsági és sportbizottság feladata és mi az ellenzék feladata. Ha nagyon rövid szeretnék lenni, akkor azt tudnám elmondani, hogy az ISM feladata az, hogy a parlament által hozott határozatokat, törvényeket hajtsa végre, az ifjúsági és sportbizottságnak az a feladata, hogy ellenőrizze ezen feladatok végrehajtását - ma ez történik -, az ellenzéknek pedig az a feladata, hogyha úgy látja, hogy a demokrácia valamilyen formában sérül, már pedig sérült, mert bizonyos törvények végrehajtása késlekedett, akkor szedje ízekre a kormányprogramot és mondja el a véleményét. Ugyanez történik ma ezen a bizottsági ülésen. Hadd reagáljak néhány felvetésre.

Gyürk András kollegám említette, hogy sokadszor van itt a miniszter úr. Egyszer volt itt a miniszter úr, amikor ő kérte, hogy az MLSZ meghallgatásán, illetve tárgyalásán legyen jelen. Épp négy hónapja lesz holnap, hogy a miniszter úr miniszteri kinevezését elfogadtuk, és a köztársaság elnöke miniszterré nevezte ki. Úgy érzem, hogy ez nem olyan túl sűrű, de ezzel együtt örülök, hogy a miniszter úr eljött a mai meghallgatásra.

A másik, hogy itt néhányan szót ejtettek a türelemről és a türelmetlenségről. Én úgy ítélem meg, hogy kellő türelemmel viseltettünk. Ezt különösen személy szerint magamról tudom elmondani, mert néha vitáztam azokkal az ellenzéki, szocialista képviselőtársaimmal, akik azt mondták, hogy ne januártól számítsuk a három hónap türelmi időt, hanem július 8-ától, mert bizony Deutsch Tamás miniszter úr tudta, hogy miniszter lesz, tudta, hogy föláll a minisztérium. Én azt mondtam, hogy meg kell adni a három hónapot, és a 98. napon úgy éreztem, hogy elég sokáig voltam türelemmel. Ekkor fogalmaztam meg azt a levelemet, ami valójában kirobbantotta azt az ügyet, amiről ma itt tárgyalunk.

Elmondhatnám én is, hogy nyugodtabb, türelmesebb tudtam volna lenni még tovább is, ha pont a következő napirendi pontok kapcsán tárgyalandó sporthivatalok ügyében nem lett volna ilyen elutasító magatartás. Ha visszaemlékeznek a kollegáim, az MSZP-s ellenzéki képviselőtársaimmal együtt javasoltuk októberben a költségvetési tárgyalás során, hogy kerüljön minden sporthivatal az ISM-hez. Ezt a Fidesz-frakció szavazta le egyhangúlag. Természetesen gondolkodnunk kellett arról, hogy akkor mi az, ami támogatható. Ekkor jöttünk azzal az ötlettel, hogy próbáljuk meg a hasznosítást is odaadni a tulajdon mellett a sportegyesületeknek, avagy foglalkozzunk azzal a témával, hogy nem lenne-e hasznosabb, ha ezt átadnánk az önkormányzatoknak.

Még egy dolgot szeretnék elmondani ezzel kapcsolatban. Erre nem kaptunk megfelelő választ, és most ne várja senki se, hogy a képviselőtársaimmal arra kényszerüljünk, hogy elfogadjuk ezt az álláspontot. Átdolgoztuk az elképzeléseinket, és azt mondtuk, hogy nem tudjuk ezt a jövőben támogatni. Innen indultak el a gondjaink, és így jutottunk el addig, amit a miniszter úr felvetett, különösen a létesítményekkel kapcsolatban. Ehhez tennék föl néhány kérdést:

Mikorra várható, tisztelt miniszter úr, hogy a kormány elé kerül ez az előterjesztés? Véleménye szerint a koalíciós ellentétek meddig hátráltatják a sporthivatalok rendezésének a helyzetét? Mennyi időre lesz szükség az egyes, vagyonkezelési rendszerbe kerülő sportlétesítmények körének meghatározására? Értem ez alatt a piaci értékük, műszaki állapotuk felmérését. Azt tudom, hogy a sporttörvény módosítását tervezi a kormány, de nem értettem jól, hogy a sportingatlanok hasznosításáról szóló törvényt, tehát a LXV. törvényt is tervezi-e módosítani.

A miniszter úr említette, hogy a sportesemények biztonságával kapcsolatban kormányhatározat fog születni. A december 28-ai meghallgatásán azt az ígéretet kaptuk, hogy ennek kormány elé kerülése előtt a bizottságot tájékoztatja a miniszter úr az előterjesztésről. Kapunk-e erről tájékoztatást? Annál is inkább, mert a Bakonyi Tiborral együtt benyújtott törvényjavaslatunkról a belügyminiszter úr nemrégiben személyesen úgy nyilatkozott, hogy igenis törvényre van szükség, és felelős rendőri vezetők az elmúlt heti atrocitások után azt mondták, hogy törvényre van szükség. Nem hiszem, hogy a fennálló jogszabályok alapján kormányrendelettel lehet szabályozni azt, hogy valakit ki lehessen tiltani a sportpályákról. Majtényi adatvédelmi biztos úr még így is kifogást emelt egy ilyen törvényi rendelkezés ellen. Nem tudom, a kormányhatározattal szemben milyen aggályai lesznek, de egészen biztos, hogy meg fogja ezeket fogalmazni.110

SZISZ 111-120 ELNÖK FOLYT.

Hadd mondjam el javaslatként, hogy a november 20.-i nyílt napon négy cég mutatkozott be - felajánlva a miniszter úrnak jegyzőkönyvbe, a négy cég közül az egyiket Szabó Bence úr képviselte - akik pont a beléptetési rendszerrel kapcsolatban mondták el véleményüket. Szerintem nagymértékben fogja segíteni a pályáztatási rendszerüket is.

Még azt hadd mondjam el, hogy a szponzorálható sportesemények közvetítése is - és köszönöm szépen a miniszter úrnak a közbenjárását - úgy született meg, hogy Bakonyi Tibor képviselőtársammal benyújtottunk egy erre vonatkozó módosító indítványt, amelyet azzal vett le a kulturális bizottság a napirendről, hogy a kormány kíván ezzel a témával foglalkozni. Én nagyon örülök, mert ez egy óriási segítség a magyar sport részére.

Még két kérdést szeretnék feltenni. Az egyik a sportpályákkal, illetve a Magyar Labdarúgó Szövetséggel kapcsolatos. Hogy ítéli meg miniszter úr, nem volt-e valóban elhamarkodott a február 4.-ei döntés? Sorban arra kényszerül, hogy először az MLSZ elnökségének aztán a felügyelő-bizottságnak a felfüggesztését vonja vissza. Nagy valószínűséggel sor kerül az elnök felfüggesztésének a visszaállítására is. Továbbá nehogy megtalálja a sajtó a miniszter urat azzal a bizonyos gyógyszeres hatással kapcsolatos nyilatkozatával összefüggésben.

Még egy kérdést szeretnék föltenni. Megmondom őszintén, a Magyar Olimpiai Bizottság tatai tájékoztatóján én úgy ítéltem meg - és ma is úgy ítélem meg -, hogy illet volna a minisztériumot valamilyen vezetői szinten képviselni. Ezzel kapcsolatban a miniszter úr azt válaszolta nekem, hogy az adott bizottsági ülésen való megjelenése, vagy a minisztérium bármely vezetőjének jelenléte nem pusztán indokolatlan, hanem kifejezetten visszatetsző is lett volna. Hangsúlyozom, én változatlanul úgy ítélem meg, hogy jó lett volna, ha ott van a miniszter úr.

Hadd kérdezzem meg, hogy ugyanígy vélekedik a miniszter úr arról is, amikor dr. Schmitt Pál úr, a MOB elnöke részt vett a miniszter úrnak a kinevezés előtti - december 28.-ai - meghallgatásán? Köszönöm szépen.

Ezzel a vitát lezárom, átadom a szót a miniszter úrnak.

DR. DEUTSH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy a feltett kérdésekre szépen sorjában válaszoljak. Egyetlen esetben teszek kivételt, Wekler képviselő úr felvetése kapcsán. Szeretném rögzíteni, hogy a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásáról a parlament dönt. Egy parlamenti bizottság jött erre létre, ő írta ki a pályázatokat, ő bírálta el, fogalmazta meg a javaslatát, az Országgyűlés hozza meg a határozatot. Én ebben mint országgyűlési képviselő veszek részt. Nem kormányzati feladat, amiről beszéltem.

Én csak annak a szomorúságomnak adtam hangot, hogy az elmúlt 8-9 évben mindig voltak olyan szirénhangok, amelyek ugyanazt a - megítélésem szerint szakmailag nem elfogadható - frazeológiát fogalmazták meg, mint amit most Horn Gábor mondott el. Éppen a politikai ifjúsági szervezetek lehetséges költségvetési támogatását érezték olyannak, aminek kapcsán fel kell emelni a szavukat, és a fogyatékosok, a környezetvédők, a kulturális szervezetek plusztámogatásának a lehetőségét érezték akkor megteremthetőnek, ha azt a néhány millió forintot - amit politikai ifjúsági szervezeteknek adott volna az Országgyűlés - megkaphatják.

Az SZDSZ - bármilyen volt a politikai helyzete, ellenzékben vagy kormányon volt - a Fidesszel együtt az elmúlt 9 esztendőben a közé a két párt közé tartozott, amely ebben a kérdésben a megítélésem szerint - még egyszer mondom, ez személyes vélemény - egyedül elfogadható szakmai álláspontot képviselte, hogy nem érdemes itt most látszatok kedvéért úgy csinálni, mintha ez óriási teher lenne a demokráciára.

Éppen ellenkezőleg. Nagyon-nagyon fontos a politikai kultúrának a sokat emlegetett demokratikus kultúrának a fejlődése érdekében, hogy normális körülmények között működhessenek ezek a politikai ifjúsági szervezetek. Ne sundám-bundám módon, innen-onnan kapjanak pénzt, hanem teljesen normálisan, bárki által ellenőrizhető módon jussanak - nem gigantikus - néhány millió forintos költségvetési támogatáshoz.

Én ebbéli szomorúságomnak adtam hangot, hogy most az SZDSZ ellenzékben van - bár volt már ellenzékben, akkor is voltak ilyen hangok, nem állt be a sorba - és pont ő vetettel fel ezt a szempontot. Ennyit szerettem volna csak, azt gondolom, ez nem érdemel többet ennél.

Még egyszer mondom, nekem az a személyes meggyőződésem, hogy nagyon sok probléma van a politikai ifjúsági szervezetek és pártok kapcsolatában - természetesen a magánügyeket leszámítva -, önmagában a politikai intézményrendszer ezen szeletével kapcsolatban, ezeket meg is lehet beszélni egy ifjúsági albizottságban.

Önmagában az a felvetés a nyilvánosság előtt hihetetlen népszerűnek tűnhet, hogy vegyünk el sok millió forintot - azt nem mondjuk el, hogy mennyit kapnának - a gaz, politikai ifjúsági szervezetektől, és adjuk oda a fogyatékosoknak. Megnyugtató volt számomra, hogy az SZDSZ politikai hovatartozásától - már ellenzéki, kormánypárti hovatartozásától - függetlenül képes volt ennek a kísértésnek idáig ellenállni. Most nem állt ellen. Csak ennek szerettem volna hangot adni. A döntés a parlamentté.

A kérdésekre visszatérve. Szabó képviselő úr azt kérdezte - elnézést kérek, hogy csak így távirati stílusban idézem fel a kérdéseket, de lehet, hogy már elfelejtettem -, hogy az edzőkkel, a szakemberekkel, a sportvezetőkkel megkötendő ösztöndíj-megállapodás pénzét megkapta-e, vagy megkapja-e a Gerevich Alapítvány. Ahogy megkötötte a szerződést megkapja. Az aláírt szerződésekben rögzített fizetési feltételeknek késés nélkül eleget tudunk tenni. Ez azt jelenti, hogy januártól az áprilisig terjedő négy, esetleg öt hónapnyi ösztöndíjat kapják majd egyszerre ezek a sportszakemberek. A szerződéseket ugyanígy június 30-ig kötik, ahogyan a sportokolókkal is június 30.-ig vannak ezek érvényben. A válaszom tehát, hogy megkapja a Gerevich Alapítvány.

Május hónapban megtörténik a két alapítvány egyesítése, és attól kezdve jogfolytonosan az új Wesselényi Közalapítvány folytatja tovább majd ezeket a kifizetéseket.

Juhász képviselő úr kérdése volt, hogy a rehabilitációs otthonok létszámát bővíteni szeretnénk-e. Igen. Határozottan az a kormány szakmai álláspontja, hogy először is meg kell állítani ennek az intézményrendszernek az összezsugorodását és kérem, hogy a Horn Gábor által felvetettek tekintetében ne politikai fricskának tekintsék, ez tényszerű.

A Bokros-csomaghoz kapcsolódó kórházi ágyleépítés volt az a pont, amikor a kórházak a rájuk nehezedő nyomást úgy próbálták megoldani, hogy éppen ezeket az addiktológiai részlegeket szüntették meg, a hozzájuk kapcsolódó rehabilitációs alegységeket, az ottani ágyakat számolták föl. Ott volt egy hihetetlen radikális beszűkülése ennek az intézményrendszernek. Abban a folyamatban, akkor is, meg az utána következő években is radikálisan emelkedő, növekedő tendenciát mutatott a kábítószer-fogyasztóknak a száma, és ilyen értelemben az ilyen típusú ellátásra szorulóknak a száma.

Ezt a folyamatot megállítottuk, most a feladat az - valószínűleg több év alatt lehet eljutni oda -, hogy az 1995-ös, 96-os évnek megfelelő kapacitású legyen ez a rehabilitációs intézményrendszer. Akkor azt lehet mondani - mondjuk 2000, 2001 környékén -, hogy ott vagyunk ágyszámban, orvosban, kapcitásban, ahol 1995-ben, 96-ban. Onnan tudunk majd tovább lépni. Nem tudom ígérni, hogy a szakadék - az ilyen ellátásra szorulók, és az intézményrendszer kapacitása között - csökkeni fog, még az intézményrendszer bővülése mellett sem.

120

A Btk. betarthatóságának kérdése... Horn képviselő úr is ezzel kapcsolatban tett fel kérdéseket. Mind a rendőrség, mind pedig a büntetőeljárások törvényességi felügyeletére hivatott ügyészség konkrétan figyelemmel kíséri a büntető törvénykönyv módosításának ezen részét érintő végrehajtást. Azt gondolom, rövid időn belül nyilvánosság elé tudják tárni az ezzel kapcsolatos tapasztalataikat.

Azt tudom mondani, hogy bármilyen hatósági eljárásról legyen szó, amely a legkínosabban nem tartja be az arra a hatósági eljárásra vonatkozó törvényi szabályokat, azzal szemben fel kell lépni, és azt kell elérni, hogy az a hatósági eljárás, szabálysértési eljárás, illetve a közterület-fenntartó rendőrök eljárása maximálisan a jogszabályokat betartó legyen. Van bennem még annyi hit, hogy Horn Gábor is azt gondolja rólam, hogy teljesen elképzelhetetlennek tartom, hogy ne kelljen lépéseket tenni, ha valóban előfordul ilyen eset. Ilyen eset nem fordulhat elő, de ha előfordult, akkor az előfordult esetben testet öltő szabálytalansággal arányos következményének kell lenni, ez teljesen természetes.

A 100 millió forintos pályázatnak kik lesznek a célcsoportjai? Négy pályázatról van szó: az egyik pályázat a kábítószer-fogyasztást visszaszorító prevenciós kiadványok, médiaprogramok támogatására szolgál, a másik az ilyen típusú események támogatását szolgálja, a harmadik a kortárssegítő programok támogatására szolgál, a negyedik pedig a kábítószer-kutatással összefüggő kutatási támogatás, szakkiadványok kiadásának a támogatása. Gondolom, ez a négy pályázat pontosabban megmondja, hogy kik lehetnek a célcsoportjai; azt hiszem, most nem érdemes a részletekbe belemenni, mert a holnapi albizottsági ülésen Topolánszky helyettes államtitkár úr még részletesebb tájékoztatást tud erről adni.

Úgy látom, hogy normális, megnyugtató az érintett tárcák között az egyeztetés. Nem szeretnék bonyolult szervezetelméleti fejtegetésekbe bocsátkozni, az egyeztetés önmagában egy olyan része egy közigazgatási működésnek, ahol az önálló entitások programjának, tevékenységének az összehangolására van szükség. Nyilvánvaló, hogy ebben az összehangolásban lehetnek olyan problémák, amelyek külső szemlélő számára problémát vetnek föl. Nem is állítom, hogy ezt 100 százalékban határozzuk meg, még az önmagunkban külön felmerülő gondolatok sem biztos, hogy ugyanabban a pillanatban ugyanarra vonatkoznak. Viszont azt gondolom, hogy semmi, a kormány összehangolt, a kábítószer visszaszorítását célzó programját hátrányosan érintő probléma a koordinációban nincsen, és ez sokkal szélesebb körű, mint az említett minisztériumok köre, természetesen a Földművelésügyi Minisztériumot és másokat is bele kell érteni, hiszen itt nagyon komoly feladata van például a Vám- és Pénzügyőrségnek, és nyilvánvalóan más szervezeteknek is. A kábítószerügyi koordinációs bizottságban valamennyi minisztérium, országos hatáskörű szerv, amelynek van feladata, képviselteti magát, tehát nyilvánvalóan az FVM is.

Egyébként ez más szempontból is fontos, mert hozzáteszem, hogy Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumról lévén szó, a területfejlesztéssel kapcsolatos kormányzati feladatok irányítása is a minisztériumhoz tartozik. Nagyon jelentősek azok az európai uniós előcsatlakozási pénzalapok, amelyek a jövő évtől nyílnak meg; ezeket olyan típusú regionális intézményfejlesztésre is fel lehet használni, amely érinti a kábítószer-fogyasztás visszaszorításának kérdését, tehát e vonatkozásban nemcsak - a "nemcsak"-ot nem ironikusan mondom - a máktermesztés ügyében vagy a klasszikus agrárkérdésekben, hanem a területfejlesztési kérdésekben is magától értetődő az együttműködés a minisztériumok között.

Az ártalomcsökkentést illetően a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia világosan elmondja az ezzel kapcsolatos álláspontot; holnap az albizottsági ülésen - mivel nem gondolom, hogy a minisztérium irányítójaként addiktológus szakértővé avanzsáltam volna négy hónap alatt - az ezzel kapcsolatos részletes szakmai álláspontot Topolánszky helyettes államtitkár úr ki tudja fejteni. Más kifejezést használunk, ez bizonyos szempontból más megközelítést takar, de a között a szakmai felfogás között, ami az ártalomcsökkentés mögött húzódik meg és a között, ami a nemzeti stratégia vázlatában szereplő megfogalmazás és szakmai meggyőződés, van átjárás, tehát ez reményeim szerint nem fog problémát fölvetni.

A törvények további szigorítása... Nem törvényekről, jogszabályokról beszélünk például a zenés-táncos szórakozóhelyeket érintő ügyekben. Sok ilyen kérdés van, és tényleg egy nagyon egyszerű logika mentén találtatott ki egy évtizeddel ezelőtt Nyugat-Európában az, hogy a bizonyítási terhet fordítják meg, tehát egy ilyen zenés-táncos szórakozóhely működési engedélyének a kiadásához azt kell garantálni, hogy az ott dolgozók részt vettek olyan képzésen, amely által fel tudják ismerni a kábítószer-fogyasztás teljesen nyilvánvaló tüneteit; onnantól kezdve az az egyszerű érvelés, hogy ő nem is látta a támolygó fiatalon, hogy kábítószerezhet, ez az üzemeltetők részéről folyamatosan felmerülő védekezés megdől, mert olyan embereket kell alkalmaznia, akik képesek ennek a jelenségnek a felismerésére. Tehát ilyen pofonegyszerű kérdésekről van szó, vagy például arról, hogy folyamatosan hideg vizet lehessen inni. Ezeknek az úgynevezett drogok, vagy diszkódrogok által fertőzött helyeknek pontosan az a lényege, hogy a kábítószer-fogyasztás nagyon erős szomjúságérzetet kelt, nincsen víz, és innentől kezdve italokat, főleg alkoholos italokat fogyasztanak az ott lévő emberek, amelyek még károsabbak, tehát még jobban növelik a káros hatást. Ilyen kérdésekről van szó, ezek jogszabályi változtatásokat tesznek szükségessé.

Gyürk képviselő úr kérdése a regionális ifjúsági irodákra vonatkozott. Május végéig hozza meg a minisztérium a döntését, hogy a hét régió közül hatban hol lesz regionális ifjúsági szolgáltatóiroda. Az elsőként megnyíló regionális szolgáltatóiroda helyszínéről már döntés született, ez Debrecenben fog megnyílni legkésőbb június 15-éig, tehát a nyári szünidő kezdetéig, ami Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Hajdú-Bihar megye és Szolnok megye által alkotott régió regionális ifjúsági szolgáltatóirodája lesz.

A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány kérdése... Azt tudom mondani, hogy komoly problémákat látunk a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány vagyonkezelésében, és ezeknek a problémáknak az orvosolása végett a közalapítvány ellenőrző szerve folytatott, folytat vizsgálatokat. Úgy ítéljük meg, hogy az átadás-átvétel folyamatában - ez május hónapban esedékes -, amikor az új kuratórium hivatalba lép, ennek kapcsán lehet egy olyan aprólékos, tételes áttekintését elvégezni az eddigi kuratórium ezen tevékenységének, amelyet követően természetes, hogy a parlament ifjúsági és sportbizottságát is tájékoztatni fogjuk ennek tapasztalatairól.

Az a meggyőződésünk - és ez inkább már a jövő kérdéseiről szól -, hogy semmilyen körülmények között ne az a folyamat menjen tovább, ami '88-ban megkezdődött, amikor az akkori KISZ-Demisz-átalakulásban az említett ifjúsági szervezetek úgymond felajánlották az ifjúsági célú vagyont közcélú használatra, amikor én magam részt vehettem annak a tárgyalássorozatnak az első tárgyalásán, amely a második tárgyaláson szakadt meg, amikor arról az apróságról tájékoztattak, hogy igen, van egy ingatlanlista, amiről beszéltünk, de ennek az ingatlanlistának egyetlen elemét szeretnék kivenni, mert azt éppen eladták - ez volt a KISZ-székház. Akkor mondták az ott jelenlévő, akkor még alternatívnak minősített ifjúsági szervezetek, hogy akkor köszönjük szépen, mi nem szeretnénk a tárgyalások tényével legitimálni azt a folyamatot, hogy a legértékesebb ingatlanok egyenként el lesznek adva. Attól a ponttól kezdve, nekem ez a lista megvan - én egy ilyen ember vagyok, el szoktam rakni a naptáraimat évről évre -, és ehhez képest évről évre, időszakról időszakra szűkül a közcélú ifjúsági vagyon köre, és bővül a korábban az ifjúsági vagyonkörbe tartozó vagyonoknak azon része, amelyek immár magánhasznosításba tartoznak, tehát nem más közcélú vagyon, nem önkormányzati, vagy ez, az, amaz, hanem magántulajdonban vannak.130

SZISZ 131-140 DEUTSCH FOLYT.

Szállodaként, irodaként, ekként, akként üzemelnek. Nem megállítani akarjuk ezt a folyamatot, hanem azt mondjuk, hogy ami még a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány portfoliójában van, az a vagyon maradjon meg, és ez a vagyon bővüljön. Például az önkormányzatokhoz került korábbi ifjúsági vagyont maguk az önkormányzatok nemigen tudják fenntartani. Így - ha van ebben a közalapítványban annyi anyagi kapacitás, hogy például visszavásároljon ilyen ingatlanokat -, ezeknek a valóban széles gyermek és ifjúsági korosztályok céljára történő rendelkezésre bocsátása, használati lehetősége megteremtődött.

Csizmár képviselő úr kérdésére válaszolok most. Azt tudom mondani - őszinte szívvel -, hogy örülök, ha a parlament ifjúsági és sportbizottságának albizottságai akár kormánypárti, ellenzéki, vagy egyszerre mindkét részről segítik a minisztérium munkáját.

Ne indítson el újabb viharokat, de nekem ellentmondásos képem alakult ki arról, hogy kinek a részéről mutatkozik valóban segítség a bizottsági munka során, s kinek a részéről pedig ennek ugyan a folyamatos hangoztatása tapasztalható, de valójában - nem mondom, hogy ártó szándék - semmiképpen sem a magyar sport, az ifjúságpolitikai, vagy a kábítószerügy iránti elkötelezettségről tanúskodnak a gyakorlati lépések, a nyilvánosság előtt tett konkrét nyilatkozatok.

Még egyszer mondom, nem 1999. január elsejétől lettem a magyar közélet szereplője. Május 2.-án lesz éppen 9 esztendeje, hogy parlamenti képviselői tevékenységemet megkezdhettem, tehát az illúziómmal én - ilyen értelemben - már elég régen leszámoltam. Sportkifejezéssel élve a sportszerűtlenségek bennem érzelmi viharokat nem ébresztenek, tehát semmifajta lélektani problémát nem jelent.

Azt szoktam mondani, hogy édesanyámnak azon bölcs tanácsa szerint próbálom alakítani az életemet, hogy - mind pozitív, mind negatív - érzelmi energiákat csak a hozzám közelállókra fecsérelek, tehát szeretni vagy nem szeretni csak a hozzám közelálló embereket tudom. A többiekkel kapcsolatban ilyen érzelmi töltetű viszony nincs bennem. Egyébként köszönöm a törődő észrevételeket.

Ami azt az elnök úr által is oly sokat emlegetett mondatot illeti; az Ifjúsági és Sportminisztérium a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány alapító okiratának módosításával kapcsolatos előterjesztését illetően késésben van, és mindaddig abban van, amíg a kormány el nem fogadja ezt a határozatot.

Ez egy olyan törvény által előírt határidő, aminek a betartását a minisztérium nem tudja teljesíteni. Más törvényben, vagy jogszabályban rögzített határidőt a minisztérium nem mulasztott el. Vannak olyan saját magunk által megfogalmazott programok, ahol a saját magunk elé tűzött határidőhöz képest - hol objektív, hol szubjektív okokból - késésben voltunk. Ezek a késések azonban a magyar közigazgatás átlagos működéséhez képest semmivel sem jelentenek nagyobb késést, és néhány napos, vagy néhány hetes határidőben meghatározhatók.

Ezért én ezeket a - még egyszer mondom, magunk által meghatározott határidőhöz képesti - késéseket is külön, és együtt is elismerem és elismertem. Csak szeretném világossá tenni a bizottság előtt, hogy törvényben rögzített határidőt illetően egy késésünk van, és most kijelenthetem, hogy ebben a négyéves ciklusban az Ifjúsági és Sportminisztériumnak ez az első és utolsó törvényben rögzített határideje, amit elmulaszt, vagy elmulasztott. Ilyen többet nem fog előfordulni. Semmifajta magyarázatát nem kívánom adni annak, hogy a késés milyen rajtunk kívülálló okokkal is magyarázható. Ez nem kell, hogy érdekelje a bizottságot, hiszen azért van egy minisztérium, hogy ezeket a feladatokban a törvényben meghatározott határidőre teljesítse.

Március 31.-e körülbelül 60 napos késést jelent majd a törvényi határidőhöz képest. A gyermek- és a fiatal korosztályok helyzetéről szóló kormányzati előterjesztéssel kapcsolatban a kormány, egy új szempontrendszerre építő jelentést kíván az Országgyűlés elé terjeszteni.

A kormány határidő-mulasztását illetően nem magyarázat, hogy az említett országgyűlési határozat elfogadása óta minden kormány mindig elmulasztotta ezt a határidőt. Ez a kormány nem kívánja ezt elmulasztani a jövőben. A bizottság elé kívánjuk tárni azt a világos szempontrendszert, amely alapján ezt a jelentést össze kívánjuk állítani. Ez egyébként a magyar kormány nemzetközi kötelezettségeiben is szereplő szempontrendszert fogja lefordítani ennek a tájékoztató anyagnak az elkészítésére. És mindenféleképpen úgy nyújtjuk be az Országgyűlés elé ezt a javaslatot, hogy az illetékes bizottság még a tavaszi ülésszakon megkezdhesse ennek a tájékoztatónak a tárgyalását.

A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány részéről nem egyoldalú a levelezés, törvényes határidőnek eleget téve mindig válaszoltunk a levelekre. Ezeknek egy jelentős része - az ön által idézett számban - meghívó volt, amelyekre a rendezvényen való részvétel által teljesítettük a válaszadást.

Kérdés volt, hogy a közalapítvány a szakmai programjaira megkapja-e a költségvetési támogatást. Igen, a közalapítvány az alapító okirat módosításnak az elfogadása, bejegyzése után, az új kuratórium hatálybalépését követően rögtön megkapja a munkájához szükséges támogatást.

A rehabilitációs programot illetően - mint a közalapítvánnyal kapcsolatos kormányzati alapítói jogokat gyakorló minisztérium vezetője - azt tudom mondani, hogy át kell tekinteni, hogy milyen formában és mértékben kell ezt a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány keretei között tovább folytatni. Hiszen ez egy klasszikus, más állami szervezet feladat- és hatáskörei között szereplő hasznos tevékenység. Majd át kell beszélnünk hogy az eddig végzett tevékenység mennyiben volt hiba nélküli, s közösen kell áttekinteni, hogy ezt a rehabilitációt a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány keretei között kell-e tovább folytatni.

A Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa májusban megalakul és - még egyszer mondom - a tíz év óta hangoztatott elvek végre gyakorlattá válnak. Nemcsak egy centrumban - ez a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa -, hanem decentralizáltan, e 7 regionális ifjúsági szolgáltató iroda mellett megalakuló grémiumok közösen fogják a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram rendelkezésére álló költségvetési forrásokat - pályázati úton, kisebb részben normatív úton - elosztani, egymásról tudva, és a párhuzamosságokat kiküszöbölve. Ez körülbelül azt jelenti, hogy a felét az Alapprogram Tanácsa, a másik felét pedig a 7 regionális ifjúsági szolgáltató iroda.

A táborozások ügyét illetően szeretném elmondani, hogy a jövőben nem lesz olyan esztendő, amikor januárban nem jelennek meg ezek a pályázatok, és - nem tudom milyen határidőben meghatározni - mondjuk márciusban ne lennének elbírálva, ne tudhatnák az ilyen típusú szabadidő-eltöltésben gondolkodó szervezetek, közösségek, hogy milyen támogatásra számíthatnak.

Az, hogy most április legvégén kerülnek kiírásra, az idei nyári táborokat nem érinti majd, mert a nyári szünidő megkezdése előtt ezek a pályázatok el lesznek bírálva. Még egyszer mondom - nem kívánom magyarázatként elmondani -, hogy a tavalyi évet leszámítva a megelőző évek gyakorlata is márciusi, áprilisi pályázati kiírás volt. Sőt el tudom mondani, hogy például a Fővárosi Önkormányzat - az előző évek gyakorlatától eltérően - még a mai napig nem írta ki ezeket a pályázatokat. De ez nem magyarázat semmire sem. Azt gondolom, hogy az a feladata az Ifjúsági és Sportminisztériumnak, hogy januárban ezeket a pályázatokat megjelentesse, 2000-től így történik majd.

A forrásokat illetően elmondanám, hogy 50 milliós keretnél nagyobb összeg áll rendelkezésre, a pontos összeget a pályázatok mértéke alapján tudjuk majd meghatározni. El kell mondanom, hogy akkora összeg, mint a kivételesen nagy támogatást lehetővé tevő 98-as költségvetésből, bizonyosan nem áll rendelkezésre.

Az a helyzet, hogy választási, vagy nem választási költségvetés okán, eltérve az előző évek gyakorlatától - ami 95-ben, 96-ban, 97-ben olyan 50-70 millió forintos összeg volt - 98-ban valóban 100 milliós nagyságrendűvé vált a forrás összege. Ekkora forrás az 1999-es költségvetésben ezen a csatornán nem áll rendelkezésre. 140

141 Zs (Deutsch Tamás)

Csak azt szeretném jelezni, hogy az ilyen típusú nyáriszünidő-eltöltési programok nemcsak ilyen típusú pályázaton keresztül juthatnak közpénzekből támogatáshoz, hanem önkormányzati támogatás is és más állami szervek pályázatai is rendelkezésre állnak. Ebben piacvezető vagy első volt a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram környékén a minisztérium által kiírt pályázat, és ehhez kapcsolódtak más források. Most is kapcsolódnak, tehát az a költségvetési forrás, ami ezt a célt szolgálja, összességében eléri a 100 millió forintot. Mondom még egyszer, ez a tavalyi különleges mértékű támogatáshoz képest valóban kisebb.

Más tárcák hogyan támogatják a sportot?

1. A közvetlen állami támogatásban csak sportági szakszövetségek részesülnek. Most a sportszervezeteket említem, a Testnevelési Egyetemet vagy a Magyar Olimpiai Bizottságot ebből kiveszem, magyarul ez az egyesületeknek nyújtott közvetlen állami támogatási technika megszűnését jelenti.

2. Közvetlen állami támogatást sportági szakszövetségeknek csak az Ifjúsági és Sportminisztérium nyújt.

3. Közvetett módon, költségvetésből a költségvetés egyszerű áttekintése alapján jut a sportba pénz, nem az Ifjúsági és Sportminisztérium vagyonkezelésében lévő létesítmények fenntartására fordított költségvetési forrásokon keresztül.

4. Elképzelhetőek - és ez nem Környezetvédelmi Minisztériumot illeti, tehát ez egy elképzelés, nem gyakorlat, nincs pont az ügy végén - olyan apró, sporttevékenységhez kapcsolódó pályázati támogatások, amelyek nem a sporttevékenységet támogatják, hanem a sporttevékenységet mint médiaeseményt támogatják. Erről egyébként mindig tud a minisztérium. Mondok egy példát: ha egy nagy közönségvonzó erővel bíró sportesemény egyébként más közcélú programsorozatba illő tevékenységet is végez, akkor az ezzel kapcsolatos kisebb összegek kapcsán kap támogatást, de az nem sportági szakszövetségi működésre, nem sporttevékenység támogatására szolgál.

Tehát közvetlen és közvetett úton az említett csatornákon keresztül jut a sport támogatáshoz. A sportszféra azonban - még egyszer mondom, nem olyan iszonyú nagy mértékű lenne az összeg - máshonnan is juthat támogatáshoz. Borzalmasan buta merevség lenne minden ilyet megtiltani, és azt mondani, hogy mondjuk egy diákolimpiai rendezvényhez más pedagógiai program nem kapcsolódhat, vagy egy nagy magyarországi eseményhez egy környezetvédelmi, egészségügyi vagy bármilyen program népszerűsítő tevékenysége nem kapcsolódhat, éppen azért, mert ott a közönségen keresztül nagy elérést lehet biztosítani. De ezek - még egyszer mondom - általában a milliós nagyságrendet sem érik el, nemhogy a tízmilliós nagyságrendet, tehát e tekintetben ez is egy áttekinthető, átlátható, világos rendszert jelent.

A Páva-Bakonyi-törvényjavaslat többször is felmerült. Még egyszer szeretném jelezni, hogy a kormánynak az a szakmai álláspontja, hogy a Páva-Bakonyi-törvényjavaslat azon eleme valóban egy megalkotandó jogi szabály, ami a sporteseményre látogatástól való határozott vagy határozatlan idejű eltiltást jelenti. Ezenkívül valamennyi, a törvényjavaslatban szereplő jogtechnikai megoldás duplum megoldás, mert más törvényekben benne van. A sportpolitikai szándékot tekintve tehát nincs vita a törvényjavaslattal, szakmai szempontból azonban az a kormány álláspontja - ezt egyébként a kormány képviselői is elmondták, amikor még jelen voltam bizottsági tagként, és a kormányülésen is elhangzott, amikor erről a kérdésről a kormány tárgyalt, ahol jelen voltam már miniszterként -, hogy szerepel a kormány jogalkotási programjában ez a kormányrendelet. Azt gondolom, itt semmifajta presztízsszempont nincsen, csak egy olyan duplum jogszabályról lenne szó, amelyet nincs értelme a Btk.-ból, a rendőrségi törvényből és a szabálysértési törvényből még egyszer idevenni, és egy új jogtechnikai megoldás megteremtése érdekében ezeket a szabályokat újra megalkotni.

Megvan a jegyzőkönyv, ami a nézőtéri ügyekkel kapcsolatos nyílt napról készült, de nem rossz, ha még egy példányban meglesz, ezt megköszönöm. A minisztérium ismeri valamennyi céget, amelyek e tekintetben prezentáltak, és a magyar piacon jelen lehetnek. Egy olyan tisztességes meghívásos pályázatot fogunk lebonyolítani, amelyre valamennyi, ezen a piacon szereplő, a portékájával megjelenni akaró céget meghívunk, és köztük egy törvényben szigorúan szabályozott közbeszerzési eljárás alapján fogunk győztest hirdetni.

Ami az UTÉ-t illeti, az Újpesti Torna Egylet vezetőivel a tegnapi napon aláírtuk a megállapodást. A megállapodás az égadta világon semmilyen titkot nem tartalmaz, és ahogy a korábbi megállapodásokat is a bizottság rendelkezésére tudtuk bocsátani - azt gondolom, ebben nincs semmilyen véleménykülönbség az UTE vezetőivel -, mindenki választ kap arra a kérdésre, hogy mekkora támogatásról van szó. Két dolgot azonban szeretnék elmondani, mert ezek mítosszá kezdenek válni: általában négyszemközti, hatszemközti, nyolcszemközti beszélgetéseken megoldódik, hogy ez nem probléma, aztán újra előkerül.

1. Semmifajta 135 millió forintos összeg nem került át a költségvetési törvény tervezésekor a minisztériumhoz. A Belügyminisztériumtól átkerül most a két miniszter közötti vagyonkezelési megállapodás alapján költségvetési forrás, ez pedig az, amit a Belügyminisztériumnál terveztek meg az UTE által használt létesítmények fenntartására. Amit május 1-jéig abból felhasznált, azt felhasználta a minisztérium, a további hét hónapra eső összeg pedig, ami a létesítményfenntartást illeti, az kerül át az Ifjúsági és Sportminisztériumhoz, tehát a vagyonkezelői joggal együtt a vagyonkezelési feladatok teljesítéséhez szükséges költségvetési források is átkerülnek az Ifjúsági és Sportminisztériumhoz. Még egyszer mondom, hogy az Újpesti Torna Egyletet illetően ami bizonyos szempontból előjog volt az Újpestnél, az ennek a helyzetnek a megszüntetésével óriási teherré lett, egyik pillanatról a másikra nincsen 135 millió forint támogatás. Ezért mondtuk azt már január elején, hogy egy átmenetet segítő program lesz; a tőkeinjekció nagyon rossz kifejezés, de az idei évi működést segítő támogatási összeg meghatározásában és annak a módjában, hogy ezt hogyan juttatjuk el az UTÉ-hoz, megállapodtunk, a pénz folyósítása meg fog történni.

2. Ingatlan nem vész el, csak átalakul... Az Újpest által használt tizenkét ingatlan valójában tizenegy, mert közben egy létesítmény eladása törvényes keretek között évekkel ezelőtt megtörtént. Mind a tizenegy ingatlant illetően továbbra abszolút változatlan módon az UTE sportolói szakosztályai által a használati jogot az Ifjúsági és Sportminisztérium biztosítja az Újpesti Torna Egylet számára. A tizenegy ingatlan közül nyolcnak a vagyonkezelése az Ifjúsági és Sportminisztériumhoz került, háromé továbbra is a Belügyminisztériumnál maradt. Ingatlanonként külön el tudom mondani, hogy mi volt. Például az egyiknél, egy vívóteremnél, ami egy egész rendőrségi épületen belül egy emeletnyi rész volt, egyszerűen megoldhatatlan volt, hogy az egy emeletnyi rész vagyonkezelése a Sportminisztériumhoz kerüljön, a többi rész pedig továbbra is rendőrségi épületként ott maradjon. De még egyszer mondom, a használat változatlan a három darab, a BM vagyonkezelése alatt maradt ingatlan kapcsán is, a minisztérium által maradéktalanul biztosított az Újpest sportolói számára, tehát ez nem érinti az Újpestet.

A BM-szerződést illetően pedig csak azt szeretném elmondani, hogy az ezzel kapcsolatos kérdéseket is rendezi a megállapodás, ezt a bizottság tagjai számára el tudjuk juttatni, tehát a BM-szerződés jogi sorsát illetően is sikerült megtalálnunk a megoldást.

Arra, amit a Belügyminisztérium '93 óta nem teljesített ráfordításai helyett az Újpest mennyit teljesített, azt tudom mondani, hogy ebben az utcában ne is induljunk el, mert ez egy olyan egyszerű költségvetési, vagyongazdálkodási számítás lesz, ahol a másik oldalról viszont azt kell megnézni, hogy milyen - bocsánat a kifejezésért - működésbeli előnyt jelentett az Újpesti Torna Egylet számára az ingyenes használat.150

SZISZ 151-160 DEUTSCH FOLYT.

Ha ezen az úton ilyen módon ezeket egymásnak vetítjük, ebből pozitív értelemben - kinél van nagyobb tartozás - nem tud kikerülni az Újpesti Torna Egylet. Tehát én úgy gondolom, hogy ezen az úton nem érdemes elindulni, ez egy teljesen más logikát tételez fel, azt a logikát, hogy egy piaci - tisztán vagyongazdálkodási - viszony fűzi egymáshoz a BM által működtetett létesítményt, a működtetőt és a használót.

Ez nem így volt, tehát ilyen értelemben - azt gondolom - ezeknek a költségeknek az utólagos kimutatása, és mintegy megfizettetése a Belügyminisztériummal, nem járható út. A Belügyminisztérium gazdálkodására is vonatkozó államháztartási szabályok alapján - ha elkezdenek vele szemben egy ilyen beszámítást érvényesíteni - neki kötelessége a maga oldalán teljesített ráfordításokat is számolni. Ezzel egy olyan beszámítási viszony indul el, amiben bizonyos, hogy a BM által adott szolgáltatás nagyobb összegű, mint amit vele szemben beszámítanak.

Ez egy olyan fizetési kötelezettséget teremt meg az UTE oldalán, amely úton - még egyszer mondom, a BM mindenfajta morális és érzelmi szándékától független - el sem szabad indulni. Éppen ezért szeretném kérni, hogy tényleg ne induljunk el ezen az úton. Hadd legyek Szabó Bence magyar hangja, és hadd mondjam el, UTE-nek nincs is ilyen szándéka.

Gémesi úrnak szeretném mondani a sportköltségvetési kötetet illetően. A Sportági Szakszövetség főtitkárával beszéltem az elmúlt hétvégén és ő azt mondta, hogy amióta a Vallási és Közoktatási Minisztérium hetedik ügyosztálya a magyar közigazgatás történetében elkezdett foglalkozni a sport állami ügyeivel, azóta - tehát nem az, hogy 4 éve, meg 8 éve, és akkor most az új demokrácia kormányait lehet burkoltan kritizálni - ilyen kötet soha nem jelent meg.

Nem én mondtam, de megmondom őszintén, jólesett. A képviselő úrnak szeretném mondani, hogy ezt a kötetet már ismeri a bizottság, mert ezt már márciusban előterjesztésként megtárgyalta. A labdarúgás újjáépítési programja az, ami ilyen terjedelemben még nem került a bizottság tagjai elé.

Ezt ígértük, ez teljesítettük és minden évben teljesíteni is fogjuk. Azt gondolom - de most végképp nem szeretnék annyira nem kollegiális lenni minisztertársaimmal - ez akkor lesz igazán érdekes, ha más minisztériumok is meg tudják csinálni. Vannak olyan minisztériumok, amelyek működése ezt nem teszi lehetővé, de a többiek esetén ennek a munkának az elvégzése nagyon komoly tájékoztatást jelenthet az adott szférában dolgozók számára.

Az olimpiai műhelytámogatást illetően azt tudom mondani, hogy ezt egy sikeres, hatékony rendszernek gondolom az eddigi tapasztalatok alapján. E hónap végén, jövő hónap elején ha van bármifajta a finanszírozás technikáját érintő változtatási szükségesség, akkor készek vagyunk az említett öt szakszövetség képviselőivel tárgyalva ezeket megtenni. De ez jól működik és a pénzek - a sportági szakszövetségi közvetlen állami támogatás és ez a pénz is - eljutnak a minisztériumokhoz.

Azzal kapcsolatban, amit Horváth képviselő úr mondott el, csak annyit szeretnék jelezni, hogy elkészült három darab állami számvevőszéki vizsgálat, a három sport közalapítvány tevékenységét áttekintő - Mező Ferenc, Wesselényi, Gerevich -, valamint az OTSH gazdálkodását, 97-es, 98-as tevékenységét áttekintő ÁSZ vizsgálat. Javaslom, hogy ezeket a vizsgálatokat - amikor az ÁSZ hivatalos formában nyilvánosságra hozza - tárgyalja meg a bizottság.

Onnantól kezdve sok - ma politikai ízűnek gondolt - deklarációról kiderül, hogy valóban az-e, vagy van közötte ÁSZ vizsgálat által alátámasztott hiányosság, probléma. Az Állami Számvevőszéknek a vizsgálat eredményét hivatalosan el kell küldenie, és véleményeznünk kell még a végleges anyag előtt. Szerintem a jövőre vonatkozóan a bizottságnak nagyon bölcs, és hasznos tapasztalatokat lehet abból levonni.

Felvetődött, hogy mennyire politizálódik át a sport, és hadd ugorjak Szabó képviselő úr mondanivalója kapcsán arra, amit Horn Gábor elmondott. Én Horn Gábor mondataival abszolút egyetértek. Ez a személyes hitvallásom, és ez a minisztérium, sőt a kormány hitvallása is ebben a kérdésben.

Azt hiszem abban tér el a véleményünk, hogy a mai helyzet - és ezt múltkor is elmondtam, amikor az MLSZ kapcsán merült fel - az, hogy az 1999. január elsején megkapott örökség egy nagyon erősen átpolitizált sportszféra. Inkognitóban átpolitizált sportszféra.

A feladat tehát nem az, hogy a sportszférába igyekvő politikumot kiszorítsuk onnan, hanem a sportszférában inkognitóban lévő politikumnak kell onnan kijönnie. Ma azt látják az emberek, hogy az inkognitóban ott lévő politikum az leveti az inkognitóját, csak látszik, hogy itt is van, ott is van, meg amott is van, de az nem most ment oda be. Lehet persze néhány kormánypárti politikus sportszervezeti vezetővé való megválasztását állandóan ismételni, de valójában ami politikum van a sportban, az ahhoz képest egy csepp a - nem tudom milyen mennyiségű - vízben, a kád -, a tenger-, az óceánnyi mennyiségű vízben.

Kicsit arra emlékeztet engem ez a szituáció - sokan fáradnak, ezért ezt a történetet elmondom, ez oldja az ólmossá váló helyzetet, a pillákat -, amikor 1988. március 30.-án a Fidesz megalakulását megelőző tanácskozás már órák óta folyt és azt mondtuk, amikor már éreztük, hogy dönteni kell, hogy megalakuljon, vagy ne alakuljon meg, hogy - 70-75-en voltunk a Bibó István Szakkollégium alagsori tanácstermében - azok maradjanak a teremben, akik részt akarnak venni a szervezet megalakulásáról hozandó döntésben.

Szünetet rendeltünk el, benn maradtunk 22-en és rájöttünk, hogy egész végig ott ült az összes rendű-rangú pártbizottságnak, KISZ-bizottságnak, szakszervezeti bizottságnak, Államvédelmi Hatóságnak, ügyészségnek az összes képviselője. Tehát ott volt a hivatalosság ezen a tanácskozáson, és amikor azt mondtuk, hogy csak azok maradjanak, akik azért jöttek, hogy a Fidesz megalakulásáról döntsenek, akkor kiderült, hogy valójában a teremben 22-en, 23-an, 25-en vagyunk, akik tényleg ezért jöttünk, és nem azért, hogy azokat nézzük, akik erről tanácskoznak.

Kicsit ez a helyzet a sportban is. Azt mondtuk, hogy ami politika van a sportban, az mutattassék meg. Aztán szépen rájöttünk, hogy elég sok politika van a sportban, és ez nem most került bele. A másik oldalon meg felesleges mindig azzal a néhány - már előző időszakban is - politikus szerepet betöltő emberrel törődni, akik például már 1994 előtt, vagy 94-98 között sportszervezeti vezetők lettek.

Önmagában sok a politika a sportban, és egyetértek azzal, hogy ne legyen benne ilyen értelemben párt és hatalmi politika. Az természetes, hogy a sportban van sportpolitika, mint ahogy az oktatásban ne hatalmi és pártpolitika, hanem oktatáspolitika legyen, az egészségügyben ne hatalmi és pártpolitika legyen, hanem egészségpolitika.

A sportban legyen közpolitika, a közjó szolgálatát célzó különböző nézetek ott legyenek, de egyébként párt és hatalmi politika ne legyen. Minden ilyen törekvést abszolút támogat a minisztérium, hiszen neki is ez az elképzelése.

Fehérvári Tamás úrnak az eltürelmetlenedés kifejezésért nagyon hálás vagyok, ezt használni is fogom, hihetetlen jó.

Amit Fehérvári képviselő úr a szabadidő-sportról mondott, azzal kapcsolatban a következőt szeretném megjegyezni. Nagyon szeretném elkerülni, hogy - bármilyen módon - az a megfogalmazás elhangozzon, hogy versenysport, vagy szabadidő-sport, olimpiai eredményesség, vagy tömegsport. Ezek ugyanis csak ésként működhetnek. Ez a minisztérium filozófiája, a célkitűzése.

Azt gondoljuk, hogy a magyar sport hagyományaihoz elidegeníthetetlen módon hozzátartozik - és ezt ápolni, erősíteni kell a komoly nemzetközi és különösen az olimpiai játékokon - eredményesség, ezt is konkrét programjaink szolgálják. A minisztérium támogatási politikájában azonban van hangsúlyeltolódás, mert azt mondjuk - lévén a sport civil jószág, a sportközösségek azok valóban civil polgári közösségek -, hogy közpénzekből sokkal nagyobb mértékben kívánjuk az adófizetők sportolási lehetőségeit, feltételeit javítani, támogatni, ezeket a programokat segíteni. Hangsúlyozni szeretném, hogy itt arányról, nem pedig mértékről van szó.

Hiszen amit a versenysport - az általam a minisztériumban tilalmazott kifejezést használva - reálértékben 1998-ban kapott, annál többet kap 99-ben. Csak az aránya csökkent a költségvetésen belül. Ezt a sportköltségvetési kiadvány világosan meg is mutatja. 160

161 Zs (Deutsch Tamás)

Juhász Gábor úr politikai boszorkánykonyhákban esetlegesen fortyogó teóriákat firtató kérdéseire azt tudom mondani, hogy a három koalíciós párt között egy olyan stratégiai, politikai megállapodás köttetett a koalíciós szerződéssel, amely szándékaink szerint - és most a bizottsági illetékességi körön túlmutató politikát engedjenek meg - nemcsak egy kormányzati ciklusra szól. Nem gondolom, hogy bármely kérdésben, a sportügyekre, az ifjúsági ügyekre vagy a kábítószer-fogyasztás visszaszorítását célzó szakmai és politikai programokat illetően bármely koalíciós párt részéről a koalíciós megállapodásban rögzített célokat, programokat illetően megváltozott volna bármely koalíciós párt véleménye. Annak nem örülök, hogy volt, van szakmai véleménykülönbség a sportlétesítményeket illetően. Annak pedig végképp nem örülök, hogy ez nyilvánosság elé került, és hogy más ügyekkel összekavarodva koalíciós nehézségeket okoz. Az a dolgunk, hogy ezeket rendezzük, és megítélésem szerint ezeket rövid úton rendezni is fogjuk.

Ugyanakkor nem gondolkodom a politikáról úgy, mintha az a pankrációnak egy alsportága lenne, tehát hogy ki hogy tud a másikon sebeket ejteni, a sebek mennyi idő alatt gyógyulnak, vagy mennyire lesz hisztérikus az ember, ha leszavazzák. Meg kell vallanom, hogyha időskori visszaemlékezéseimben azt írnám majd, hogy életem legboldogabb délutánja az volt, amikor egy interpellációs időszakban kétszer nem fogadták el a válaszomat, akkor feltehetőleg már a szenilitás jelei fognak mutatkozni rajtam, és nem mondanék igazat, mert ez egyáltalán nem kellemes dolog; de még egyszer mondom, én úgy látom, hogy az ebben a szituációban testet öltő koalíciós nézeteltérés rövid úton rendezhető, és nem érinti, nem szabad hogy érintse a kormány egyébként parlamenti döntéssel megerősített programját.

Ami a határidőket illeti, azt hiszem, tisztába tudtam tenni elnök úr számára is az általa sokat hangoztatott kérdéseket. Végül, de nem utolsó sorban az ő kérdései:

A négy cég... Több cégről van szó, de természetesen rájuk is számítunk a közbeszerzési eljárásban.

Eszem ágában sem volt eltagadni azt, hogy valóban Bakonyi és Páva képviselő uraknak a médiatörvényhez benyújtott módosító javaslata volt az egyik elindítója az ORTT-döntésnek, csak az ORTT-döntés felemás volt, legalább annyi jó volt benne, mint amennyi rossz; az ennek kapcsán megfogalmazódott szakmai kritikákat juttattunk el az ORTT-hez, és így változtatta meg a testület a döntését, hogy nemcsak az olimpiai sportágak, hanem valamennyi sportág közszolgálati műsorszolgáltatókon megtörténő közvetítése szponzorálható, azaz támogatható műsorszámmá vált.

Ami a Labdarúgó Szövetséget illeti, azt tartom rendkívül fontosnak - nem a labdarúgás ügyében, mert az sokkal nagyobb probléma és fontosabb a megoldás szempontjából, hanem szorosan véve a Labdarúgó Szövetség ügyében -, hogy egy olyan megoldás körvonalazódik, amely hat-nyolc hónap távolából, amikor is közgyűlés lett volna tartható, hat-nyolc hét közelségébe hozza a megoldást. Azt tartom legfontosabbnak, hogy ez az ügy hat-nyolc héten belül rendeződhessen, pontot lehessen tenni az egésznek a végére. Ezt követően nagyon szívesen elmondom, hogy mi az értékelés, de ma sokkal fontosabbnak tartom a hat-nyolc hétre való előretekintést, mint az elmúlt két és fél hónapra való visszatekintést

Ami pedig a MOB tatai tájékoztatóját illeti, meg tudom erősíteni, amit leírtam a levelemben az elnök úrnak, úgy gondoltam, hogy a parlament illetékes bizottságát tájékoztatja a Magyar Olimpiai Bizottság, ennek a tájékoztatónak megvannak a szereplői, hogy ki az, aki tájékoztat és kit tájékoztat. Szándékosan nem vettem részt ezen a tájékoztatón, nem gondoltam, hogy nekem ott kellene törleszkednem a Magyar Olimpiai Bizottság tájékoztatója kapcsán, arról az apróságról nem is beszélve, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság alelnökeként nekem egyébként is nyilvánvaló, hogy kötelességem, hogy ezek az információk a rendelkezésemre álljanak. Szerintem itt egy olyan személyes félreértésről van szó, hogy másképp értékeljük a helyzetet. Megérdeklődtem ezt követően több alkalommal is a felügyelőbizottság vezetőitől, és az ő értékelésük eltér az elnök úr értékelésétől: természetesnek tekintették, hogy az ő tájékoztatójukon ők vesznek részt.

Ami a sportingatlanokat illeti, szomorú lennék, ha csak azért, mert októberben a sportlétesítmények egységes vagyonkezelési rendszerére vonatkozó javaslat technikájának ütemezését illető kérdésben más volt az ellenzéki pártok és a kormánypártok véleménye, most az ellenzéki pártok magát a kérdéssel kapcsolatos szakmai álláspontjukat is megváltoztatnák. Szívük joga, hogy ezt tegyék, de egy ilyen technikai kérdésben a véleménykülönbség az ügy érdemében vallott nézeteket nem kell hogy automatikusan megváltoztassa. A sportingatlanokat illetően májusban fejeződik be a kormányon belüli egyeztetés, és júniusban dönt a kormány ebben a kérdésben. A koalíciós pártok, politikusok közötti szakmai véleménykülönbségeket eddig az időpontig rendezni fogjuk, és egy héten, tíz napon belül a Kincstári Vagyonigazgatóság pontos ingatlanlistát tud az Ifjúsági és Sportminisztérium asztalára letenni, hogy mik a jelen pillanatban még állami tulajdonban lévő, a különböző állami szervek vagyonkezelésében és megint különböző állami és nem állami szervezetek használatában lévő sportlétesítmények, amelyekre vonatkozik ez a koncepció.

A sportingatlan-törvény módosítása egy másik folyamatot rendezett. Most az állami tulajdonban maradt és az előző törvény által nem is érintett létesítmények vagyonkezelési rendszerét érintő kérdésről van szó, tehát ez nem érinti a '96-os sporttörvényt követően, azzal egyidőben elfogadott, a sportingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló jogszabályt, ez egy 1990-es, a kezelői jog megszüntetéséről szóló törvénnyel megindult folyamatot zárt le hat év múlva, az pedig egy teljesen más kérdés, amivel kapcsolatban a kormány dönteni fog.

Tisztelt Bizottság! Tudom, hogy hosszú, és lehet, hogy fárasztó is volt, de a tisztesség is azt követeli, hogy valamennyi elhangzott kérdésre válaszoljak egy miniszteri meghallgatás keretében, ezért nem kívántam egyetlenegy kérdést sem kihagyni. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tekintettel arra, hogy rengeteg kérdés elhangzott, megkérdezem, van-e valaki, aki úgy érzi, hogy nem kapott a kérdésére választ. Csizmár úr!

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Választ kaptam, csak egy egypercest szeretnék kérni. A miniszter úr védelmében, tekintettel arra, hogy tett itt egy meglehetősen komoly kijelentést, hogy több törvényi határidőcsúszás nem fog történni, szeretném, ha pontosítanánk, hogy hol húzzuk meg a vonalat, mert nem egy határidőcsúszás történt, hanem legalább is a mai vitában három hangzott el. Nehogy ezen vita legyen, a három után húzzuk meg a vonalat. (Dr. Deutsch Tamás: Melyik az a három?)

Az első a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány alapító okirata, ami 60 nap volt, és március 2-án járt le a törvényi határidő. A második a 105/1996. országgyűlési határozat szerinti jelentésbenyújtási határidő, ami március 31. volt. A harmadik pedig a Gyermek és Ifjúsági Alapprogramról szóló '95. évi LXIV. törvény, valamint az 1/96. miniszterelnöki rendelet, amely szerint a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram programtanácsát negyedévente össze kellett volna hívni, de ez nem történt meg. Ez a három ma itt a vitában elhangzott. Azért kértem csak szót, hogy az ígéret a negyedikre vonatkozzon. Azt, hogy a miatt csúszik a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány költségvetési támogatásának folyósítása, mert egyébként maga a kormány csúszik az új alapító okirattal és a kuratóriummal, és addig nem óhajtja folyósítani, míg az meg nem lesz, egyszerűen csak cinizmusnak tartom, de ez csak egy rövid megjegyzésem.

Befejezésül arról, hogy szóbeszéd-e az UTE pénzének átkerülése a Belügyminisztériumból az ISM-be, vagy sem., Tekintettel arra, hogy a miniszter úr öt hete felhívta a figyelmemet, hogy a tényekről beszéljünk, visszaidézném, hogy itt, a helyszíni kiosztású anyagok között volt a Belügyminisztérium közgazdasági helyettes államtitkára által március 24-én Szabó Bence úrnak írt levele, amelyben azt írja, hogy az UTE támogatását is a különböző parlamenti bizottságok kérésének megfelelően az OTSH költségvetésébe csoportosítottuk át. Az OTSH jogutódja az ISM, ezért merészeltem fölvetni a dolgot, semmi másért. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr!

170

SZISZ 171-180

DR. DEUTSH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Mint a magyar köztársaság tagja - személy szerint büszke vagyok erre a tisztségemre -, itt a bizottság előtt természetesen a kormány által - akarva, akaratlan önhibájából vagy önhibáján kívül - elkövetett határidő-csúszásokért a kormány nevében vállalom a felelősséget. A mondatom mégis úgy hangzott - és ezt szeretném megismételni -, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium a törvényekben rögzített határidőt egyetlen esetben mulasztott el.

Tényleg azt tudom mondani, arra törekszem, hogy a négyéves ciklusban ez legyen az egyetlen határidő, amit elmulasztottam. Ha ez megvalósul, akkor az 1990 óta hivatalban lévő miniszterek, és minisztériumok rangsorában abszolút első helyet fogunk és fogok elérni.

A második - tehát még egyszer mondom természetesen vállalom a felelősséget, csak ilyen értelemben, a beszélgetésünk szempontjából nem lényegtelen - a kormányzati határidő elmulasztása volt. A harmadikkal kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy a Gyermek és Ifjúsági Alapprogramra vonatkozó említett jogi normáknak az Alapprogram Tanácsának megalakulását követően eleget fogunk tenni. Az Alapprogram Tanácsának a megalakulása májusra várható, azt követően, ha bármikor lesz olyan negyedév, amikor nem ülésezik - ha ez marad benne a programra vonatkozó jogi szabályokban -, akkor természetesen igaz lesz az, amit ön elmond.

Tehát egy után nyugodtan húzzunk egy nagy vonalat, a másodiknál mindenki iszonyú erővel kapaszkodhat a vészcsengőbe és rázhatja azt.

Ami a cinizmust illeti, engedje meg képviselő úr, hogy azt mondjam, hogy én kellő diplomatikussággal fogalmaztam az ön által feltett kérdésre adott válaszomban. Amit ön elmondott, az nem változtat azon a szándékomon, hogy kellő diplomatikussággal fogalmazzak, de mégis van egy olyan dolog, amiről tájékoztatnom kell a bizottságot, bár szerettem volna ezt elkerülni.

A minisztérium - önhibáján kívül - azért van késésben, mert a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány kuratóriuma hivatalosan, írásban, szóban, telefonon - valamennyi közigazgatásban elképzelhető formában - megfogalmazott kérésének, elvárásának nem tett eleget, és nem bocsátja az Ifjúsági és Sportminisztérium rendelkezésére a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány jelenleg hatályos vagyonlistáját. Már pedig egy alapító okirat bírósághoz történő benyújtásához nélkülözhetetlen az adott alapítvány vagyonlistája. Mivel az alapító okiratnak az 1996-os bírósághoz történő benyújtása és a mai 99-es állapot között - a kuratórium döntéseinek az áttekintése alapján - voltak olyan jelentős döntések, amelyek érintették az alapítvány ingatlanvagyonát. Ezért nem lehet mechanikusan benyújtani az 1996-os listát, mert - még egyszer mondom - egyes hivatalos döntések ezt az ingatlanlistát érintették.

Nincs semmilyen szankcionálási lehetősége az alapítót képviselő minisztériumnak, hogy rávegye a közalapítvány kuratóriumát, és annak vezetőit, hogy ezt a hivatalos ingatlanlistát a minisztériumhoz eljuttassák. Arról kell tájékoztatnom önöket, hogy jelen pillanatban úgy folyik a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány alapító okiratának módosításával kapcsolatos kormányhatározat tárcaközi egyeztetése, hogy az alapító okiratnak az a melléklete nem szerepel. Ez nem akadálya, ettől még kifogástalan a munka, de ez a lista nem áll rendelkezésre.

Felmerült sokakban az a gyanú - kellően diplomatikusan fogalmazok, és én nem osztom egyelőre ezt a vélekedést -, hogy szerepet játszhat az ingatlanlista át nem adásában az, hogy hátha ezek után olyan ingatlanlistát mellékel az alapító okirathoz a mi kormányunk a bírósági bejegyzésnél, ami nem felel meg a valóságnak. Ezért a bíróság majd kénytelen lesz hiánypótlásra visszaadni a kormányzatnak, és még tovább folyhat a huzavona ezzel az üggyel kapcsolatban.

Tehát ha képviselő úr - akár mint országgyűlési képviselő, akár bármilyen más formában - segítségére tud lenni a minisztériumnak abban, hogy a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány kuratóriuma pecséttel, aláírással - tehát közhiteles formában - a ma hivatalos ingatlanlistáját eljuttatja a minisztériumhoz, azzal nagy lökést adhat a - valóban törvényi határidő csúszását előidéző - folyamatnak és akkor nem kell tojástáncot járnunk, hogy most jó ingatlanlistát adunk le, vagy nem.

Amit pedig ön idéz, ez félreértése a tényeknek. Korábban, 1994 és 98 között - azt hiszem talán 96-ig, 97-ig - az UTE, mint sportegyesület számára nyújtott közvetlen állami támogatási összeg a költségvetésben, mint a törvénynek a mellékletében, a BM fejezetben, 97-98-ban pedig már az OTSH fejezetben lett feltüntetve. 1999-re az OTSH jogutódjánál, a minisztériumnál nulla forint lett erre tervezve. Ilyen értelemben az az érv, hogy a 99-re vonatkozó - 135 millió, vagy akárhány millió forint - összegbe lett tervezve - szép költségvetési műszóval - az Ifjúsági és Sportminisztérium költségvetésébe, ez nem felel meg a valóságnak.

Amit ön idéz az igaz, csak nincs ok-okozati összefüggésben azzal az állítással, amit én mondok. Az egy pénztechnikai megoldás volt, hogy a BM által a költségvetési alkuban kiharcolt összeg az OTSH fejezetében lett feltüntetve, lévén az OTSH egy idő után a Belügyminisztérium költségvetési fejezetében lett megjelölve, hiszen a mindenkori belügyminiszterek voltak a sportot felügyelő miniszterek. Tehát a kettő állítás nem mond ellent egymásnak, kiegészítik egymást. 1999-ben nincs olyan 135 millió forint, ami a költségvetési tervezés során az Ifjúsági és Sportminisztériumnál megjelent volna.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A vitát lezárom, úgyhogy arra kérek mindenkit, hogy ne jelentkezzen, mert nem adom meg a szót senkinek.

Tisztelt Miniszter Úr! Erre az utolsó ügyben tett kijelentésére hadd reagáljak annyiban, hogy a mai nap levélben fordulok a kuratórium elnökéhez, amelyben kérem, hogy tegye lehetővé, hogy az az anyag elkerüljön önökhöz, annál is inkább, mert tárgyalni kívánjuk az új alapító okiratot.

Tisztelt Miniszter Úr! Hadd mondjam el - az a véleményem -, hogy nem lettek volna ügyek, és nem lett volna sem az ISM, sem az ifjúsági és sportbizottság a politikai csatározások színtere, ha az itt felvetett gondok, problémák nem így kerülnek napirendre.

Ha nem lett volna az MLSZ felfüggesztése, ha miniszter úr elmegy a következő héten kezdődő közgyűlésre és ott elmondja aggályait hogy rosszul gazdálkodik az MLSZ, meg vagyok róla győződve, hogy a közgyűlés hívta volna vissza az MLSZ elnökségét és az elnököt is. Ha az UTE-val és a Vasassal kötendő megállapodások időben megtörténtek volna - teljesen mindegy, hogy hogyan értelmezzük ezeket az időben való megkötéseket, valószínű a költségvetési törvényhez kötöttem volna és úgy értelmezve, tisztességesebb módon, hogy mindenki számára egyértelművé váljék, hogy mit akar az ISM, mit kell végrehajtani a Vasasnak, vagy jelen esetben az UTE-nek - akkor ezek az ügyek rendeződtek volna.

Ha a Gerevich-ösztöndíjak átutalása időben megtörténik, akkor nem április elején, vagy május elején kapják meg ezek az emberek a pénzt. Ha időben elkészül az előbb említett Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány, valamint a Wesselényi Közalapítvány - ami nincs határidőhöz kötve, de tudhattuk azt, illetve a költségvetési törvény alapján döntés született arra vonatkozóan, hogy meg lesz szüntetve, egy új lesz kialakítva -, ehhez is elő kellett volna készíteni az okiratnak a bizottság elé hozatalát.

Ha időben megtörténik a különféle pályázatok kiírása, akkor nem zúgolódik most sem a sport közvélemény, sem a pedagógusok, hogy nem tudják, hogy mikorra kapják meg a pénzt. Gondolja el miniszter úr, ha most májusban meglesz a kiírás, júniusban döntenek. Ezért nem tudnak az iskolák már kellően készülni, valóban veszélyeztetve van ez a fajta támogatás az iskolák részére.

Jó lett volna, ha időben válaszolnak a levelekre, és nemcsak az ifjúsági és sportbizottságnak a leveleire, hanem mindenkiére mert panaszkodnak a sportvezetők, a szövetségek vezetői is, hogy nem történnek meg időben a reagálások. A mai napig nem történt meg a válaszadás például a február elején kelt KSI üggyel kapcsolatos levélre, és tegnap kaptam meg a választ az UTE ügyében február 24.-én írt levelemre. Miniszter úr, ez nem határidő. 180

181 Zs (Elnök)

Az a véleményem, hogy joggal várható el az ISM-től és személyesen öntől is, miniszter úr, hogy a parlament által hozott törvények, határozatok határidőre teljesüljenek. Meg vagyok róla győződve, hogyha az az ígéret, amit most tett a határidők betartására, így végre lesz hajtva, ebből a jövőben nem lesz ügy.

Összességében úgy ítélem meg, hogy azzal a politikai tőkével, amely az ISM megalakulását övezte, magyarán azzal, hogy valamennyien örültünk annak - mi szocialista képviselők legalább is támogattuk -, hogy megalakul az Ifjúsági és Sportminisztérium, hogy az ifjúság és a sport ügyeit kormányzati szinten, parlamenti szinten minisztérium képviseli majd a jövőben, lehetett volna jobban sáfárkodni, és lehetett volna politikai tőkét kovácsolni abból a hatalmas anyagi tőkéből, amit a parlament a költségvetési törvény elfogadásával biztosított az ISM-nek. Itt csak arra tudok utalni, amit Bognár László kollegám mondott, hogy ne üljenek a pénzen - ennyiről szól a történet.

Gémesi György után szabadon hadd mondjam el, hogy ne kelljen az ISM ügyetlenkedései miatt nekünk bizottsági üléseket tartani. Gémesi úr a múltkor nagyon finoman így fejezte ki magát. Higgye el, miniszter úr, a hátunk közepére sem hiányzik az, hogy ügyeket kreáljunk, de ha nem történik meg határidőre a törvények végrehajtása, akkor kénytelenek vagyunk ezzel foglalkozni, akkor kénytelenek vagyunk valamilyen formában reagálni, mert reagál rá a sajtó, reagál rá a sport iránt érdeklődő közvélemény, és így kerekednek az ügyek. Szeretném mindezeket elkerülni a jövőben, és meg vagyok róla győződve, hogyha ezek valóban így történnek az elkövetkező időben, akkor a sportbizottságnak csak azzal kell foglalkoznia, hogy meghallgassa a miniszter úr beszámolóját arról, hogy milyen formában növekednek a sportegyesületek anyagi támogatásai, vagy éppenséggel az olimpiára készülő sportolóink lehetőségei.

Még egyszer köszönöm szépen a válaszát. Nem kívánok szavazásra bocsátani semmit sem, mert ez egy miniszteri meghallgatás volt, és tekintettel arra, hogy három témában kérdeztük a miniszter urat, azzal együtt, hogy lehetőség kínálkozott arra, hogy bármiről kérdéseket tegyünk fel, és ebből a három témából a két közalapítvány alapító okirata önálló napirendi pont lesz, illetve a harmadik, a sportlétesítmények helyzetével foglalkozó téma ugyancsak önálló napirendi pont lesz, ezzel a mai ülés első napirendi pontját lezárom.

GÉMESI GYÖRGY (MDF): Elnök úr, egyetlenegy mondatot hadd mondjak, mert most úgy tűnt, mintha az elnök úr összefoglalta volna a vitát, de ez nem erről szólt, hanem ez az elnök úr véleménye volt. (Az elnök felé:) Ezt úgy kell kihangsúlyozni, hogy ez a te véleményed volt, nem a vita összefoglalója, amit egyébként az elnöknek szerintem meg kell tennie, tehát egy vélemény és utána egy vita-összefoglaló kell hogy legyen. Itt egyértelműen az elnök úr véleménye hangzott el, és ezt egy kicsit furcsállom, arról nem is beszélve, hogy én ezt nem így mondtam el.

ELNÖK: Szeretném, ha az elnökség részére a véleményét a következő ülésre hozná be.

GÉMESI GYÖRGY (MDF): Amikor az elnök úr elmondja a véleményét, utána a vitát összefoglalja, elhangoznak ezek, ezek, ezek, köszönjük szépen, nincs szavazás - de ez egy kicsit furcsa volt számomra.

ELNÖK: Én nem tartom szükségesnek, hogy az alelnök urak is véleményt nyilvánítsanak az ügyben. A vita során mindenkinek lehetőséget adtam, így alelnök úr is elmondhatta a véleményét. Most nem kívánok ebben ügyrendi vitát nyitni. Tíz perc szünetet rendelek el. Köszönöm.

190

SZISZ 191-200

ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk munkánkat. A második napirendi pont "A pálya apálya, avagy (ki)takarítás a Vasasnál?" címmel Világosi Gábor és Wekler Ferenc úr képviselők I/1052. számon benyújtott, az 1999. április 13.-i plenáris ülésen a bizottságnak tárgyalásra kiadott interpelláció. Ez volt az egyik olyan interpelláció, amit nem fogadott el a parlament.

Tisztelettel köszöntöm a napirendhez meghívottakat. Köszöntöm újfent a miniszter urat, köszöntöm Wekler Ferenc urat, aki az interpelláció egyik előadója, Lajtár József helyettes államtitkár urat, Katona Béla urat a Vasas társadalmi elnökét, Gyalog András urat a Vasas SC elnökét és Székelyhidi Jánosnét a parlamenti titkárság vezetőjét.

A miniszter úr elküldte az írásos anyagát, megkérdezem van-e szóbeli kiegészítése hozzá? A miniszter urat illeti a szó.

DR. DEUTSH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem szeretnék hosszú szóbeli kiegészítést fűzni a két képviselő úr interpellációjával összefüggésben elküldött anyaghoz. Pusztán csak azt a mondatot szeretném megismételni, ami az általunk elküldött írásos anyagban is szerepel.

A bizottság mai tárgyalása szempontjából azt gondolom, hogy két kérdést el kell egymástól választani. Az egyik az, hogy az Ifjúsági és Sporminisztériumnak határozott és világos elképzelése van a tekintetben, hogy a minisztérium vagyonkezelésében lévő, a Vasas Sport Club sportolói, szakosztályai által használt sportlétesítményeket milyen formában kívánja a továbbiakban működtetni. Ez az elképzelés arra vonatkozik, hogy a működtetéssel, fenntartással, fejlesztéssel kapcsolatos feladatokat - a korábbi időszakhoz képest, amikor ezt állami támogatás segítségével a Vasas látta el - maga a minisztérium kívánja ellátni.

Annak érdekében, hogy ez a helyzet előállhasson - a minisztérium és a Vasas között érvényben lévő szerződés világos és egyértelmű rendelkezéseit betartva - az üzemeltetési szerződést az ISM március 28.-án felmondta. A 30 napos felmondási határidő április 28.-án zárul le, tehát április 28.-ától szűnik meg az üzemeltetési szerződés.

A képviselők által feltett kérdésnek a leglényegesebb eleme az volt, hogy ez érinti-e bármilyen módon a Vasas Sport Club sportolói, szakosztályai létesítményhasználati lehetőségét. Ahogy ezt az előző napirendi pont kapcsán kifejtettem, nem érinti. Reményeim szerint 28.-áig meg tudunk állapodni a használati szerződésben.

Ha nem, akkor - természetesen mint a létesítmény vagyonkezelői, üzemeltetői - április 29.-én is ugyanazokkal a feltételekkel garantáljuk a sportolók, a szakosztályok használati jogát, mint április 28.-án, illetve az azt megelőző időszakban.

A Vasas vezetői, sportolói, szurkolói számára bántó megfogalmazással - ami a minisztérium által megfogalmazott levélben szerepelt -, kapcsolatban megint azt tudom megismételni, amit már a nyilvánosság előtt is, a parlamenti interpellációs válaszban is elmondtam. Bizonyos, hogy szerencsésebb lett volna a felmondás jogérvényessége érdekében csupán csak utalni az üzemeltetési szerződés azon pontjára, amely a felmondási eljárást szabályozza. Ennek a pontnak a levélben történő idézése az valóban érzékenységet sérthetett, de semmifajta rossz szándékot nem takart, mert ilyen nem volt, és nincs az üzemeltetési szerződés felbontása kapcsán.

Ugyanakkor a bizottsághoz elküldött dokumentumokból is kiderül, hogy a Vasas Sport Club és az OTSH által megkötött üzmeltetési szerződés szabályozza a felmondási eljárást, és itt szerepel az a megfogalmazás, amit mi szó szerint idéztünk. Azt gondolom, hogy itt egy olyan megfogalmazásbeli kérdésről van szó, amivel kapcsolatban a jövőben körültekintőbben fogunk eljárni. Természetesen úgy, hogy jogilag ne legyen kifogásolható egy ilyen levél, hiszen ez egy szerződést felbontó jognyilatkozat volt a minisztérium részéről, tehát az erre vonatkozó jogszabályoknak eleget kell tenni.

Arra a kérdésre, hogy mi lesz az ingatlanok sorsa - azt gondolom - a megküldött anyagban is igyekeztünk pontos választ adni. Ez magának az üzemeltetési szerződés felbontásának a kérdése, erre vonatkozott a képviselő urak interpellációja.

Van egy ehhez szorosan kapcsolódó, de ettől elválasztható és elválasztandó kérdés. Ez a véleménykülönbség, amely kialakult a Vasas Sport Club vezetői, és az Ifjúsági és Sportminisztérium között. Ők ugyanis más koncepciót gondolnak el a létesítmények működtetésére, használatára és hasznosítására - főleg az utóbbira -, mintsem amit az Ifjúsági és Sportminisztérium. E tekintetben az alapvető véleménykülönbség nem áthidalható, ilyen értelemben mint vagyonkezelő nekünk kell a döntést meghozni.

Az alapvető véleménykülönbség pedig az, hogy az Ifjúsági és Sportminisztériumnak az a szándéka, hogy az állami tulajdonban lévő sportlétesítményeket hosszú távon fejlessze, működtesse, fenntartsa, és az ezzel járó költségeket a rendelkezésre álló költségvetési forrásokból állja, és ezeket a létesítményeket a Vasas Sport Club sportolói, szakosztályai használhassák.

A Vasas Sport Club hozzánk eljuttatott hivatalos elképelései pedig arra vonatkoznak, hogy ezek a létesítmények a minisztérium vagyonkezeléséből, vagy az állam tulajdonából menjenek át a Vasas tulajdonába, és a Vasas tulajdonába került létesítmények fenntartásához, működtetéséhez az állam - három, négy éven keresztül, csökkenő mértékben - járuljon hozzá. Továbbá az ilyen keretek között a tulajdonukat képező létesítmények hasznosításából származó bevételek a Vasast illessék.

Erre - és ezt kifejtettük ebben a dokumentumban, és a Vasasnak írt részletes jogi indoklásban is - az államháztartásra vonatkozó szabályok, az állami vagyonnal való gazdálkodásra vonatkozó jogi szabályok alapján egyébként nincs is lehetőség. Még egyszer mondom, hogy ráadásul koncepcionálisan sem értünk egyet ezzel a megoldással.

Tehát ebben a kérdésben folyik ugyan egy tárgyalás a Vasas és a minisztérium között - lévén egymást kizáró koncepciókról szó - koncepcionális lehetőségre nem kerülhet sor, vagy az egyik, vagy a másik álláspont érvényesül majd. Tulajdonosként az állami szándék az, amelyik érvényesülni fog, ráadásul meggyőződésünk, hogy a sportlétesítmények hosszú távú hasznosításának a szempontjait is ez szolgálja.

Jelen pillanatban - és a közgyűlésen - szerzett személyes benyomásaimmal tudom alátámasztani, ahol három és fél órán keresztül jelen voltam. Mindenki számára egyértelműen kiderült, hogy a napi működés szempontjából forráshiányban lévő egyesület a forráshiányt abból pótolja, hogy a létesítmény hasznosításából származó bevételt nem a létesítmények felújítására, korszerűsítésére fordítja, hanem az egyesületi működés során használja föl.

Ez vagyongazdálkodási szempontból - nem morális szempontból, nehogy félreértsenek - a létesítmények vagyonának felélését jelenti. Hiszen ha egy létesítményt csak használok, de a hasznaiból nem újítom fel - mert a hasznaiból befolyt pénzt nem tudom a felújításra, a karbantartásra fordítani, hanem a használó szervezet működésére kell fordítanom, - akkor ez gyakorlatilag folyamatában, egyszerű, hétköznapi logikai, és közgazdasági szempontból is a vagyon felélését jelenti.

200

201 Zs (Deutsch Tamás)

Nem beszélve arról, hogy a Vasas és a minisztérium közötti szerződés jogi rendelkezéseivel is ellentétes a vagyon hasznosításából származó bevétel ilyen módon történő felhasználása, de még egyszer mondom, ez utóbbi mellékes kérdésnek is tekinthető az egész vagyonhasznosításra vonatkozó alapkérdést illetően.

Összefoglalva tehát, április 29-étől a Vasas Sport Club által használt létesítmények üzemeltetését, fenntartását és fejlesztését az Ifjúsági és Sportminisztérium mint vagyonkezelő fogja ellátni, a Vasas sportolói az elmúlt években, évtizedekben kialakult gyakorlatnak megfelelően minden korlátozás nélkül használhatják a létesítményeket, a Vasas által használt létesítmények fenntartására, üzemeltetésére, fejlesztésére vonatkozóan pedig a koncepcionális véleménykülönbség az általam elmondottakban fogalmazható meg. Mi az állami tulajdonban lévő sportlétesítmények hosszú távú fejlesztése szempontját érvényesítve, ami a konkrét ingatlanok esetében a Vasasnak is érdeke, hogy egyre színvonalasabb létesítményekben sportolhassanak a sportolóik és szakosztályaik, ezt a megoldást kívánjuk választani. Erről tájékoztattuk a Vasas vezetőit, a nyilvánosság előtt is sokszor elmondtuk; a megoldás megítélésünk szerint egyszerre szolgálja a Vasas és a magyar sport érdekeit úgy, hogy az az állami vagyonnal jó gazda módjára történő gondoskodó bánásmódot és tulajdonosi magatartást is megtestesíti. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Mielőtt megadnám a szót meghívott vendégeinknek, Wekler Ferenc, illetve Katona Béla úrnak, hadd mondjam el, hogy milyen lehetőségei vannak a bizottságnak. A bizottság a Házszabálynak megfelelően az Országgyűlés számára mindegyik interpellációról egy-egy jelentést nyújt be. A bizottsági jelentésben megfogalmazott javaslat alapján háromféle döntést hozhat az Országgyűlés: az egyik az, hogy utólag helyesnek ítéli az interpellációra adott választ, a másik az, hogy elfogadja a bizottság ülésén a miniszter által kiegészített választ, a harmadik pedig az, hogy megerősíti a korábbi elutasító döntését és a bizottság intézkedési javaslat kidolgozására kéri; ehhez kapcsolódóan a bizottságnak lehetősége van szóbeli vagy írásbeli tájékoztató kérésére, meghallgatások elrendelésére, dokumentumok bekérésére, továbbá tagjainak soraiból munkacsoportot is létrehozhat a téma vizsgálatára. A bizottsági jelentés keretében lehetőség van az Országgyűlés, a kormány vagy más állami szerv felé intézkedési javaslat megfogalmazására.

Az előbb már említettem, hogy a kettőt különválasztjuk, és Bakonyi úr interpellációját, ami általánosságban foglalkozik a sportingatlanok helyzetével, külön napirendi pontként tárgyaljuk. Ehhez a napirendi ponthoz pedig - amint az előbb említettem - Wekler Ferenc úr, aki az interpelláció egyik előterjesztője volt, kíván kérdést intézni a miniszter úrhoz, illetve véleményt nyilvánítani.

WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Úr! Hadd kezdjem egy technikai megjegyzéssel. Öt perce kaptam meg ezt az anyagot, véletlenül vettem észre, hogy van itt ilyen. Azt gondolom, valaki elfelejtette az interpelláló képviselőknek eljuttatni az ön válaszát. Hogy ön, az ön apparátusa volt-e vagy más, ezt most nem firtatom, de azt gondolom, hozzátartozott volna a játékszabályokhoz, hogy mi is megismerjük az írásbeli kiegészítését az interpellációra adott válasznak. De nem javaslom, hogy vegyük le a témát napirendről, hogy el tudjak mélyedni ebben az anyagban, mert miután az egész délelőttöt itt töltöttem, és ön is, azt gondolom, megfelelő információval rendelkezik rajtam kívül a bizottság többi tagja, hiszen gondolom, ők megkapták az írásos kiegészítést. Két megjegyzésem van:

Átlapozva ezt az anyagot és meghallgatva az ön válaszát a Parlamentben, ön egy témára reagált, a Vasas-sportlétesítménye kérdéskörére. Ezzel kapcsolatban a kérdés továbbra is indokolt, hogy miért volt szükség egy olyan tartalmú levél elküldésére, amely miatt utólagos magyarázkodásokra kényszerül a miniszter úr. Ha jól értem, akkor a levél alapján, a felszólítás alapján elvileg holnapután a Vasas sportolói annak ellenére, amit ön mond - de lehet, hogy nem jól ítélem meg, nem vagyok jogász -, kénytelenek lesznek kipakolni a motyójukat, és kisöpörve átadni az ingatlanokat. Én nem kaptam még arra választ, hogy miért nem történik ez meg holnapután, ha nincs megállapodás a két szerződő fél között egy új szerződés keretei között. Ezzel kapcsolatban egyébként az a megjegyzésem, hogy szerintem praktikusabb, jobb lett volna előtte egyezkedni, és az egyezkedés eredménye után egy ilyen levelet megírni, vagy egy olyan levelet, amely mindenki számára elfogadható.

A másik problémám az ön most megtett szóbeli kiegészítésével és az anyaggal kapcsolatban az, hogy mi egy konkrét kérdést tettünk fel arra vonatkozóan, hogy mire számíthat a Vasason kívül a többi egyesület. Ez itt van az interpellációban elhangzott kérdések között. A következőt idézem: "Ezek után megkérdezem - mondja Világosi Gábor úr -, milyen céllal született ez az elhíresült levél, mire számíthat a többi egyesület, mi lesz a sportingatlanok sorsa." Ez a Vasas-ügy értelemszerűen egyfajta ürügyet is jelentett, hogy ezt a kérdést föltegyük. Konkrétan arra vagyok kíváncsi, hogy mi van a többi vitatott üggyel, a Dózsa, a Ferencváros és a többi egyesület ügyeivel. Ezekre a miniszter úr sem a Parlamentben, sem az írásos anyagban nem tért ki; ha most nem lettem volna itt, akkor könnyebb lenne a helyzetem, mert akkor most élesebben fogalmazhatnék. Ön már tett utalásokat különböző megegyezésekre, de talán célszerű lenne ennek az interpellációnak a kapcsán erre a kérdéskörre is kitérni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon, miniszter úr!

DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Elnézést kérek, csak egyrészt szeretném tájékoztatni az igen tisztelt képviselő urat, hogy a parlament ifjúsági és sportbizottsága kérésének eleget téve időben a bizottság rendelkezésére bocsátottuk ezeket az írásos dokumentumokat. Ez egy formai észrevétel. A tartalmi észrevételekre majd a Vasas képviselőjének a mondandója után szeretnék válaszolni. Tehát sajnálom, hogy a bizottság részéről nem kapta meg időben ezt a dokumentumot.

Másrészt azt is szeretném elmondani, hogy világos szabályok vannak az interpellációkra vonatkozólag a Házszabályban: interpellációs kérdésként az hangozhat el az Országgyűlésben, ami az előzetesen írásban benyújtott interpellációban szerepel. Az önök által benyújtott interpellációban az szerepel, és arra a kérdésre adtunk választ, tehát igazából nincs módunk más kérdésre válaszolni e tekintetben, ami a Házszabály szerint megválaszolandó és megválaszolható. Ezt ön is nagyon jól tudja, mint alelnöknek, az ülés vezetése során is érvényesítenie kell. Az interpelláció pontosan egy olyan műfaj, szemben más kérdésekkel, ahol az előzetesen írásban megfogalmazott kérdésekre lehet válaszolni. Én ott is erre a kérdésre válaszoltam, és most is erre a kérdésre kívánok válaszolni. Nagyon szívesen válaszolok itt, a bizottsági ülésen is önnek a jövő héten vagy az azt követő hetekben azonnali kérdés, írásbeli kérdés, sima kérdés vagy interpelláció kapcsán arra a kérdésre, amit ön megfogalmazott, tehát nehogy félreértsük, csak a Házszabály mind a kettőnket köti, a kérdést megfogalmazókat és a kérdés megválaszolására kötelezettet is. Mind a parlamenti ülésteremben, mind most, az önök által írásban benyújtott kérdésekre van módom válaszolni, de bármilyen más kérdésre is szívesen válaszolok, csak az egyéb, fel nem tett kérdésekre meg nem adott választ most ne kérjük egymáson számon, mert erre - még egyszer mondom - a Házszabály értelmében nincsen lehetőség. Csak ezt a két technikai kérdést szerettem volna tisztázni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt visszaadnám a szót Wekler úrnak, hadd mondjam el, hogy mivel a Házszabály egyértelműen nem rendelkezik arról, hogy a bizottságnak kell ezt az anyagot megküldeni, mi ezért nem küldtük meg, valójában a minisztériumra számítottunk, de ígérem, ha a jövőben előfordul még ilyen eset, akkor a bizottság mindenképpen meg fogja küldeni az írásos anyagot az illetékes interpelláló képviselőknek.

Megadom a szót Wekler úrnak, utána Katona Bélának.

WEKLER FERENC (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Szeretném a segítségét kérni. Kérem, hogy a bizottság munkatársa most juttasson el egy példányt a miniszter úrnak abból az írásban beterjesztett javaslatból, illetve kérdésből, amit mi leadtunk, az 1/1052. számú interpellációból. Amint ezt eljuttatják, arra szeretném a miniszter urat kérni, hogy olvassa el azokat a kérdéseket, amelyek ebben szerepelnek. A második kérdés úgy hangzik: "Mi lesz a sportingatlanok sorsa?" Ez erre az általános kérdésre vonatkozik; valószínűleg pontatlan volt a kérdés megfogalmazása, és ezt próbálta szóban pontosítani az interpelláló képviselőtársam.210

SZISZ 211-220 WEKLER FOLYT.

De természetesen ha ilyen ügyrendi vitát eredményez, hogy mire kell válaszolni és mire nem, akkor én visszalépek ettől az igényemtől. Belátom, hogy legközelebb egyértelmű, pontos kérdést kell feltenni, különösen akkor, ha éppen az olyan tevékenységet kritizáljuk, amely nem minden esetben egyértelmű és pontos. Maradjunk a Vasas témánál.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hasonló témában nyújtott be Bakonyi Tibor képviselő úr is interpellációt, mi lesz a sportingatlanok sorsa, általános kérdésként is értelmezhető. Az 1052. számú interpellációval kapcsolatos bizottsági jelentés a mi olvasatunkban kizárólag a Vasas SC és az Ifjúsági és Sportminisztérium kapcsolatát vizsgálja. Míg Bakonyi Tibor képviselő úr által az 1/1081. számon benyújtott interpelláció kapcsán foglalkozzunk általában a sportingatlanokra vonatkozó kormányzati koncepcióval.

Arra kérem a tisztelt képviselőtársamat, hogy fogadja ezt el, és akkor Bakonyi Tibor interpellációja nyomán erre a kérdésre is választ kaphat majd.

Megadom a szót Katona Béla úrnak, a Vasas SC társadalmi elnökének.

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Én mindenképpen szeretnék a szűk témakörnél maradni, nem belemenni egy koncepcionális vitába, és a Vasas és az ISM közötti tárgyalások történetéről sem szeretnék beszélni.

Mindössze onnan indulnék ki, ami az interpelláció alapját képezi, hogy március 29.-i dátummal 31.-én megkapott a Vasas egy olyan levelet. Ebben az szerepelt, hogy felmondják a korábbi szerződését, és április 28.-áig valamennyi - általa használt - létesítményből az összes ingóságát pakolja ki és kitakarítva adja át az ISM képviselői számára.

Szeretném a jelenlegi helyzetet is elmondani. Igaz, hogy azóta nagyon sok interjúban, beszélgetésben, a parlamenti bizottság ülésén, sok mindenhol elhangzott az, hogy ezt nem úgy kell érteni, nem kell kiköltözni, az nem fontos. A felmondásnak viszont ez a megjegyzése nem került visszavonásra, holott másnap, harmadnap, tizednap, ezt a bekezdést bármikor törölni lehetett volna belőle és hivatkozni lehetett volna arra a pontra - amely szintén a szerződés része , nevezetesen a 17. pont -, amelyik azt mondja, ha valamelyik fél oldaláról komoly indok merül föl a szerződés felbontására, akkor előtte egy új szerződés megkötésére törekszenek.

Ez az első tény, hogy ez az első bekezdés hivatalosan, jogszerűen a mai napig visszavonásra nem került.

A második. Ma április 27.-e van, elvileg holnap kellene kiürítve átadni az összes létesítményünket. A nyilatkozatokból nyilvánvalóan az következik, hogy nem ez a célja az ISM-nek, hanem a régi szerződést újjal helyettesíteni. Szeretném tájékoztatni a bizottságot arról a tényről, hogy a mai napig semmiféle szerződéstervezet nem érkezett a Vasashoz, amiről eldönthetnénk, hogy aláírjuk-e, vagy nem.

A harmadik az, hogy az előző napirend során is elhangzott, hogy az ISM úgy gondolja, hogy a Vasasnak az eddigi - az elmúlt négy hónapban - létesítmény-fenntartásra fordított költségeit megtéríti. Szeretném mondani, hogy a Vasas azért került rendkívül nehéz anyagi helyzetbe, mert a létesítmény-fenntartásra fordított összegekből - már levonva ezeket a bizonyos bevételeket, amin egyébként vitatkozunk, de nem tehettünk mást, azokat már fölhasználtuk a létesítmény-fenntartásra - kb. 50 millió forintos költségünk van.

Ezzel szemben az ISM eddig kétszer utalt teljesen érdemtelen nagyságú összeget. Egyszer utalt 12,6 millió forintot márciusban, egyszer pedig 7,4 millió forintot áprilisban. Ezekről az összegekről senki nem tudja, hogy miért pont 12,6 és 7,4 millió. Ezzel szemben egy körülbelül 50 milliós kiadás áll fenn.

Ezek a tények okozták azt a gondot, ami a Vasas helyzetét tulajdonképpen rendkívül bizonytalanná teszi. Én azt tanácsolom a bizottságnak - bár nekem sincsenek illúzióim, mert én is ugyanakkor lettem parlamenti képviselő, mint amikor Deutsch Tamás -, hogy halassza most el a döntését. Javaslom, hogy várják meg a következő két hétnek a fejleményét, hogy egyáltalán 28.-áig kap-e a Vasas bármiféle szerződéstervezetet, és valóban igaz-e az, hogy a korábbi tényleges költségeket az ISM megtéríti a Vasas számára.

Ezután a tények birtokában foglaljon állást a bizottság majd az ügyben, hiszen itt mind a két félnek az az érdeke, hogy heteken belül valamilyen módon rendeződjön az ügy. A Vasas anyagilag tönkre fog menni ebbe a dologba. Az ISM-nek nyilvánvalóan fontos lenne, hogy a koncepciója most már egy gyakorlati megvalósulást is mutasson a Vasassal kötött szerződés kapcsán, hiszen az nyilvánvalóan a többi egyesülettel kötendő szerződéseit is befolyásolni fogja. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kinek van kérdése, tekintettel arra, hogy a bizottságnak minden oldalról széleskörűen kell megvizsgálnia az ügyet. Bárkihez van kérdés a meghívott képviselőtársainkhoz, az interpelláló képviselő úrhoz, a Vasas SC elnökéhez, illetve a miniszter úrhoz is fel lehet tenni azt. Csizmár Gábor urat illeti a szó.

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Három kérdést szeretnék feltenni. Az egyik, hogy a minisztérium kiegészítő anyagának 3. oldalán különböző bekezdésekben különböző megfogalmazás van arra vonatkozóan, hogy ki üzemelteti majd ezeket az ingatlanokat a minisztérium elképzelése szerint. Az első bekezdésben azt írja a minisztérium, hogy az üzemeltetési és fejlesztési feladatok ellátására létrehozott intézmény. A harmadik bekezdésben azt írja, hogy a minisztérium, ill. intézménye által üzemeltett és fenntartott, míg a következő bekezdésben pedig azt, hogy a minisztérium által üzemeltetett állami tulajdonú ingatlanokat. Azt szeretném megkérdezni, hogy most akkor ki fogja üzemeltetni? A minisztérium, vagy egy intézménye a minisztériumnak? Mert itt egy oldalon háromféle megfogalmazás található, abszolút nem egyértelmű, hogy itt mi a szándék.

A másik kérdésem szintén a harmadik oldallal kapcsolatos. A második, vagy harmadik bekezdésben írja a tárca, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium ezzel a megoldással szemben javasolja, hogy az állami vagyongazdálkodás és -kezelés az érintett ingatlanok vonatkozásában ésszerű, pénzügyileg biztonságos körülmények között valósuljon meg. Jól értem-e, hogy ez azt jelenti, ha ez a Vasasnál van, akkor ez sem nem ésszerű, sem nem pénzügyileg biztonságos. Így kell-e érteni?

A harmadik az utolsó előtti bekezdéshez kapcsolódik. Ebben azt írja a tárca, hogy a minisztérium határozott álláspontja, hogy a Vasas SC jelképes használati díj ellenében veheti igénybe az ingatlanokat. Azt szeretném megkérdezni, hogyan kellene definiálni ezt a jelképes használati díjat, ez a fogalom ugyanis már elég sok papírban szerepel, bizonyára - mivel következetesen használja a minisztérium - erre van valami definíciója, hogy mire gondol a jelképes használati díj alatt. Ezt egyébként bérleti díjnak hívják, ezért kérdezem, hogy mégis mire gondol? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gémesi György alelnök urat illeti a szó.

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Az egyik kérdésem az, hogy mennyi az összlétesítmény - ezt talán ki lehet venni az anyagból, de nem teljesen tiszta számomra - egyéves üzemeltetési költsége?

Szeretném megkérdezni azt is, hogy mennyi az éves bevétel ezen létesítmények reklámtípusú hasznosításából, és a szerződésben jelzett üzemeltetés, karbantartás, felújításra - mondjuk 1998-ban - mennyit fordított a Vasas?

ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még valakinek kérdése? (Senki nem jelentkezik.) Egy kérdést hadd tegyek fel a miniszter úrnak. Valahol említi az írás, hogy foglalkozik a minisztérium a hasznosítással. Ez jelentheti azt is, hogy esetleg megkapják hasznosításba az egyesületek - illetve konkrétan most a Vasasról lévén szó - a létesítményt? Gyalog András ügyvezető elnök úrnak adom meg a szót, a most elhangzott három kérdéssel kapcsolatban.

GYALOG ANDRÁS (Vasas SC): Természetesen az a dolgom, hogy a feltett kérdésre - ezek szerint jómagam - válaszoljak. Akkor megpróbálok a gondolatokat összeszedve tájékoztatást adni. Nem tudom eldönteni - a képviselő úr kérdésére válaszolva -, hogy a minisztérium üzemelteti, vagy az úgynevezett leírt létesítményt ellátó igazgatóság. Úgy érzem, nem biztos hogy nekem ellene erre választ adnom, annál is inkább, mert nincs anyagom. (Az elnök közbeszól.)

ELNÖK: Elnézést, nem erre gondoltam, Gémesi úrnak a három kérdésére szeretnénk választ kapni. 220

221 Zs

GYALOG ANDRÁS (Vasas SC): Elnézést kérek, elnök úr, nem gondoltam, hogy csak erre a kérdésre kell választ adnom.

Gémesi György úrnak a válaszom a következő. Az előbb egy újságíró kollegám kérdezte, hogy hány vállalkozási forma van a Vasasban. Nem akartam a hasamra csapni, ezért először kiszámoltam, és utána közöltem vele. Ezekre a kérdésekre is nagyon nehéz egyértelmű választ adni, ennek ellenére megpróbálkozom vele:

Az egyesület éves bevételében, ami abból a lehetőségből adódott, hogy '98 januárjától mint üzemeltetők hasznosíthattuk a területünket, az elmúlt évhez viszonyítva '99-ben visszaesés van, mert a Hit Gyülekezete már nem bérli a Folyondár utcai csarnokot. Ez az összeg 1999. január 1-jétől december 31-éig, ha a terveink beválnak, pontosan 49 millió forint lesz. Ez az összeg származik abból, hogy egy Shell-kút, egy piac, egy étterem, egy büfé működik az egyesület üzemeltetésében lévő területeken. Ezt még kiegészíti az, hogy 1998-ban csak a Fáy utcai csarnokból 4 és fél millió forint bevételt tudtunk biztosítani, természetesen a saját költségvetésünkbe.

A reklámbevétellel kapcsolatosan, ne haragudjanak, de nem tudok egyértelmű választ adni. Azt meg tudom mondani a fő reklámterületekről, hogy milyen összegszerűség érkezik, de a végösszegről nem tudok konkrétan véleményt mondani. Hogy ebből a bevételből, mert a döntő többsége természetesen az alaptevékenységünkre fordítódott - Gémesi úrnak ez volt a kérdése -, mennyit fordítottunk vissza? Azt gondolom, ez körülbelül 80 százalék és 20 százalék, tehát 80 százalék ment a szakosztályok fenntartására és működtetésére, és 20 százalékot fordítottunk vissza arra a tevékenységre, amire ez a bevétel az elmúlt tíz évet figyelembe véve fordítódott volna; de hangsúlyozom, hogy itt tíz évről van szó, és a Vasasnak soha nem volt annyi az OTSH vagy az ISM költségvetésében biztosítva, amennyi a fenntartására bármikor is elég lett volna. Először '98-ban ez a 92 millió forint biztosította mindezt, ami egyik pillanatról a másikra '99-re vonatkozólag 60 millió lett. A feltett kérdésemre, amit az ISM államtitkárától kérdeztem tegnap, hogy a 60 miért 60, az államtitkár úr azt közölte velem, teljesen érthetően - még számomra is érthetően -, hogy azért, mert '98-ban 92 volt. Nem tudom, hogy válaszoltam-e a képviselő úrnak.

ELNÖK: Elnézést, elnök úr! Egy megközelítő összeget tudna-e mondani? Mert valószínű, hogy azért tette fel Gémesi alelnök úr a kérdését - bizonyára majd a véleményében elmondja -, hogy legyen egy összehasonlítási alap, hogy mennyi az a hiányzó pénz, amire szükségünk lenne, hogy mennyi a reklámból a bevételi díjuk, és mennyi az üzemeltetési és a fenntartási díj. Egy megközelítő összeget tudna-e mondani a reklámra vonatkozóan?

GYALOG ANDRÁS (Vasas SC): Elnök úr, a következőt szeretném elmondani. Ha abból indulunk ki, az is egyfajta vonalvezetés - és kérem, ha már végigültem az ülést, hallgassanak meg -, hogy amikor '96-ban azzal kezdődött reggel a Kossuth rádió híranyaga, hogy "megvan a hetedik", akkor gondolom, mindannyian elgondolkodtunk azon, hogy ez az élsport. Az élsportot ebben a formában csináltuk az elmúlt tíz évben, úgy csinálta a Vasas ebben a formában, hogy nem volt egy olyan költségvetési, államigazgatási szerv, amely a működésünket - teljesen mindegy, hogy ezt mire vonatkoztatjuk, a fenntartásra, tehát az energiára, vagy a fizikai állományban dolgozó emberek bérére, a tb-re, adóra stb. - támogatta volna. Tehát ha azt mondom, hogy ezek az összegszerűségek soha nem voltak elegendők, akkor teljesen érthető, hogy annak a bevételnek, ami nálunk képződött az elmúlt tíz évben, értelemszerűen egy része ide, egy másik része a sportra ment. Ma egyetlenegy törvény sem biztosítja az egyesületek rendjét, rendszerét, lehetőségét, ma nem lehet egyesületi rendszerben professzionista, nemzetközi szerepet is fölvállaló szakosztályt működtetni csak bevételből. Egy nonprofit vonal a mi életünk, itt hatalmas kiadások vannak, és ezt önök ugyanúgy tudják, mint én. Nagyon kérem, ne mossuk össze ezt a kérdést a labdarúgással. Az a probléma, hogy jelen pillanatban az MLSZ-elnökről beszélünk, nem arról, hogy a Vasasban van egy Ferjancsik Domokos és egy Nemcsik Zsolt, akik 1998-ban világbajnokok lettek. Ezeket az embereket meg kell tudni tartani, meg kell tudni fizetni, ez egzisztenciakérdés, ennek a feltételeit nem lehet reklámból biztosítani.

Igyekszem azért a kérdésére is válaszolni, de azt gondolom, talán megtehetem én is, hogy egy más gondolatot is fölvessek, mert itt ülök három órája, és mindenről szó volt, de az élsportról mint olyanról, a sport legmagasabb formájáról egyetlenegy mondat nem hangzott el, és egyetlenegy gondolat nem szólt ennek érdekében. Azt tudom, hogy a Vasas-sportolók ott maradhatnak benn, a létesítményekben. Hölgyeim, uraim, ez komolytalan. Mit jelent az, hogy ott maradhat benn a Vasas valamennyi évfolyamrendszere az utánpótlásától kezdve az úgynevezett profi vonalig? Ezeket fenn kell tudni tartani. Ha nem teremtünk feltételeket, akkor nem lehet ezeket fenntartani, akkor ki kell mondani azt, hogy a sport professzionalista jellegére az országban jelenleg nincs szükség, mert ez nem megy másképp. Úgy érzem, hogy ez abszolút nem Vasas-kérdés.

Wekler képviselő úr fölvetette, hogy hogy van ez a többinél. Nem akarok ebbe belemenni, mert hogy néz ki, hogy én másokkal foglalkozom, de hála Istennek, ott még megy. Nálunk ez nem működött az elmúlt időszakban sem. Azt, hogy csak úgy működhet, hogy egy állami szektorból bejött állami összeg mindenképpen az állam elképzeléseinek a feladata és lehetősége, és az nem képződhet egy egyesületi költségvetésben, el tudom fogadni, de nálunk ez nem működött az elmúlt tíz évben.

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Csak a bizottság védelmében szeretném önnek elmondani, hogy a Gerevich-ösztöndíjról az előbb elég hosszasan vitatkoztunk, és az 455 élsportolót és 333 edzőt, vezetőt érint, tehát szó van itt az élsportról is.

A miniszter úrnak adom meg a szót válaszadásra.

DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy egy gondolat erejéig ott folytassam, ahol Gyalog András abbahagyta. Szeretném előrebocsátani, nehogy bárki számára is - főleg az ügyvezető elnök úr számára - udvariatlanságnak tűnjön, hogy tudom, tudjuk, hogy az elmúlt tíz évben ebben a formában működtette, fogalmazhatunk úgy is, hogy volt kénytelen a Vasas a maga egyesületét működtetni. A továbbiakban nem szabad, hogy így működjön a magyar sportnak ez a szelete, mert ez - még egyszer mondom - nem morális kérdés, hanem közvetlen hatását tekintve azt jelenti, hogy az állami tulajdonú sportlétesítményt ingyenesen használó egyesületek akaratlanul is lelakják, felélik ezt a vagyont, mert hisz' a fenntartására fordítható pénz Gyalog úr és mások elmondása szerint sem elég. Csak a hiány mértéke a kérdés, hogy az optimálishoz képest, amit korábban az OTSH adott, mennyivel volt kevesebb, tehát már eleve a fenntartásra sem jutott elég, a létesítményeknek sportcélú és nem sportcélú egyéb hasznosításából befolyt pénzeket pedig nem ennek a hiánynak a pótlására, végképp nem fejlesztésre, hanem alapműködésre voltak kénytelenek fordítani.

Még egyszer mondom, a létesítmények megléte azért lényeges, mert sportlétesítmény nélkül nincsen sem Ferjancsik Domokos, sem Kőbán Rita, sem más, mert sport sportlétesítmény nélkül nincsen sport, különösen az olimpiai sportágak és a magyar sport nemzetközi eredményessége szempontjából meghatározó sportok. Alig van olyan sport, amit a természetben lehet űzni, tornaterem, edzőcsarnok, kajak-kenu pálya, vívóterem, labdarúgópálya, stadion, jégcsarnok kell ezekhez. Ha ezeket a létesítményeket, ezt a vagyont - még egyszer mondom, egy kényszer okán - feléljük, akkor a magyar sport alapját képező bázist szüntetjük meg, tehát nem arról van szó, hogy nem kívánunk azon gondolkodni, hogy az eddig tíz éve működő, de nyilvánvalóan rossz technika megváltoztatása után kialakult helyzetet hogyan kell megoldani, de azért, mert ez nehézséget okoz, nem tudjuk módosítani ezt az elképzelést, mert egy még nagyobb bajt tudunk így megelőzni, ennek a nem pótolható létesítményegyüttesnek a nemlétét. Ez az igazi probléma, tehát ebből a szempontból nincsen vita, én nem akarok tíz évre visszamenőleg mores verditet hirdetni fővárosi és nem fővárosi nagy egyesületek vezetői fölött, csak ez nem követhető módszer a jövőben.

Tényleg csak mellékesen teszem hozzá, hogy ráadásul olimpiai aranyérem meg válogatottság nemcsak állami létesítményeket ingyen használó egyesületek berkeiben született sportolók által.

(Átmenet! ...de azokkal mi van, akiknek ez a forrás már az elmúlt években sem állt rendelkezésükre...)

SZISZ 231-240

Akiknek ez a forrás már az elmúlt időszakban sem állt rendelkezésükre, de az állam így-úgy fenntartotta a létesítmény, azt ingyen használta, mert költséget nem jelentett, sőt még a hasznosításból származó bevételt - ami megint nem milliárdokat, hanem milliókat, vagy tízmilliókat jelentett - a magam tevékenységére tudtam fordítani.

Ez Pécsett nem volt - vagy nagyon kicsit volt -, hiszen Pécsett, Debrecenben, Szegeden - nem mondom végig az egész országot - nem volt ilyen létesítmény. Ez ráadásul - az egyéb igazságtalansága mellett - még egy plusz igazságtalanságot is hozott.

A válaszom az, hogy a Vasas Sport Club által használt, állami tulajdonban, minisztériumi vagyonkezelésben lévő létesítményeket a minisztérium által alapított költségvetési szerv, a létesítményt ellátó költségvetési intézmény fogja üzemeltetni, fenntartani, működtetni. Magyarul a mondatot úgy helyes olvasni, hogy a minisztérium az intézmény által fogja üzemeltetni.

A másik interpelláció témája, de egy mondat erejéig idekeverem, az a célunk, hogy ez a költségvetési intézmény hosszú távon - az év második felétől - gazdasági társasággá váljon. Egyszerűen ez egy gazdasági tevékenység is, ezt ebben az intézményi formában nehezebb végezni, mint egy társasági formában. Ez egyébként semmifajta veszélyt nem jelent.

Az ön által idézett mondatot én úgy értelmezem - mi írtuk, tehát engedtessék meg, hogy ez egy autentikus értelmezés -, hogy még ésszerűbben, pénzügyileg még biztonságosabban gondoljuk a működtetést, fenntartást, fejlesztést abban a konstrukcióban. Ezért nem az egyébként is forráshiányos Vasas - ráadásul a tevékenységéhez kevés pénzt kapva az államtól - hanem maga a vagyonkezelő, a tulajdonos végzi ezt.

A jelképes használati díjjal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy tudom, ez a kategória - a szöveg összefüggéseiből kiemelve - sok év óta mosolyt csal a politikusok arcára, ha az egész rendszerből ezt a szándékot emeljük ki, akkor ez karikírozható. De az a helyzet, hogy van egy apróság. Állami tulajdonban lévő, és a minisztériumok vagyonkezelésében lévő létesítményeket - az államháztartási törvény világos rendelkezéseivel ellentétesen - nulla forintért használtak egyesületek.

Ez pedig - ezt mondja az államháztartási törvény - nem lehet, mert nincs ingyenes használat az állami vagyont illetően. Ez nem azt jelenti, hogy milliókat kell fizetniük, hanem bármilyen kedvezményes - akár egy forintos - használati díj van, de ingyenes használat nincs. Megszüntette ezt az intézményt, hogy ne lehessen úgymond sundám-bundám visszaélni az állami vagyon hasznosításával. Nem adom el, nem adom át a vagyonkezelést, csak egy ingyenes használattal - kvázi ingyen - tulajdonba adom. Ez volt a garancia.

Ez egy formális szabály, aminek nem teszünk a sport világában eleget. A jelképes tényleg azt jelenti, hogy - a közgyűlésen is ezt mondtam - szakosztályonként évi 1 forint 50 fillér. Nem, 17-re felszorzom, mert szerintem ez még 30 év múlva sem fog sehol senkit sem sérteni. Csak egy formális szabálynak kell eleget tenni.

Hozzáteszem, hogy például a Népstadion és intézményei 96 óta ennek eleget tesz, mert a Népstadion és intézményeiben a használatot a tényleges bérleti-használati díj két százalékáért lehetett megcsinálni. Tehát ez tényleg nagyon olcsó. Azáltal, hogy meghatározták, mennyi a két százalék, már lehetett tudni, hogy mennyi a száz, tehát innentől kezdve az államháztartási törvény szabályai be lettek tartva.

Én csak azt tudom mondani - lehet, hogy nagyon furcsa megfogalmazás - ne kérjék számon egyetlen állami szerven sem, hogy betartja a törvényeket. Ha rosszak, meg kell változtatni őket. Szerintem nem rosszak, hátrányt nem okoznak, pénzt nem vesznek el az egyesületektől. A jelképes tehát azt jelenti, hogy eleget kell tenni annak az államháztartási szabálynak, hogy állami vagyont tartósan, ingyenesen nem lehet használatba bocsátani, valamilyen használati díjat kérni kell érte az államnak. A használati díj ezért jelképes, és semmifajta értelmezhető kiadást a használó egyesületeknek nem jelent majd, csak eleget teszünk ennek a jogi kötelezettségnek.

Az elnök úr kérdése volt, hogy a hasznosítással foglalkozunk-e. Az a válaszom, hogy igen. Annyiban hadd pontosítsam Katona elnök úrnak a mondatait, hogy a használati szerződés tervezetét nem adtuk át. Viszont egy azzal kapcsolatos tájékoztatást, hogy a használati szerződést milyen tartalommal szeretnénk kidolgozni, már elküldtünk a Vasas vezetőinek és elkészül természetesen a használati szerződés tervezete is. A hasznosítást illetően abban az irányban szeretnénk együtt gondolkodni, hogy a nyilvánvalóan sportcélú hasznosításból származó bevétel maradhasson a Vasas Sport Clubnál. Magyarul ha a Koko következő mérkőzését, mint sporteseményt a Vasas csarnokban tartják, ez egy olyan sportcélú esemény, amellyel kapcsolatban a bevétel maradhasson a Vasasnál.

Nyilvánvalóan a Vasas szakosztályainak sporttevékenységével összefüggő reklámtevékenységből származó bevétel megállapodás szerint - itt most ezt a puha kategóriát kell mondanom - maradhasson a Vasasnál. Ma az a probléma, hogy a Vasas Sport Club esetében - ettől a két említett céltól eltérő - a gazdasági hasznosításból származó bevételek - bár szerződés szerint a létesítmény fenntartására, fejlesztésére kellett volna fordítani -, nem arra fordítódtak. Ezért ezekből az egyéb gazdasági hasznosításokból származó bevételek a fenntartó üzemeltetőnél - tehát a minisztérium intézményénél - maradna, hogy az abból származó bevétel valóban a fenntartásra, üzemeltetésre fordítódjon, mert ennek a szervezetnek nincs is más tevékenysége. Tehát a létesítmény hasznosításából származó bevétel garantáltan a létesítmény fenntartására, működtetésére és fejlesztésére lesz fordítva. Ebben az irányban gondolkodunk.

A felvetett kérdéseken kívül 4 pontban szeretném összefoglalni a mondanivalómat. Az Ifjúsági és Sportminisztérium és a Vasas között meglévő üzemeltetési szerződést - a szerződésben foglalt lehetőségével élve - április 28.-i hatállyal felmondta, és ezen felmondási szándékától nem is kíván elállni.

A második: többszöri hivatalos megnyilatkozás alapján a Vasas vezetőiben, sportolóiban meglévő indokolatlan aggodalom végérvényes eloszlatása érdekében hivatalos levélben tájékoztatjuk őket, hogy az üzemeltetési szerződés felbontása semmifajta olyan kötelezettséget nem jelent, ami a használatot, a tulajdonukat képező sporteszközök, sportlétesítményekben, valamint ingatlanokban való tárolását, elhelyezését érintené.

Harmadrészt. Továbbra is fenntartom, hogy a létesítmény fenntartásával kapcsolatos igazolt költségeket a január 1-je és április 28.-a közötti időszakra - a már eddig folyósított összegeken felül - a minisztérium átutalja a Vasas Sport Club számára, hiszen az üzemeltetési szerződés logikája alapján a költségek nála jelentkeztek, ezeket a pénzeket nekik kell átadni.

Mi akár a holnapi, vagy a holnaputáni napon - tehát a legrövidebb időn belül - készek vagyunk a használat rendjét illetően - beleértve az előbb említett hasznosítási kérdéseket is - megállapodást kötni a Vasas Sport Clubbal. De addig is, hogy ne legyen jogilag rendezetlen helyzet, április 29.-ei hatállyal a használat kérdését egyoldalúan, a Vasas számára 1000 százalékig kedvező módon szabályozzuk. Tehát egyetlenegy Vasas sportolónak, egyetlenegy Vasas szakosztálynak sem lesz kevesebb a használati jogosultsága 29.-én reggel, mint 28.-án este volt.

Azt gondolom, hogy ez az egész kérdés az indokolt, és talán a kevésbé indokolt aggályokat is eloszlatja, és innentől kezdve már csak a kölcsönös bölcsességünkön múlik, hogy mikor tudjuk megkötni ezt a használati - azon belül is a hasznosítási kérdésekre is kiterjedő - szerződést. 240

241 Zs

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Egyrészt mindenkit arra kérek, különösen az idő előrehaladott voltára tekintettel, hogy röviden, lényegretörően mondja el a véleményét. Másrészt felhívom a figyelmet arra, hogy a vélemények elsődlegesen arra irányuljanak, hogy elfogadják-e a miniszter úr válaszát a kiegészítésekkel együtt, avagy sem, és a vita valójában a Vasasról szóljon, a következő napirendi pont pedig az egyéb sportlétesítményekről.

Elsőként megadom a szót Birkás Tivadar úrnak.

BIRKÁS TIVADAR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Sportvezető Urak! Először is engedtessék meg nekem, hogy megdöbbenésemet fejezzem ki a miatt, hogy a Vasas Sport Club ügyvezető elnöke nem tudott válaszolni Gémesi úr kérdéseire. Azt fel sem merem tételezni, hogy esetleg tudatában van a válaszoknak, csak szándékosan nem válaszolt a bizottság előtt a feltett kérdésekre. Ez megdöbbentő, mert szerintem Gémesi úr kérdései tipikusan olyan kérdések voltak, amelyekre a választ egy sportklub ügyvezető elnökének minimum illene tudnia.

A másik, szintén erre vonatkozó kérdésem a következő. A szerződés 6. pontjában az van, hogy az üzemeltető tudomásul veszi, hogy az ingatlanok harmadik személy részére történő üzleti célú hasznosítására semmilyen jogcímen nem jogosult. Elhangzott itt, hogy egy darabig a Hit Gyülekezetének bérbe volt adva a Folyondár utcai ingatlan. Hadd kérdezzem meg, hogy ők vajon sporttevékenység céljára vették-e ezt ki. A sportcélú bérbeadás joga az üzemeltetőt megilleti azzal, hogy a kezelő felé bejelentési kötelezettség terheli. Mivel a szerződésből számomra egyértelműen az derül ki, hogy az állami fenntartás a létesítmények fenntartására vonatkozott, és az épületek hasznosításából származó bevételnek is az intézmények, épületek fenntartására kellett vonatkoznia, és elmondta, hogy az élsport így valójában nem működik, azt szeretném megkérdezni, hogy ennek a szerződés aláírásakor is a tudatában voltak-e. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További vélemények? Szabó Imre urat illeti a szó.

SZABÓ IMRE (MSZP): Sajnálatos módon kénytelen vagyok egy kicsit a másik témához is átnyúlni, ugyanis a következőt látom. Az ISM egy átlátható, könnyen kezelhető központosított vagyonkezelési szisztémát akar az egyik oldalon megvalósítani, ugyanakkor a másik oldalon megszakítja azt a gyakorlatot, ami a sportegyesületek bármi nemű központi támogatását jelentené, és a sportegyesületek közvetlen finanszírozásában szerepet vállaló minisztériumként nem kíván ebben részt venni.

Ez az én értelmezésem szerint a Vasasnál a következőt jelenti. Megkapja azt a lehetőséget, hogy különböző sporttelepeken, csarnokokban folytathat sportolási tevékenységet, de a bevételeitől, a hasznosítás lehetőségeitől ez esetben elesik, ugyanakkor, miután a minisztérium finanszírozási koncepciójában nincsen közvetlen egyesületi támogatási lehetőség, a másik oldalon is elesik annak a lehetőségétől, hogy ezeket a sportbeli és emberi értékeket szinten tartsa, működtesse és fejlessze. Ez az a tipikus szituáció, amire azt mondtam Dénes úrnak egy hónappal ezelőtt, amikor a másik koncepcióról folyt a vita, hogy hosszabb távon rendezettebb viszonyok között és egy átmeneti időszak beiktatásával még én magam is azt gondolom, hogy ez a program támogatható, de ma azt látom, hogy az átmenet időszakára a különbözet átutalását vállalja a minisztérium, ugyanakkor a szakszövetségeknek, az olimpaiaiműhely-támogatásoknak az egyesületekhez való eljuttatásáról az a hír járja, hogy a szakszövetség nem fogja tudni pontosan megmondani még most az egyes egyesületeknek, hogy az egyes szakosztályok működési tevékenységéhez - a bérektől kezdve az energiaköltségekig és egyebekig - mennyiben tud hozzájárulni, hiszen a saját költségvetését is majd esetleg október körül fogja olyan szinten látni, hogy el tudja dönteni, hogy ő mint szövetség az egyes, általa fontosnak tartott szakosztályok működtetéséhez mit tesz hozzá.

Ez azt jelenti, hogy ez a '99. év az én számomra még mindig annak a veszélyét hordozza - és erre szeretném ismételten felhívni a figyelmet -, hogy lehet szeretni, nem szeretni a kiemelt, nagy sportegyesületeket, de ezek a magyar élsportnak, versenysportnak, ha úgy tetszik, az olimpiai mozgalomnak a legfontosabb, legértékesebb műhelyei, és rendkívül kiszolgáltatott, veszélyeztetett helyzetbe kerülnek közvetlenül egy évvel az olimpia előtt. Az egész eddigi életutam és sportvezetői tevékenységem abszolút nem köt az olimpiához, egyszerű sportvezetőként szeretném megfogalmazni azt, hogy a most elhangzott válaszok, a most elénk rakott tételek engem nem tudtak megnyugtatni.

Persze azért mutat túl a dolog az ügyeken, mert ez ezek szerint nemcsak a Vasashoz fog beköszönni, hanem nyilvánvalóan be fog köszönni a Fradin kívül mindenhova, és nem hiszem, hogy ezt egy koncepciózus, jól átgondolt program mindenáron való védelme miatt szabad lenne kockáztatni. Ezért, legalább is annak alapján, ami eddig elhangzott, egyszerűen nem tudom jó szívvel elfogadni az eddigi válaszokat, mert a miniszter úr eddigi kompromisszumkészségére apellálva mondom azt, hogy talán ebben az ügyben is el kellene kezdeni egy picit a kompromisszumok keresését, hiszen az én megítélésem szerint így sokkal sikeresebben lehetne zárni a '99. évet minisztériumként is meg politikusként is, mert ha 2000-ben az olimpián nem tud úgy szerepelni Magyarország, ahogy általában - szerintem egyébként egy picit túlzó módon - elvárja a nemzet közvéleménye, akkor bizony nehéz lesz megmagyarázni a bizonyítványt, hogy miért nem tudtak ezek az emberek, sportolók tisztességesen felkészülni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csizmár Gábor úr kért szót.

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Azt gondolom, egy ilyen kérdés megnyugtató megoldása tekintetében rettentő sok minden múlik a finom részleteken. Ezek a finom részletek nem világosak számunkra. Egyrészt azért, mert úgy tűnik, hogy a koncepcióban sem teljesen letisztultak, de erre majd nyilván visszatérünk a másik interpelláció kapcsán. Másrészt azért, mert a helyzet olyan, hogy nincs előttünk egy új szerződés, ami a megoldást jelentené. Harmadrészt pedig az élet is legyárt egy ilyen bizonytalanságot, mert a fene gondolta volna, hogy nekünk itt majd egészen alaposan elemezgetni kell, hogy mi is tartozik bele a sportlétesítmény-üzemeltetésbe és mi nem, mert el lehet kezdeni ezt tételekre szedni és rákérdezni, hogy a pályamunkás, a raktáros, az edző meg tud-e lenni létesítmény nélkül, tehát tisztázatlan, hogy végül is mi tartozik bele az üzemeltetésbe, a hasznosításba.

A miniszter úr mondott most egy első körös megközelítést, hogy hogy gondolják a hasznosítási bevételek megosztását az egyesület és a létesítményfenntartó között. Hatszáz változata van a létesítményhasznosításnak, amit nem tudom, hogy értsünk, tehát az aktuális meccsen kitett reklámtól az állandó reklámon át bizonyos területek bérbeadásán keresztül sok mindenig rettentő sok változata van ennek a dolognak, amiről úgy gondolom, ma még nincs végiggondolva; nem feltétlenül a minisztérium hibájából nincs végiggondolva, hanem az élet ezeket a kérdéseket eddig nem tette föl. Tehát mindannyiunk számára az lenne a megnyugtató, amit Katona Béla javasolt az elején, hogy ma ebben az interpellációban ne jussunk végleges nyugvópontra - azt hiszem, a Házszabály nem kényszerít minket erre -, mert jobb lenne, ha pontosan látnánk az adatokat, azt a szerződést, ami létrejön az ISM és a Vasas között a tekintetben, hogy mit jelent ez a használat, mi ennek a költségvonzata, hasznosítási vonzata, hogy sikerült ez az elszámolás az év első négy hónapja tekintetében, és a hasznosításból származó bevételek miként oszlanak meg az egyesület és a minisztérium között. Ezeket mind nem látjuk ma, ezért azt gondolom, hogy nagyon nehéz lenne ebben a kérdésben megnyugtató megoldásra jutni.250

SZISZ 251-260 csizmár folyt.

Az az érzésem, nem lenne érdemes ebben a kérdésben feszegetni egymást, és én is azt gondolom, hogy ez abszolút nem politikai ügy, hanem sok esetben technikai kérdéseket jelent. Eszembe sem jut azt gondolni, hogy a minisztériumnak ezt négy hónap alatt ki kellett volna munkálnia, de valószínűleg egészen pontos, precíz standard-eket kellene látnunk arról, hogy mit értsünk fenntartás, üzemeltetés, hasznosítás alatt. Ezeket a fogalmakat nap mint nap használjuk, de igazából nem hiszem, hogy a beltartalmuk egyforma lenne.

Nyilván - most csak példákat mondok - ha az üzemeltetésbe beleérti a minisztérium, hogy az adott sportlétesítményekben dolgozó edzők bérét is fizeti, akkor lehet, hogy a Vasas még azt is mondja, hogy ez nem is rossz gondolat, van miről tárgyalni. Ha nem érti bele - és ez a Vasast terheli -, akkor nyilván egészen más tárgyalási pozíciók vannak például, hogy a büfé üzemeltetés bevétele kit illet, kit nem, ezek teljesen tisztázatlan kérdések.

Látjuk, hogy hol vannak itt a bizonytalansági pontok - mert a vita alapján látható, hogy hol nem egyértelmű a helyzet - ha ezekre a két fél világos válaszokat, vagy nagyjából megegyezéseket tud majd idehozni, akkor lehet a bizottság számára egy olyan helyzetet teremteni, hogy egy korrekt jelentést tudjunk az Országgyűlés elé hozni.

Azért gondolom, hogy ebben kellene egy kis türelem magunknak, mert az adott ügy precedens értékű. Egyetértek Szabó Imrével, ez itt most tulajdonképpen in concreto az első eset. Bár tudjuk, hogy ezzel párhuzamosan az UTE-val is zajlik hosszú tárgyalássorozat - nem teljesen ugyanez a helyzet, de nagyon sok rokon vonása van -, és nyilván következik majd jó néhány más, konkrét egyesületek, konkrét létesítmények, és minisztérium közötti megállapodás-sorozat.

Azt gondolom, ha ezeknek nincs standard-e - márpedig jelenleg nincs, és itt helytelen precedensről van egyelőre szó, ami ráadásul lezáratlan -, akkor különös gondossággal kellene eljárni. Ez alatt azt értem, hogy legyen nekünk is türelmünk, hogy ezeket fogalmilag, eljárásilag, értelmezésileg is pontosan kimunkáljuk azért, hogy félreérthető mondatokból ne keveredjenek ki - hogy úgy mondjam - politikai botrányok, amikor esetleg csak technikai kérdésekről van szó. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gémesi György alelnök úrnak adom meg a szót.

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen. Elég nehéz helyzetben vagyok, mert az életemnek egy jelentős részét én magam is a Vasasban töltöttem, tehát érzelmileg kötődök a Clubhoz. Mégis azt gondolom, hogy azért egy állásfoglalás kialakításánál ez - ha nem is másodlagos szempont -, de csak egy a szempontok közül. Az itt lévő előterjesztés, az egész elmúlt két vagy három hónap, a tulajdoni viszonyok, a működtetés, és az üzemeltetés körül kialakult vita egész egyszerűen azt bizonyítja, hogy iszonyatos kesze-kusza viszonyrendszer van ebben az egészben.

Ez egy olyan örökség, ami - ahogy elnök úr is elmondta - tíz év óta vagy nem tudom hány év óta halmozódott fel, senki nem foglalkozott ennek a megoldásával. Ezzel nem szeretnék visszamutatni - előre azonban igen -, de ez semmiféleképpen nem húzható és halasztható, egész egyszerűen azért, mert lerongyolódnak ezek az intézmények, és akkor a probléma csak halmozódni fog.

Én azt gondolom, hogy minden nap késedelem a tekintetben, hogy akár a Vasas akár más egyesület kérdésében a tulajdonviszonyokat, az üzemeltetés, a karbantartás és a működés kérdését nem rendezzük le, vagy nem rendezi le az illetékes. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ez egy interpelláció - mi az interpellációra adott válasszal foglalkozunk -, a kérdéssel nemcsak még egy interpelláció, hanem az előterjesztés kapcsán is foglalkozni fogunk, ami majd végül is a kormány, illetve a parlament elé kerül.

Nem vagyok biztos benne, hogy ezt a részét nem kellene-e lezárni. Annál is inkább, mert mindkét fél részéről van hajlandóság leülni tárgyalni arról, hogyan tud tovább működni a Vasas, hogyan áll meg az a folyamat, ami az intézmények állagával, működésével kapcsolatosan ha nem idén, egy, két, három vagy négy év múlva - éppen a működési nehézségek és a forráshiányok - miatt fog bekövetkezni. Tehát mindenféleképpen azt gondolom - ha ez már itt van -, ebben a kérdésben igenis dönteni kell.

Azt, hogy a Vasas olyan, vagy nem olyan egyesület, amely mondjuk a kirakott reklámokból, az üzemeltetésből - büfék, kocsmák és egyéb dolgokból - származó bevételeket működésbe forgatja, nem tudom megítélni, hiszen a kényszer adta, és szülte ezeket a helyzeteket.

Én magam amellett vagyok, hogy ezt a részt zárjuk le. Nem csak egy szelettel kell foglalkozni, hanem az egésszel, hiszen a két fél még egy tárgyalás előtt van, a szempontrendszerek ismertetve voltak, és bízom benne, hogy egy olyan megállapodás születik, ami az ott lévő műhelymunkákat nem befolyásolja.

Azért kérdeztem az összegeket - és én nem tudom így most konkrétumokat mondani -, mert arra gondoltam, hogy kapok egy olyan összeghalmazt, amiből meg lehet mondani, hogy a működéshez kell még 30, 25 vagy húsz, vagy nem tudom hány millió forint. Az nem ismert, hogy a különböző létesítményhasznosítási bevételeknek hány százaléka fordíttatott az elmúlt években felújításra, milyen felújítási igények, elmaradt felújítások vannak, és sorolhatnám tovább.

Persze nem az én dolgom ezeket a kérdéseket tisztán látni, csak jó lett volna egy picit a nagyságrendekkel tisztában lenni, mert ebből következik az, hogy amikor a két fél leül tárgyalni egy megállapodás kapcsán, akkor milyen engedményeket - vagy átmeneti engedményeket - adhat, hogy a működés biztosítva legyen. Én csak egy példát mondanék el. Aki polgármester volt tudja, hogy mi üzemeltetünk nagyon sok mindent otthon az önkormányzatoknál és 90, vagy 91-ben mi tisztáztuk a létesítményeink használóival ezeket a körülményeket.

Ez bizony nagyon kemény, fájdalmas volt. De ha akkor nem tisztázzuk, olyan helyzetbe és állapotba kerülünk, hogy minden lerongyolódik, és széttárva a kezét a létesítményt működtető, üzemeltető és használó azt mondja, hogy igen tisztelt polgármester és önkormányzat, nem gondoskodtatok rólam.

Ezeket a dolgokat tisztázni kell. Az ISM most lett ISM, most kapja ezeket a feladatokat, most kell tisztáznia, mert 2, 3 vagy 4 év után majd széttárja a kezét a működtető, az üzemeltető, hogy nem gondoskodtatok rólunk. Abszolút egyetértek azzal, hogy ez asztalon van.

Arra kell vigyázni, hogy azok az értékek, amelyek ezekben a műhelyekben vannak, és azok munkák, amelyek folynak, hogyan és milyen formában tudnak továbbra is olyan eredményességet hozni, amennyi bennük van, hogy az a munka ne vesszen el. Ez a vita erről szól és semmi másról.

Azzal abszolút egyet kell érteni - és azért mondom még egyszer -, hogy ezt az elején kell tisztázni, mert ez a játékszabály-rendszerbe, ha úgy tetszik benne van. Ha nem tisztázzuk az elején a dolgokat, akkor a további években ez a probléma csak halmozódik.

Azt örömmel üdvözlöm, hogy egy megállapodás fog történni a két fél között. Javaslom, hogy ennek az interpellációnak a végére most tegyünk pontot és foglalkozzunk valóban majd az egész kérdésekkel, amikor az napirendre tűzetik. Akkor az anyagnak majd egy fejezete a Vasassal, egy az UTE-val, egy fejezete majd a többivel foglalkozik. Mindenféleképpen az lenne a számomra fontos, hogy azt lássuk tisztán. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Wekler Ferenc úrnak adom meg a szót.

WEKLER FERENC (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! Nagyon szorosan szeretnék kapcsolódni a Gémesi György által elmondottakhoz.

261 Zs (Wekler Ferenc)

Az utolsó mondatához kapcsolódva még elmondom, hogy én valami mást látok itt. Én nem azt látom, hogy megállapodás körvonalazódik, hanem azt hallottam, hogy a miniszter úr április 29-étől egyoldalúan szabályozni fogja a használat rendjét, utána leülnek tárgyalni, és vagy megállapodnak, vagy nem állapodnak meg. Szerintem ez nem ugyanaz, én legalább is így értettem a miniszter úr mondandóját. Engedjék meg, hogy általánosságban néhány megjegyzést tegyek.

Egyrészt egyetértek mindazzal, amit most itt szóban a miniszter úr kifejtett a sport és a sportingatlanok helyzetére, különös tekintettel a vidéki egyesületek és ingatlanok helyzetére vonatkozóan. Én magam is vidékről jöttem, kis falumban, Mecseknádasdon a sportcsarnokban, ahol többen jártak már, nem láttunk még központi pénzt, mégis van NB 2-es kézilabdacsapatunk. Természetesen nálunk is fölmerül a kérdés, hogy egyesek miért, kettesek miért nem, ámde ez a helyzet hosszú időn keresztül alakult ki Magyarországon, és egy késvágással nem lehet megoldani, mert ebből csak konfliktusok és problémák lesznek. Tehát ha azt mondom, hogy egyetértek a szándékokkal, amiket itt körvonalazódni látok, akkor jó lenne, ha ezeket a szándékokat konkrétan és teljes egészében megismerhetnénk, megismerhettük volna, vagy megismerhették volna az érintettek az elmúlt időszakban. Mik ezek a szándékok?

A miniszter úr most mondta el egy kérdésre válaszolva, hogy gazdasági társaságban kívánják üzemeltetni azokat a sportingatlanokat, amelyeket most az egyesületek üzemeltetnek. Ez ugyanaz, amit az SZDSZ hosszú időn keresztül javasolt és mondott, tehát nem áll távol a mi programunktól.

Gazdasági társaság nagyon sokféle van Magyarországon. Ha az Ifjúsági és Sportminisztérium komolyan akar egy ilyen kérdéssel foglalkozni, akkor a minimum az, hogy egy ilyen társaságnak az alapszabály-tervezetét bemutatja a parlament ifjúsági és sportbizottsága előtt, mert egyáltalán nem mindegy, hogy ez a társaság nyereségorientált társaság, vagy közhasznú társaság, nem mindegy, hogy kik vezetik ezt a társaságot, kinek van alárendelve, milyenek a felügyelőbizottsági, igazgatótanácsi viszonyok, és még sorolhatnám azokat a kérdéseket, amelyek csak ebből az egy elejtett megjegyzésből következnek.

Most már áttérve a konkrét ügyre, Gémesi úr azt javasolja, hogy itt zárjuk le ezt az interpellációra adott választ. Nem értek egyet azzal, amit a végén mondott, hogy ez az ügy rendeződni látszik. Csak abból, ami itt elhangzott, az előzményeket félretéve, én nem látom rendezettnek ezt a Vasas-ügyet, a következők miatt:

Egyrészt már említettem, hogy a miniszter úr válaszában az szerepelt, hogy holnapután - vagy nem tudom, 29-ike mikor lesz - a Vasas fog kapni egy levelet, amiben a miniszter úr a használat rendjéről tájékoztatja. Másrészt ma ír egy levelet, amiben arról biztosítja őket, hogy nem kell kipakolniuk a sporteszközöket holnapra, ahogy azt a felmondási szerződésben egyébként kötelezővé tették számukra. Itt is fölmerülnek kérdések, és ezek inkább politikai kérdések, vagy az ügy kezelésének a kérdései. Ha ezeket a leveleket a miniszter úr megírja, miért nem lehetett ezeket megírni legrosszabb esetben mondjuk a felmondás kézbesítésével egyidejűleg, hogy lássa az érintett egyesület, hogy nem az a szándék, hogy ki kell pakolni a felemáskorlátot meg az egyéb eszközöket, hanem ez és ez fog következni? Erre egy interpellációt kellett elmondani a Parlamentben, és egy szakbizottsági ülésen kellett a miniszter úrnak válasz keretében a szándékát megerősíteni, vagy egyáltalán elmondani, hogy mi a szándéka. Ez nem történt meg a mai napig, annak ellenére, hogy ez az ügy hetek óta napirenden van és téma.

A másik megjegyzésem az egyoldalú szabályozással kapcsolatos. Ezzel sincs baj, de ha 29-én a miniszter úr el tudja küldeni a Vasasnak, akkor ennek ma készen kell lennie, és a mai bizottsági ülésre ezt is be lehetett volna tájékoztatásul hozni a bizottság tagjai számára, hogy a bizottság tagjai el tudják dönteni, hogy ténylegesen rendeződni fog-e a Vasas helyzete, vagy nem fog rendeződni. Ezek azok ügyek, képviselőtársam, amelyek miatt azt javaslom, amit többen javasolnak, hogy ne döntsön a bizottság ebben, ne zárja le ennek a kérdésnek a vitáját, hanem kérje be azokat az anyagokat, amelyekről itt beszéltem - talán több ilyen anyag is van előkészületben a minisztériumban -, és ezeknek a megismerése után nyugodt lelkiismerettel lehet igent vagy nemet mondani ebben a kérdésben a válasz elfogadása kapcsán; különös tekintettel arra, hogy egy következő napirendi pontban pedig ennek a kérdésnek az általános vonatkozása is szóba kerül, ahol ugyanezek a kérdések ismét felmerülnek. Bár jelzem még egyszer, hogy a kérdésfeltevéssel nekünk is ez volt a szándékunk, de elfogadom, hogy nem érdemes most ügyrendi problémává tenni ezt az ügyet, tehát a magam részéről mint interpelláló képviselő, a mostani válaszra nem azt mondanám határozottan, hogy nem, hanem felfüggeszteném a válaszadást addig, amíg meg nem ismerem azokat a tényeket, amelyekről itt szó van, amelyeket a miniszter úr érintett, de amelyeknek az ismerete nélkül nem tudnék lelkiismeretes választ a mai miniszteri válaszra.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak annyit, hogy erre a Házszabály lehetőséget ad, tehát semmi nem késztet bennünket arra, hogy ma döntés szülessen ebben az ügyben.

Zakó László úrnak adom meg a szót.

ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm szépen. ĺgérem, hogy nagyon rövid leszek, egy egymondatos véleményt szeretnék elmondani, és egy nagyon rövid kérdést szeretnék föltenni.

A rövid véleményem az, ami egyben tolmácsolása is a vidéki sportegyesületek véleményének is, hogy a vidéki sportegyesületek és azok vezetői igenis nagyon szeretnék - ezt Wekler képviselőtársamnak mondom -, ha minél hamarabb pont kerülne a fővárosi kiemelt sportegyesületek ügyének a végére, mert elég rossz szemmel nézik azt, hogy valóban vannak megkülönböztetett sportegyesületek.

A kérdés pedig csak annyi - ezt a Vasas tisztelt elnökétől kérdezem -, hogy mennyi a Vasas köztehertartozása. A miniszter úrtól pedig azt kérdezem, ha tudja, hogy hányadik helyre rangsorolja a Vasast az országos egyesületek között. Ha kérhetem, 14 óráig adják meg a választ, mert nekem 14 órakor feltétlenül el kell mennem, de a helyettesítésemről gondoskodtam. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Fehérvári Tamás urat illeti a szó.

FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. ĺgérem, én is nagyon rövid leszek. Gémesi alelnök úrhoz szeretnék csatlakozni, és kérem a bizottság tagjaitól, hogy ezt az interpellációs választ zárjuk le, és fogadjuk el. Csatlakozhatnék az előttem szóló képviselőtársamhoz is, és kiegészíthetném azzal a kérdéssel, hogy milyen remény lenne arra, amit Wekler úr kér a bizottságtól, hogy további anyagokat kérjünk be az üggyel kapcsolatban - különösen azt hangsúlyozva, hogy éppen az előbb kértük meg az ügyvezető elnök urat négy számadat ismertetésére, és mindezekből egyetlenegyet sem kaptunk -, hogy ezeket netalán-tán írásban a következő alkalomra megkapnánk. Tehát még egyszer nyomatékosan arra kérem az elnök urat is, hogy lehetőség szerint segítsük elő a döntést. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Természetesen a bizottság dönt arról, hogy milyen állásfoglalás születik. Ha nem kíván más hozzászólni - (Senki sem jelentkezik.) -, Gyalog András úrnak adom meg a szót azzal a kéréssel, hogy kimondottan a napirenddel kapcsolatos véleményét mondja el. Köszönöm szépen.

GYALOG ANDRÁS (Vasas SC): Egyáltalán semmi szándékom nem volt, hogy bármit ne tegyek közzé, valószínű, hogy elkerülte a figyelmemet, hiszen nem is gondoltam, hogy én leszek a napirendi ponttal kapcsolatosan a válaszadó, így egy-két gondolat meglepetésként ért. A sandaságot viszont, azt kell mondanom önnek, a leghatározottabban visszautasítom. Ez egy nagy egyesületi kérdés a kuszaságaival, gondjaival, problémáival együtt, tehát kérem, hogy a közvélemény előtt ne hozzon olyan helyzetbe, mint amit megtettek két héttel ezelőtt ország-világ plénuma előtt az ISM 99 napjának a sajtótájékoztatóján, ahol a Vasas vezetőit zsebszerződésekkel gyanúsították meg. Ezt tisztelettel kérem öntől is.

A tízperces szünetben Gémesi úrral beszélgettünk, és igyekeztem neki elmondani, hogy nagyon sajnálom, hogy a lényegre nem tértem ki. Egy egyesület költségvetésében ezeket a gondolatokat egyértelműen meg kell fogalmazni, és nem véletlenül mondtam az első mondatomban, hogy nem szeretek dobálózni. Természetesen egy felkérésre 24 órán belül precíz, pontos tájékoztatást küldök, mert ez a dolgom. A Vasas Sport Club az elmúlt időszakban nem a botrányairól, nem az elhíresült gondjairól, hanem igenis a sportjáról és a tisztességes gazdálkodásáról volt híres, és ezt minden szempontból fenn akarom tartani.

Az egyesület költségvetése 400-450 millió forint. Ebből körülbelül 120 millió az, amire a létesítmények fenntartásához szükség van. Ez egy óriási összeg, csak tudni kell, hogy mi mire folyik el. A hatalmas, 12 ezer négyzetméteres pasaréti létesítmény, a Folyondár utcai, a Fáy utcai, a Nánási úti létesítmény, a Galya-tetőn - Szabadsághegyen - lévő síház fenntartását éveken keresztül az Ipari Minisztérium költségvetésében tervezték meg, és ott képződött.270

SZISZ 271-280

Jelen pillanatban tehát 420 millió forint az éves költségvetésünk, ebből 120 a létesítmény. Tekintettel arra, hogy a labdarúgást a Vasas Sport Club elnöksége hozta létre, önálló gazdálkodási egység, ennek az eredményesség függvényének mutatója alapján tudnék csak egyértelműen konkrétumot mondani. Azt gondolom a szakosztályi költségek, és a labdarúgás költsége körülbelül 50-50 százalék. Tehát maradt körülbelül 300 millió forint, amiről igyekszem önnek szóban elszámolni. Ez úgy néz ki, hogy ennek az egyik fele a labdarúgás, a másik fele a többi 16 szakosztály költségvetése.

Tekintettel arra, hogy az ön gondolatát, felszólalását nem hallottam - egy újságíró a jobb fülemben elmondta sajátságos gondolatát, bár a bal nyitva volt és igyekeztem figyelni - de ha most sem adtam volna önnek egyértelmű választ, akkor azt nagyon sajnálnám.

Engedtessék meg, hogy ezzel az úgynevezett használati szerződéssel kapcsolatban szóljak néhány szót, és remélem elnök úr nem térek el a lényegtől. A miniszter úr minden vonatkozásban igyekezett elasztikusan úgy gondolkodni, hogy ebben az egyesület érdeke is szerepeljen. A munkatársaitól viszont soha nem ezt kaptam. Úgyhogy engedjék meg, hogy felolvassam azt a levelet, amit Gémesi úr küldött nekem ezzel az úgynevezett használati szerződéssel kapcsolatosan, hiszen mindösszesen ennyi az információnk.

Azért gondolkodok kicsit pátoszosan, mert úgy érzem, hogy ez ma egy fontos pillanata lehet a jövő sportjának, ami egy olyan tárca ebben az országban - amire remélem valamennyien büszkék vagyunk - amelyet meg kell, és fent kell tudnunk tartani tisztes, becsületes, kultúrált pénzügyi feltételek mellett.

Engedjék meg, hogy ezt követően hadd olvassam fel. Elmondják - amit a miniszter úr is tulajdonképpen elmondott -, hogy ez egy állami szektor, amit tudomásul kell venni. A koncepcionálisnak nevezhető kérdések mellett egyeztetést igényel a használati szerződés, adott esetben bekövetkező felmondásának kérdése is. Természetesen ez is lényeges pontja egy szerződésnek. Így rögzítik mindezt: "... amelyet nemcsak a használók szerződésszegése esetén tartunk elképzelhetőnek, hanem egyéb esetekben is." Most az én sandaságom jön elő, ha ennek szellemében születik - esetleg Újpesttel, vagy Vasassal - használati jogunkra vonatkozó szerződés, akkor el kell hogy mondjam - nemcsak pátoszosan - hogy éppen az élsport halálra ítéléséről van szó. Amennyiben nem mondtam volna el konkrétan, ami kötelezettségem, akkor kérem szépen a tisztelt elnök urat, hogy figyelmeztessen újabb felvetésre. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úr.

GYALOG ANDRÁS (Vasas SC): Bocsásson meg a köztartozást tőlem kérdezte, vagy a miniszter úrtól?

ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Öntől kérdeztem ezt.

GYALOG ANDRÁS (Vasas SC): Ezek szerint továbbra is a figyelmetlenségem áldozata vagyok.

ELNÖK: Ha az elnök úr tud rá válaszolni, akkor nyugodtan válaszoljon, legfeljebb a miniszter úr megerősíti, hogy ő is ezekkel az információkkal rendelkezik-e.

GYALOG ANDRÁS (Vasas SC): Bocsásson meg, lehet hogy tőlem kérdezte, de ez számomra nem derült ki. Szeretném megkérdezni, hogy én válaszoljak, vagy a miniszter úr válaszoljon?

ELNÖK: Elnök úr, ha tud rá válaszolni válaszoljon, legfeljebb a miniszter úr megerősíti.

GYALOG ANDRÁS (Vasas SC): A köztartozás öt év alatt - információm szerint - 780 millió forint.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy kérdésre - Birkás Tivadarnak úr a Hit gyülekezettel kapcsolatos kérdésére - nem kaptunk választunk.

GYALOG ANDRÁS (Vasas SC): Tekintettel arra, hogy az összes szerződésünk - amit az elmúlt tíz évben az egyesület a vállalkozói rendszerhez tartozó vállalkozókkal, gazdasági társaságokkal, korlátolt felelősségű társaságokkal, így a Hit gyületekezetével is kötött - az OTSH-val ellenjegyzett szerződésen alapul. Nem tudom, hogy mi a kérdés ezen kívül?

ELNÖK: Mi volt a konkrét kérdése Birkás Tivadarnak?

BIRKÁS TIVADAR (Fidesz): Végül is ennyi. Ezek szerint az OTSH és a Vasas úgy ítélte meg, hogy a Hit gyülekezete sportcélú hasznosítással vette bérbe.

Annyit még hadd tegyek hozzá, hogy én kimondottam azt mondtam, hogy fel sem tételezem, hogy úgy nem kaptunk rá választ, hogy nem tudta, csak egyszerűn én azon döbbentem meg, hogy Gémesi úrnak voltak olyan kérdései, amelyekre most megkaptuk a választ, előzőleg nem. Csak annyit szeretnék mondani, hogy a Vasas története a tisztességes gazdálkodásról szólt az elmúlt években, és épp most mondta ön, hogy 780 millió forintos köztartozást halmozott fel öt év alatt. Köszönöm.

GYALOG ANDRÁS (Vasas SC): Tisztelt Bizottsági Tag! Ilyen összefüggésben egy ügyet felvetni, az vagy egy olyan szándékos gondolatmenet, ami valahova el akar érni, vagy az ön - nem igazán pontos - ismeretköréből származik.

Hangsúlyozni kívánom, az öt nagyegyesület óriási problémát jelent ma. Öt évvel ezelőtt a Vasas fenntartói pénze 35 millió forint volt, ez felment 45-re, 54-re, és az elmúlt évben volt először 92. Tessék szíves lenni megnézni azokat a költségvetési kimutatásokat, amiből hűen tükröződik az összes többi nagyegyesületnek a költséghelye, hogy mekkora, és milyen mértékű költséghelyeken történő ráfordítás történt az összes többi nagyegyesületnél.

Az az összeg, ami a fenntartásra az OTSH-ból a Vasashoz átkerült, kevés volt. Értelemszerűen ez az adóssághalmaz ebből adódott, nem pedig a labdarúgásunkból, vagy pedig más irányú sportot érintő áltevékenységünkből.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter urat illeti a szó.

DR. DEUTSH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: A Vasas Sport Clubnak több mint 868 millió forint köztartozása van. Ezt a köztartozást - az 1998-ban született rendelkezések alapján - az előttünk álló öt esztendőben fogja az Ifjúsági és Sportminisztérium rendezni. Itt - természetesen nemcsak a Vasas Sport Club, hanem más sportszervezetek által felhalmozott - bruttó összegében 11 milliárdos összeget is meghaladó köztartozásról van szó.

Ezen belül a Vasas Sport Club a második legnagyobb köztartozást felhalmozó egyesület. Tehát ha az egész magyar sportszférát ha megnézzük, hogy azon belül mely sportszervezetek, egyesületek, szakszövetségek halmoztak fel köztartozást, akkor ezen belül a második helyezett, tehát ezüstérmes a Vasas Sport Club - még egyszer mondom - 868 millió forint bruttó köztartozással.

Én ezt nem tekintem morális kérdésnek. De ha már itt költségvetési fejtegetésbe mentünk, akkor ez azt jelenti, ha évekre elosztjuk, akkor az elmúlt 8-9 évben az adófizető polgárok pénzéből még ilyen indirekt módon is évi 100 millió forintos támogatást kapott a Vasas Sport Club.

Az állam, a kamatokat, terheket elengedi - ami ugye bevételkiesés -, és a megmaradó 5 milliárdot picit meghaladó tőketartozást pedig rendezni fogja öt év alatt, évi 1 milliárdos részletekben. Ennyit a köztartozásoknak a kérdéséről.

A Csizmár és Wekler úr által elmondottakhoz a következőt szeretném hozzáfűzni. Nem szánom bántónak, de jól ismert az a vicc, vagy közmondás, hogy újszülöttnek minden vicc új. Természetesen lehet azt mondani, hogy nem tisztázottak az esőfelhők kialakulásának az éghajlati tényezői, az, hogyan párolog a víz, hogyan lesz abból felhő, lehűl, újra eső, és ez a körforgás hogyan működik. De azért mert ezt mondjuk, ettől még ez nem igaz.

Egy szó mint száz, azt állítani, hogy nem tisztázott, mi az az üzemeltetés, az nem igaz. Ez egy olyan evidencia - 3200 önkormányzat működése kapcsán -, amin semmit nem kell kitalálni. Az, hogy létesítmény-üzemeltetési kategóriába mi tartozik bele és mi nem, ez hétköznapi kérdés, itt gyakorló polgármesterek is ülnek, bárki el tudja pontosan mondani.

A használat, vagy hasznosítás olyan polgári jogi evidenciák, amivel kapcsolatban teljesen felesleges egymást abba a helyzetbe hozni, hogy ezek tisztázatlan kérdések. Ezek evidenciák, magától értetődő kérdések egy ingatlan működésével, életével kapcsolatban, és csak annak jelentenek újdonságot, aki az életét nem ebben a szférában éli.

280

281 Zs (Deutsch Tamás)

Nekem a tőzsdék működésével kapcsolatban hihetetlen mennyiségű újdonságot tudna mondani egy bróker vagy egy másodéves közgazdász, de ha én azt állítom, hogy nem világosak a tőzsdék működési szabályai, ezzel csak azt állítom, hogy számomra nem világosak a tőzsdék működési szabályai, egyébként a világon mindenki tudja, hogy ezek hogy működnek. Ugyanígy van ez ennél, teljesen világos kérdés, hogy mi tartozik a használat, hasznosítás, üzemeltetés körébe: például egy edző bérének a kifizetése nem tartozik bele, a pályamunkásé igen, a villanyszerelőé igen, egy létesítményüzemeltetési intézmény vezetőjének a fizetése igen, az edzőé, sportolóé nem tartozik az üzemeltetés kategóriájába. Egyébként világos szerződések rögzítették ezt a minisztérium és a Vasas között, tehát még ha teoretice ez a kérdés nem is tisztázott - még egyszer mondom, abszolút tisztázott, de még ha nem is -, ez a minisztérium és a Vasas viszonyában akkor is teljesen tisztázott.

Gyalog elnök úr azt mondja, hogy elasztikusan fogalmazok. Igen, elasztikusan kell fogalmaznom, mert ha pontosabban fogalmazok, akkor megint bántó élet lehet tulajdonítani indokolatlanul a mondataimnak. Azt mondja az elnök úr, hogy négy hónap alatt 50 millió forint költsége merült fel az üzemeltetés kapcsán a Vasasnak. Ez azt jelenti, hogy évi 150 milliós költségvetéssel számoltam, mert a négy hónap az egyharmada, és ezt felszoroztam. Lehet, hogy időarányosan vannak plusz költségek, de nincs annyi idény jellegű költség, mert idén is lesz tél és lesznek plusz energiaköltségek. Mi alapján számol a Vasas, különösen az elmúlt egy hónapban, az üzemeltetési szerződés felmondása után, évi 150 milliós költségvetéssel? Soha nem volt 150 milliós költségvetés, a csúcs 92 millió volt.

Tudják, hogy 60 millió van a költségvetésünkben. Mi alapján számol, mi alapján költ el az év első harmadára 50 millió forintot? Ezért mondom azt, hogy nézzük meg. Az igazolt üzemeltetési költségeket persze álljuk, de fejős tehén nem lesz a minisztérium, amikor tudva tudja a Vasas, hogy 60 millióval, illetve a maximális költségvetésben jóhiszeműen 92 millióval számolhat. Ha a 11 százalékos inflációt hozzászámolja, ez alacsonyabb összeg lesz, de a költségvetési tervezésnél még a parlament is ezzel számolt. Ha a 92-höz hozzászámolja a másik 10 milliót - ez 102 millió forint, fölfelé kerekítve 103 millió -, akkor miért számol 150 millió forinttal a kiadásainál? Nem felelőtlen eljárás ez? Nem veti fel annak a kérdését, hogy ez felelőtlen eljárás? Mondhatom én ez alapján azt, mint a felelős költségvetési gazdálkodás betartására hivatott vezető, hogy automatice csak várjuk a Vasas számláit, és 50 milliót úgy fogunk kifizetni, hogy nem is ellenőrizzük, hogy ténylegesen üzemeltetési költségekre ment-e el? Ezért kell elasztikusan fogalmaznom, mert első pillantásra kérdéseket vet föl bennünk, hogy indokolt, jóhiszemű, számlákkal alátámasztható-e az 50 millió forint elköltése. Bizonyosan nem értettem félre, nem akarok így fogalmazni, ez hangzott el a Vasas ügyvezető elnöke szájából.

Engedje meg a tisztelt képviselő úr, hogy ugyanezt mondjam arra, amit mondott, hogy nem hallhattak arról, hogy mik ezek az elképzelések. Megint a félreértések elkerülése végett mondom, hogy a kormányzatnak kell ebben a kérdésben döntést hozni. A kormányzati döntéshozatal előkészítése folyik. Az előkészítés kapcsán felmerült szakmai koncepció minden eleméről többször volt szó a bizottság előtt az én számból, a politikai és a közigazgatási államtitkárok szájából, az illetékes helyettes államtitkárok szájából is. A gazdasági társaság lehetőségéről is beszéltünk, ami a dokumentumokban is szerepel. Ha lesz egy kormányzati döntés, természetes, hogy azt a bizottság elé tárjuk, de nem a bizottság terhe, felelőssége, kötelessége a kormány helyett meghozni ezt a döntést, hanem a kormány kötelessége. Erről azonnal tájékoztatást fogunk adni, adott esetben a döntés-előkészítés utolsó szakaszában még a lehetséges alternatívákat is elmondjuk; folyik egy döntéshozatal. A képviselő úr is volt kormánypárti képviselő, szerintem ez egy tisztességes, bármely európai demokrácia normális kormányzati működésében tapasztalt mód, és a döntés-előkészítés megfelelő szakaszában mi minden lényeges információt a parlament illetékes bizottságának a rendelkezésére bocsátottunk.

Megint azt tudom mondani, hogy félreértelmezése az én szavaimnak - és azt gondolom, ez nem az én hibám - az egyoldalú szabályozást negatív összefüggésben beállítani. Mi eddig is szívesen megkötöttük volna a használattal kapcsolatos szerződést. Az elmúlt hetekben már annyiszor találkoztak különböző rendű-rangú Vasas és minisztériumi vezetők, hogy azt eltagadni, hogy van tárgyalás, nem érdemes, mert ez tény. Ezeken a tárgyalásokon sajnos hiába mondtuk föl az üzemeltetési szerződést, egy ideig arról volt szó, hogy ezt ne tegyük. Mindig következetesen elmondtuk, hogy ezt mi - még egyszer mondom, szakmailag alátámasztott érvekkel - miért kívánjuk megtenni. Az elmúlt tíz napban folynak végre arról a konzultációk, hogy az üzemeltetési szerződés felmondásának az érvényétől, április 28-ától számítva a használat kérdése hogyan rendeződik. Készek vagyunk a hátralévő 72 órát vagy nem tudom hány órát alvás nélkül végigdolgozni, hogy már 28-án legyen aláírt szerződés, de azt mondom, hogy ennek a szerződésnek a hiányában is bármifajta hátrány elkerülése érdekében, nehogy bárki megijedhessen, a magunk részéről egyoldalú jognyilatkozattal - ez nem hatalmi arroganciát, paternalizmust, felsőbbrendűséget, hanem egy jogi szakkifejezést jelent - készek vagyunk garantálni a Vasas sportolói számára mindazt, amit a használat tekintetében szeretnénk a szerződésbe belefoglaltatni.

Azt, hogy nem kell semmit sem kipakolni a létesítményekből, hivatalosan elmondtam a Vasas közgyűlésén, minden rendű-rangú munkatársam elmondta a Vasas vezetőinek, és egyébként az ezzel kapcsolatos említett levélben is szerepel; de még egyszer mondom, ha ennyire szimbolikus üggyé válik, még plusz minimális partneri magatartás számára ez már meggyőző érv. Moralizálgathatnék, hogy csak nem tartunk már ott, hogy egy sportegyesület közgyűlésén hivatalosan, többször elmondott miniszteri nyilatkozatra úgy kell tekinteni, hogy olyan, mint a kóbor kutya vacsorája, vagy így lesz, vagy nem így lesz, mert azt gondolom, hogy ez bántó lenne, nem a személyemre nézve, hanem arra az intézményre, amit miniszterségnek hívunk a magyar demokráciában. De ezt én nem is mondom, azt mondom, hogy kész vagyok ma délután, holnap, bármikor világosan, expresis verdis rögzíteni, hogy semmi ilyenről nincsen szó, a szerződés felmondásának egy olyan, az üzemeltetési szerződésben szereplő pontjára hivatkoztunk, amelyet, még egyszer mondom, nem a minisztérium, az OTSH készített elő, és nem mi írtuk alá, hanem a Vasas.

Nagyon fontos, amit Szabó képviselő úr mondott, és bocsánatot kérek, ezzel nem leértékelni akarom a többiek által elmondottakat, de stratégiailag az ő felvetése volt a legfontosabb. Fáj a szívem, hogy nem tudok erre most válaszolni, de a következő napirendi pont kapcsán talán sort kerítek erre. Csak azt szeretném még egyszer elmondani, hogy az a meggyőződésem, hogy ami az interpellációban felvetett kérdések kapcsán megválaszolandó, azt írásban és most az ülésteremben szóban megválaszoltam, ami az interpellációban érintett kérdéssel kapcsolatban tisztázandó, annak tisztázása érdekében szóban, írásban, tárgyaláson mindent megtettünk, és ami átfogó kérdést érint, az két ügy: az egyik maga a létesítmények üzemeltetésével, vagyonkezelésével kapcsolatos átfogó kérdés, a másik pedig - hadd használjam Gyalog úr kifejezését - az élsport finanszírozásával kapcsolatos kérdés. Az igaz, hogy ezekről kell a bizottságnak tárgyalni, csak ne tegyünk úgy, mintha eddig nem tárgyalt volna róla a bizottság, vagy a minisztérium nem foglalkozott volna vele; foglalkozott vele, egy egész kötet szólt ezekről a kérdésekről. Ez az egyik.

A másik pedig az, hogy ahány ügy, annyi sajátossága van, tehát nem igaz, hogy a Vasas precedensügy lenne, mert ilyen helyzet csak egy van, ez a Vasas helyzete, a minisztériumban vagyonkezelése és üzemeltetési szerződése semmilyen egyesületnek nem volt. Ilyen szituáció csak egy van, ez a Vasas szituációja. Olyan szituáció, amely most az UTÉ-val kapcsolatban van, hogy egyik minisztériumtól a másikhoz átkerül, megint csak egy van, mert nincs még egy ilyen. A központi sportlétesítmények fenntartása megint teljesen világos, mert van, amelyik már önálló költségvetési intézményenként társasági formában működik, amelyik már átkerült. Tehát nem lehet és nem is szabad semmit sem sztenderdizálni, mert annyira különbözőek a szituációk, hogy ezeket külön-külön kell megoldani, és majd ezek megoldása után lehet valamilyen sztenderdizáció, de ez már az a kérdés, amivel majd a május-júniusra várható kormánydöntést követően kell szembenézni nekünk is és a parlament ifjúsági és sportbizottságának is.

Befejezésképpen csak azt kérem a bizottságtól, hogy foglaljon állást az interpellációs válaszra adott kiegészítésről. Ha a bizottság három héttel később kezdte volna meg az interpellációs ügy tárgyalását, az szíve joga lett volna. Ha elkezdte, akkor azt gondolom - mivel minden, a döntés szempontjából fontos információ rendelkezésére áll -, a döntést is meg tudja hozni. Általános stratégiai kérdéseket pedig bármikor tűz a bizottság a napirendjére, akár én, akár a munkatársaim szívesen fejtjük ki a legrészletesebben, a legapróbb részletekig menően is a minisztérium koncepcióit.

290

SZISZ 291-300

ELNÖK: Köszönöm szépen miniszter úr. Hadd mondjam el, hogy elsősorban arról döntünk - Csizmár Gábor képviselő úrnak a módosítványa - hogy ne szülessen ma döntés ebben az ügyben. A bizottságnak természetesen lehetősége van arra, hogy megvárja, míg rendelkezésre áll az a dokumentum, amelyet Deutsch Tamás miniszter úr ígért - a használati és hasznosítási szerződés -, illetve a Gyalog András az elnök úrhoz intézett kérdésekre is megkapja a választ.

Tehát arról is dönthetünk, hogy a bizottság három hét múlva készít egy jelentést, amelyet megvitatunk, és döntünk róla. Ha a bizottság most úgy foglal állást, hogy ma szülessen döntés, akkor Wekler úrtól meg kell kérdeznem, hogy mi a véleménye az interpellációra adott válaszról, és ezután dönt a bizottság. (Csizmár Gábor jelentkezik.)

ELNÖK: Parancsolj Gábor.

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): A javaslatomhoz szeretnék - technikai értelemben - hozzátenni néhány dolgot, és szeretnék néhány mondattal a miniszter úr válaszára reagálni. Amit technikai értelemben szeretnék mondani az az, hogy jelenleg nincs előttünk egy olyan bizottsági jelentéstervezet, amiről szavazhatnánk. Ügyrendileg ugyanis az a helyzet, hogy a bizottságnak kell jelentést tenni.

El lehet fogadni - mert politikailag így áll össze a konstelláció - ezt egy miniszteri válasznak, de ezzel még nem értünk a dolog végére. Ha jól ismerem a házszabályt - de majd nyilván kisegítenek itt a hozzáértők, az alelnök úr, a szakértők és mások - a bizottság jelentését kell elfogadni az interpellációval kapcsolatosan, viszont nincs bizottsági jelentés, amiről itt most szavazni lehetne. Erre az apróságra szeretném felhívni a bizottság figyelmét.

Sajnálom, hogy a miniszter úrnak ki kellett mennie, de majd elolvassa ő is, meg a munkatársai is jegyzőkönyvben, hogy köszönöm azt a rövid szemináriumot, amit kaptam polgári jogból. A miniszter úr jogbiztonságáról, jogkövető magatartásáról volt már módunk meggyőződni, nem csak nekünk, a közvéleménynek is. Örülök, hogy ilyen hihetetlen magabiztosnak érzi magát azon a terepen, hogy mi az üzemeltetés, a használat, a hasznosítás kérdése.

Arra az apróságra fel kell hogy hívjam a figyelmet, hogy ezek önkormányzatonként, sőt intézményenként, más és más értelmezést nyernek a gyakorlatban. Azt mondja, hogy van 3200 önkormányzat, ahol ez teljesen kimunkált és egységes. Én viszont ismerek olyan önkormányzatot, aminek az életében egyedileg különböző, más módon értelmezik ezeket a kérdéseket.

Azt gondolom, hogy az önkormányzatban jártas polgármester társak is alátámasztják, hogy ez korántsem olyan egyértelmű a gyakorlatban, mint ahogy az így első nézésre tűnik.

A másik az, hogy kicsit ellentmondásba került itt a miniszter úr. Hiszen azt mondta, hogy sok egyedi van, és majd aztán lehet standardizálni - amikor nekem épp a tanfolyamot tartotta, hogy milyen egyértelmű dolog az üzemeltetés, meg a hasznosítás - miközben azt mondta, hogy ezek teljesen kialakult, letisztult ügyek. Most döntse el, hogy akkor ez kialakult, letisztult és egyértelmű - mert akkor minden ügyet e szerint kezelni -, vagy ha minden ügy egyedi, akkor ezek szerint nem olyan kialakult és nem olyan letisztult, ahogy ő ezt állítja. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A javaslatom az, hogy most határozzunk arról, hogy ma születik-e döntés, ezt követően pedig folytatnánk úgy, ahogy az előbb elmondtam. Aki egyetért azzal, hogy ma döntéssel zárjuk le ezt a vitát, az kérem, hogy kézfeltartással szavazzon! (12) Ki az, aki nem ért vele egyet? (8) Ki tartózkodik? (1) Megállapítom, hogy 12-8 arányban, 1 tartózkodás mellett a bizottság arról döntött, hogy ma szülessen meg a döntés.

Megkérdezem Wekler Ferenc képviselő urat, hogy a kiegészítésekkel együtt elfogadja-e miniszter úr válaszát.

WEKLER FERENC (SZDSZ): Azt gondolom, az előbb elég világosan válaszoltam erre a kérdésre. Én most információk hiányában nem tudom elfogadni, annak ellenére, hogy miniszter úr nagy lendülettel elmondta, hogy a törvény-előkészítésnek mi a folyamata. Ezt én is tudom, és nem hiszem, hogy ez akadálya lenne annak, hogy a mostani stádiumnak megfelelő anyagok a bizottság rendelkezésére álljanak. Nem kívánom megismételni az előző érvrendszeremet, én nem tudom elfogadni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő úr nem fogadta el a választ. Ki az, aki elfogadja? (13) Ki az, aki nem fogadja el a választ? (8) Megállapítom, hogy a bizottság 13-8 arányban elfogadta a választ.

Most elkészítjük a bizottság jelentését, és a holnapi bizottsági ülésen döntünk róla, amit az alelnök úrnak meg kell küldenünk. A bizottság tehát egy szöveghű jelentést készít, és holnap erről újfent dönteni fogunk. Valószínű, hogy ugyanilyen arányban elfogadja majd a bizottság, hiszen erről kell hogy szóljon a történet.

GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Bocsánatot kérek, valószínűleg én nem vagyok eléggé tájékozott. Viszont akkor szeretném, ha a bizottság tagjai közül kielégítené valaki az ez irányú igényemet, de én azt gondolom, hogy nincs szükség ugyanarról a dologról kétszer szavazni.

Mi most elfogadtuk a miniszter úr válaszát, nyilván ezt jelezzük a bizottság jelentésében is. Most újra fogunk arról szavazni, amiről szavaztunk? Mondom, lehet hogy az én tájékozatlanságom az oka, akkor kérem, hogy segítsenek.

ELNÖK: Hadd mondjam el, hogy nem áll módunkban, illetve nem tartom szerencsés dolognak, hogy a vitáról készült jegyzőkönyvet küldjük el, inkább ennek egy rövidített kivonatát, amelyben elmondjuk, hogy milyen kérdések, aggályok vetődtek fel, és ennek kapcsán így fogadta el a bizottság az állásfoglalást.

Tehát nekünk egy jelentést kell készíteni - nem arról szól a történet, hogy elfogadta-e a bizottság, vagy sem -, arról, hogy milyen formában történt ez a szavazás.

WEKLER FERENC (SZDSZ): Elnök úr, van-e arra vonatkozóan valamilyen előírás, hogy milyen terjedelmű ez a jelentés, mi ennek a pontos formája? Ebben tájékozatlan vagyok.

Elviekben lehet a jelentésnek az a tartalma, hogy a bizottság megtárgyalta, az elhangzott kiegészítésekkel együtt ilyen és ilyen arányban elfogadta. Ez lehet a jelentésnek a tartalma.

ELNÖK: Ez is a tartalma, de azért ennél bővebben kell, mert valószínű, hogy ez a jelentés újból a parlament elé megy, és minden képviselőnek meg kell kapnia.

A miniszter úr küldött egy kilencoldalas jelentést, ennek a leglényegesebb pontjait beleírjuk, és ehhez tesszük hozzá a bizottság állásfoglalását. (Moraj!) A miniszter úrnak adom meg a szót.

DR. DEUTSH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Nem kell még egyszer szavaznia a bizottságnak, lévén a parlamenti jegyzőkönyvből sem, vagy az abból készült kivonatról sem szavaz még egyszer az Országgyűlés. Természetesen ezt a jelentést a bizottság elnöke, alelnökei, munkatársai elkészítik. Furcsán is nézne ki, ha egy érdemi döntést követően az érdemi döntésről szóló tájékoztatásról külön kellene szavazni, mert adott esetben előfordulhat - bármilyen okból, mondjunk kevesen vannak -, hogy a döntést elfogadta, de a jelentést nem.

Ne hozza a bizottság magát ebbe a helyzetbe! Az érdemi döntést meghozta, ennek a megjelenítése érdekében a szükséges dokumentum elfogadásáról külön nem kell szavazni.

A törvényhez benyújtott módosító javaslatok kapcsán is jelentéstervezet van a bizottság előtt. A bizottság szavaz, aztán utólag be lesz írva, hogy igen vagy nem. Utóbb nem kerül vissza még egyszer a bizottság elé a jelentés, nem szavaz még egyszer arról, hogy jól lettek-e beleírva az igenek és a nemek. Ez csak az eddigi - két ciklusnyi - tapasztalatom alapján tudom mondani. Átéltem már ilyet, nem kell külön szavaznia a bizottságnak a jelentésről.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hadd mondjam el, hogy egy munkatársam megnézte, hogy hasonló helyzetben mi volt. Volt egy olyan eset, ahol ez történt, tehát a bizottság állásfoglalásáról újból kellett egy ilyet csinálni. Most megnézzük még egyszer, ha ez az eljárás, akkor holnap idehozzuk, ha nem, akkor egy igennel azt mondjuk, hogy elfogadta a bizottság.

Köszönöm szépen. Rátérünk a következő napirendi pont tárgyalására, amely az 1081. számú interpelláció. Ennek kapcsán ugyanaz történt, a parlament nem fogadta el a miniszter úr interpellációra adott válaszát.

Még egyszer köszöntöm az Újpesti Torna Egylet vezetőit. 300

301 Zs (Elnök)

A 2024/1998.II.4. számú kormányhatározat az egyes sportingatlanok helyzetének rendezéséről szólt, és a határozat szerint a fent nevezett tárcáknak, amelyek ebben érintettek, így a Vidékfejlesztési Minisztériumnak, a Honvédelmi Minisztériumnak, illetve a Kincstári Vagyonigazgatóságot felügyelő minisztériumnak, el kellett készíteniük egy intézkedési tervet a sportlétesítmények hasznosítása tárgyában. Mindhárom érintett tárcától célszerű lenne tájékoztatást kérni, hogy végrehajtották-e a kormányhatározatban foglaltakat. Mi ettől most eltekintünk.

Azt javaslom, hogy ugyanúgy, ahogy az előző napirendi pontot tárgyaltuk, ezt is tárgyaljuk meg. Elsőként megadom a szót a miniszter úrnak.

DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az elnök úr mostani felvezetését követően a Bakonyi képviselő úr által feltett három kérdésen kívül az ön által most említett negyedik kérdésre is igyekszem válaszolni, sőt ezt el is kezdem.

Az idézett 2024/1998.II.4. számú kormányhatározat - a dátumból kiderül, hogy ezt a Horn-kormány fogadta el - az ön által említett tartalommal bír. Ebben a kormányhatározatban a kormányhatározat végrehajtásának az időpontja egy nyári, június-júliusi időpontban lett meghatározva. Az Orbán-kabinet hivatalba lépését követően azzal a szándékkal, hogy a kormányhatározatban szereplő feladatot teljesítse, az időpontot megváltoztatta, és december 31-ei határidőt szabott meg. Azonban a december 31-éig terjedő időszakban sem sikerült a feladatot ellátni, ezért szerepel a kormány elfogadott jogalkotási programjában - a kormányzati jogalkotási programban, tehát ami kormány szintű jogszabályok megalkotását célozza - az, hogy május-június hónapban kerül az állami tulajdonban lévő sportlétesítmények vagyonkezelési rendszerét érintő előterjesztés a kormány elé. Ez az előterjesztés folyik, tehát az ön által feltett kérdésre a válaszom az, hogy a 2024/1998.II.4. számú kormányhatározat és az ezen kívüli, a kormányhatározatban érintett feladatokon túli, de ezekhez a feladatokhoz kapcsolódó teendők ellátása az Ifjúsági és Sportminisztérium kötelezettsége, és az előterjesztés május-június hónapban kerül a kormány elé.

Hogy ezzel kapcsolatban mi az a kiinduló szakmai koncepció, aminek jegyében az előterjesztéssel kapcsolatos egyeztetést más minisztériumok képviselőivel és természetesen az érintett egyesületek képviselőivel folytat le a minisztérium, arról szól részben az interpellációs válasz kiegészítésével kapcsolatos anyag, illetve egy másik, a bizottsághoz eljuttatott előterjesztésünk, aminek a címét most nem találom, de ez az állami tulajdonban lévő sportlétesítmények vagyonkezelésének és finanszírozásának kérdéseit tartalmazó dokumentum.

A képviselő úr által feltett három kérdésre adandó válaszokkal kapcsolatban a következőt szeretném megjegyezni. Az első kérdésében a képviselő úr egy olyan, minden alapot nélkülöző feltételezésből indul ki, amelynek kapcsán az általa ilyen módon megfogalmazott kérdésre valójában nem tudunk válaszolni, mert hisz' semmifajta kormányzati koncepció nem szól arról, hogy az egységes vagyonkezelési rendszerben az eddig használó egyesületek bármilyen egységes vagyonkezelő tevékenységet megvalósító intézménytől - akár költségvetési intézménytől, akár gazdasági társaságtól - piaci alapú, piaci összegű bérleti díjért használhatnák a létesítményt. Mivel ilyen szándék nincsen, ezért arra a kérdésre, hogy mi lenne, ha ez a dolog bekövetkezne, nem tudunk válaszolni, mert ez a dolog nem fog bekövetkezni; tehát csak azt tudom mondani, hogy a létesítményeket jelenleg is használó egyesületek, sportszervezetek, sportolók közül nem kell a jövőben sem, a kormány májusra-júniusra várható döntése után kialakuló egységes vagyonkezelési rendszerben sem senkinek - és eddig használókról beszéltünk - piaci alapú bérleti díjat fizetni. Tényleg nem a szavakkal akarok játszani, de arra, hogy mi történik akkor, ha ez bekövetkezik, csak azt tudjuk válaszolni, hogy semmi, mert ez a helyzet nem fog bekövetkezni. Az első kérdésre ez a legszorosabb értelemben vett válasz.

A második kérdéssel kapcsolatban az előző interpellációs ügy kapcsán kifejtettük az álláspontunkat. Az természetes, hogy a sportingatlanok jelenlegi használói valamilyen formában az eddigieknek megfelelő jogosultságok biztosításával kapnak használati jogot, a hasznosítási jogokat illetően pedig ingatlancsoportonként kell külön-külön megállapodni. Az az alapvető célunk - erről már nem tudom, hány nappal ezelőtt a Vasast, amellyel ilyen tárgyalásokat folytatunk, tájékoztattuk, és az Újpest esetben is stratégiailag ebben gondolkodunk -, hogy a hasznosításból származó bevételek, ami sportcélú hasznosítás, sporttevékenységhez szorosan kötődő reklámozási tevékenység, a használó sportszervezeteknél jelenhessenek meg, a létesítmény egyéb gazdasági célú hasznosításából származó bevétel viszont a létesítményt fenntartó, fejlesztő intézmény, szervezet bevétele legyen. Ilyen típusú megoldásban gondolkodunk, ezt tudom tehát megerősíteni Bakonyi képviselő úr kérdése alapján.

Mit kíván tenni a kormány a jelenleg más minisztériumok vagyonkezelésében lévő ingatlanokkal? Hogyan kívánja működtetni, hasznosítani azokat a jövőben? Mi a kormányzati álláspont a sportingatlanok sorsát illetően? Ahogy jeleztem, a kormányzati döntés júniusban születik meg, ennek a döntésnek az előkészítése folyik, tehát jogi értelemben és politikai értelemben is a kormány-előterjesztés előkészítése során a minisztériumunk által képviselt szakmai álláspontról tudok tájékoztatást adni, amihez képest a kormányon belül van eltérő szakmai álláspont, és ezek között kell majd az egyetértést kialakítani. Erre vonatkozólag pedig az írásos előterjesztésben az szerepel, hogy az a célunk - ez nem a szavakon való lovagolás, hanem egy fontos különbség -, hogy nem központosított, hanem egységes vagyonkezelési rendszerben gondoljuk, hogy az állam a tulajdonában lévő létesítményeket fenntartsa, működtesse, és ami a legfontosabb, fejlessze.

Erre külön kitértem a parlamenti válaszomban. Azt gondolom, hogy van egy olyan dimenziója az állami tulajdonú létesítmények életének, amelyről eddig szó sem esett, mert tényleg az álmok birodalmába tartozik, ez pedig azok fejlesztése. Eddig csak arról van szó - nemcsak az elmúlt hónapokban, hanem az elmúlt években is -, hogy ki milyen formában tudja ezeket használni. Egyre rosszabb állapotban vannak ezek a létesítmények, toldozzuk-foldozzuk őket, egy-egy nagyobb létesítmény felújítására persze van lehetőség - Népstadion, Hajós Alfréd Uszoda, és az edzőtáboroknál is voltak kedvező tünetek -, de összességében nem nagyon történik felújítás. Ami a kormány szándéka, hogy általánosan a fejlesztésükhöz lehessen hozzálátni ezeknek a létesítményeknek, koncepcionálisan pedig úgy gondoljuk, hogy a ma közbeszéd tárgyát képező központi és egyesületek által használt létesítmények esetén stratégiailag sem merül fel más elképzelés, mint az, hogy sportcélokat szolgáljanak. Ezek fejlesztése részben állami, részben piaci források bevonásával történhet meg oly módon, hogy az állami tulajdonukat, tehát a közcélra történő használatuk garanciáját ne érintse. Erre rengeteg jogtechnikai megoldás van, tehát hogy megérje a befektetőknek a létesítmények korszerűsítésébe, fejlesztésébe a tőkéjüket beruházni, de ez ne fenyegessen azzal, hogy ezen létesítmények elkótyavetyélésének a gyanúja merüljön föl, mert sajnos a sportingatlanokat illetően az elmúlt tíz év bizony nem nélkülözte a sportlétesítmények elkótyavetyélésének a jelenségét sem. Tehát egy ilyen félelem minden alapot nélkülöz, fel sem fog merülni.

Tisztelt Bizottság! A 2024. kormányhatározat végrehajtása folyik, júniusban dönt a kormány nemcsak az abban foglalt kérdésekről, hanem ehhez kapcsolódóan az egész állami tulajdonban és vagyonkezelésben lévő létesítmények működtetési rendjéről. Piaci alapú bérleti díj nem lesz, a használatot, hasznosítást illetően az előbb elmondottak lesznek érvényesek. A kormánykoncepció pedig az, hogy egy olyan egységes vagyonkezelési rendszer jöjjön létre, amely mind a fenntartás és a működtetés magasabb színvonalát tudja garantálni, mind pedig megteremti annak a lehetőségét, hogy rövid időn belül, már a jövő évtől kezdve nagy mértékben, több ingatlancsoporton egyszerre lehessen hozzákezdeni az ezek színvonalának javítását célzó fejlesztéshez.

310

321 Zs (Deutsch Tamás)

Nem gondolom, hogy mondjuk a Szombathelyi Vasutas Sport Clubnak a MÁV vagyonkezelésében meglévő létesítményével kapcsolatban meglévő használati joga meg az UTE használata összevetendő lenne egymással, tehát hogy ezt lehetne sztenderdizálni - ott kisebb szakosztályok vannak, kevesebb szakosztály van, más a szituáció -, de egy egységes vagyonkezelési rendszerben már lehet lépéseket tenni, hogy amit egymással össze lehet, össze szabad mérni, azok össze is legyenek mérve egymással, hasonlítsanak egymásra a megoldások.

Az állagmegóvás mennyiben lehet az érdeke a használónak? Egy ügyet hadd tisztázzak. A Vasast leszámítva ma az összes, általában a közbeszéd tárgyát képező nagy egyesület most is csak használó, egyedül a Vasas volt üzemeltető, tehát egy jogi intézmény kapcsán plusz érdekeltség csak a Vasasnál volt, ebből a szempontból hasonló a helyzet. Én két szempontot látok:

Az egyik egy antropológiai szempont. Azt gondolom, az emberek szeretik nem összebarmolni az általuk használt létesítményt, én ebben bízom, tehát komolyan hiszem, hogy a sportoló ezen antropológiai adottságot még inkább érvényesíteni fogja, és nem fogja lelakni, szétverni az általa használt létesítményt.

A másik - és kérem, ha félreértésre adhat okot, amit mondok, akkor most jelezzék, mert nem szeretném, ha három hét múlva kellene tisztázni azt, amit most lehetne -, hogy ebben az egységes vagyonkezelési rendszerben a használati szerződésnek kell szankciókat tartalmaznia, mint minden normális használati szerződésnek. Tehát ha nyilvánvalóan a géprombolás korát idézően használati szabályok felrúgása van, ha mondjuk a Fradi játékosai tízcentis vasszögeket a cipőjükre felszerelve felszántják az Üllői úti stadiont és tönkreteszik, azt nem fogja hagyni egy vagyonkezelő vagy bármilyen szervezet, és azt mondani, hogy nem baj, majd megcsináljuk 5 millióért. Ebben kell lenni ilyen szankciónak, és még egyszer mondom, teljesen természetesen minden használatnál, minden bérletnél van ilyen szankció. Én azt gondolom, hogy sokkal kisebb részben kell ennek a szankció lehetőségének érvényesülni, mintsem annak, hogy szerintem érdeke egy vívónak, egy úszónak, egy futballistának, egy atlétának, hogy egy jó állapotban lévő létesítményt úgy használjon, hogy az minél tovább jó állapotban maradhasson meg.

Az elnök úrnak is volt egy kérdése, de ebben már benne volt a válasz. A mi elképzelésünkben az szerepel, hogy most nem szeretnénk a '96-os sportingatlanokra vonatkozó törvény jogi konstrukcióját újra megnyitni, és azt mondani, hogy önkormányzatnak, sportegyesületnek amit igényel, ingyenesen vagy jelképes összegért a tulajdonába adjuk, hanem azt mondjuk, hogy ezeknek a létesítményeknek a három-öt éven belül történő, a XXI. századi színvonalra hozása mellett, ilyen feltételekkel - ez bizony benne van a koncepcióban - önkormányzat, egyesület tulajdonba veheti ezeket a létesítményeket, tehát ha a tulajdonba vett létesítmények működtetéséhez szükséges garanciákat prezentálni tudja, hogy ne az legyen, hogy az önkormányzat igényli, újabb öt év alatt lelakja, és aztán megjelenik állami támogatási igényként az önkormányzat részéről. Ezek a technikák már ma kialakultak az elmúlt tíz év módszereiben, tehát nem kellett semmit sem újból kitalálni, ilyen értelemben önmagában ezt a lehetőséget nem zárjuk ki a lehetőségek közül, de ma azt gondolom, olyan terhet raknánk az egyesületek nyakába, amellyel az önkormányzatok bizonyos, hogy nem tudnak megbirkózni. Ma a nagyobb méretű létesítmények százmilliós és milliárdos felújítási igénnyel bírnak, ezeket csak a leromlás ütemét lassító módon tudná tovább működtetni egyesület vagy önkormányzat, mert kevés az az egyesület vagy önkormányzat, amit annyira fölvet a pénz, hogy ő ma abban a helyzetben van, hogy tudja ezt a sok száz milliót csak a létesítmény felújítására biztosítani. Nem is mondok hasonlatot, mert az már tényleg félreérhető lenne.

Egy szó mint száz, ilyen értelemben amit Csizmár képviselő úr kérdezett, az az elnök úr kérdésfeltevésében foglalt válaszban benne volt. Lehet, hogy egy kisebb létesítménynél egy 2000-2001-es rekonstrukció után már két év múlva meglesz ez a lehetőség, mert így csökken egy állami kiadás, nem kell működtetni a létesítményt, és megvan a garancia arra, hogy azon a jobb színvonalon, amelyre fel lett javítva, tíz-húsz-harminc évig ez a létesítmény fenn lesz tartva, és ugyanúgy a magyar sport célját fogja szolgálni. Az nem presztízs szempont, hogy negyven vagy harminckilenc sportcsarnok van állami tulajdonban. (Csizmár Gábor: A tartós bérlet?) A tartós bérlet is ugyanez, tehát itt többféle konstrukció képzelhető el.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Kinek van véleménye? Bognár László urat illeti a szó.

DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Amíg gondolkodnak, elmondom a javaslatomat. Rövid lenne, de mégis a témához tartozik, hiszen ma a sportlétesítmények jogi és finanszírozási helyzetéről lenne szó. Társadalmi szervezetek a sportszervezetek is, tehát itt is valami megoldást kellene találni. Tudnának-e olyan jogi és finanszírozási rendszert támogatni, mint amilyen például a lengyel szisztéma, hogy az adótörvényeket meg kellene egy kicsit változtatni, hogy érdekeltté tegyük a nagy cégeket abban - Matáv, Malév stb. -, hogy közvetlenül támogatást tudjanak adni társadalmi szervezeteknek, sportegyesületeknek? Ha a mi bizottságunk kezdeményezne egy ilyet, hogy érdekeltek legyenek ebben a nagy cégek - nem is kell erre válaszolni, csak meg kell gondolni -, ez is jelentősen segítene a szervezeteknek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További vélemény? Csizmár Gábor urat illeti a szó.

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): A kérdésre technikailag természetesen válaszolt a miniszter úr azzal, hogy most nem tudja megmondani, hiszen a kormány majd dönteni fog ebben. Leegyszerűsítem a választ, de lényegében erről van szó, tehát technikai értelemben teljesítette a feladatot, hogy válaszoljon a kérdésre, de tartalmi értelemben nem. Én legalább is elgondolkodnék rajta, bár körülbelül sejtem a kezek felnyújtásából az erre megnyilvánuló választ, hogy a dolgot akkor tudnánk érdemben lezárni, amikor a kormány döntése előtt a világos koncepcióról, a koalíciós vitáktól megtisztított, kialakult szakmai koncepcióról tudnánk itt szót váltani, hiszen az interpellációra beadott érdemi válasz gyakorlatilag akkor születik meg. Bár tudom, hogy mi a következménye, de azt javaslom, hogy ez ideig toljuk el ezt az interpellációs válaszra meghozandó végleges döntésünket, hiszen az interpellációra akkor születik meg az érdemi válasz. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További vélemények? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs több vélemény, lezárom a vitát. A miniszter urat illeti a válaszadás joga.

DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Amikor Bognár képviselő úr kérdezett, hallottam fél füllel, amit Csizmár képviselő úr súgott az ő kérdése kapcsán: a kormány elkövetkezendő évekre vonatkozó költségvetési és adóelképzeléseiben az adókedvezmények számának a csökkentése valóban szerepel. Nem mond ellent ennek az, hogy a Pénzügyminisztériummal egyeztetve úgy gondoljuk, hogy nem három-négy-öt, hanem jó esetben egy nagy, de jelentős összeget - és majd meglátjuk, milyen megoldást tudunk a PM-mel együtt kidolgozni - tudnánk terelni a sportszféra felé. Ez szerepel a kormányprogramban, és jeleztük az idei költségvetés előkészítése kapcsán is, hogy itt az állami támogatás összegének a jelentős, 70-90 százalékos növelése történik, amit el tudtunk érni a sportköltségvetésben. A 2000. költségvetési évre vonatkozóan látunk arra esélyt, hogy egy ilyen, a sportszféra számára jelentős támogatási lehetőséget biztosító adókedvezmény legyen. Ez nem sok apró, hanem egy nagyobb adókedvezmény-fajta lenne hosszú távra, ami adott esetben az európai uniós csatlakozási tárgyalásokon is képviselhető. Közismert, tudnunk kell róla, hogy az Európai Unióban nagyon szigorúan irtják az adókedvezményeket, pontosan a piaci egyenlőség és az egyenlő feltételek megvalósítása érdekében, tehát a ma meglévő adókedvezmények darabszáma, mértéke eleve kemény csatlakozási tárgyalásokat feltételez, de ez még ebbe a logikába is beleillik.

Amit pedig Csizmár képviselő úr mond, száz és száz ilyen kérdés tehető föl a Parlamentben, amelyre a legkorrektebb és a legjobb szándékú válasz is olyan, hogy valójában nem a mismásolás és a titkolás okán, de az érdemi választ nem lehet rá megadni. Tehát ha ön holnap vagy a jövő héten meg fogja tőlem kérdezni, hogy mekkora lesz a sportra fordítható állami támogatás a 2000-es költségvetésben, akkor arra azt tudom mondani, hogy remélem, újra növekedni fog, de ha ezt nem fogadja el a parlament, és újra idekerül, akkor meg kell várnunk a költségvetés elfogadását, mert csak az fog rá választ adni. Tehát, elnézést kérek, ezt csak azért mondom, mert ez a logika nehezen követhető, és erre ma ez a válasz adható.

330

SZISZ 311-320 DEUTSCH FOLYT.

Ezek tehát azok a dolgok, amiket a képviselő úr kérdéseivel kapcsolatban az írásbeli kiegészítés mellett szóban kívántam elmondani.

ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszter úr kiegészítését. Kinek van kérdése az elhangzottakkal kapcsolatban? (Csizmár Gábor jelentkezik.)

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót elnök úr. Néhány kérdést szeretnék feltenni az elhangzottakkal, a leírtakkal, és ezzel az egész üggyel kapcsolatosan.

Van-e arra valamifajta - és nyilván van - szakmai érv, hogy az egységes állami vagyonkezelésből, kincstári vagyonkezelésből miért kerüljön ki ez az egész sportingatlan-csomag, és jöjjön létre erre egy új cég. Hiszen itt arról van szó, hogy ez a sportszakmai portfolió gyakorlatilag egy önálló vagyonkezelő szervezethez kerülne, amit a minisztérium hozna létre. Precedens-e ez más szakterületekre vonatkoztathatóan is?

A másik problémám az, hogy az elgondolásokban - és akkor itt egy zárójeles megjegyzést teszek - az sem látszik pontosan - és nyilván csak én nem látom, a miniszter úr egészen kontúrosan látja -, hogy mi lesz a sportingatlanok ügyében. De hogy addig mi lesz, amíg az lesz, amit a miniszter úr jól lát, azt meg aztán főképpen nem lehet látni. Nyilván csak én nem látom jól, és nyilván a miniszter úrnak egészen pontos, világos programvezetése van a tekintetben, hogy addig mi lesz. Ezek a kérdések nyilván az én tudatlanságomból származnak, de mivel a miniszter úr jól tudja, nyilván fog tudni nekem válaszolni.

A mi lesz kérdésében azt szeretném tudni, hogy elképzelhető-e, hogy jelképes összegért az önkormányzatok, vagy maguk az egyesületek mondjuk tulajdonba kaphassák az ingatlanokat. Ugyanaz a kérdésem, hogy jelképes összegért elképzelhető-e, hogy tartós bérletbe kaphassák ezeket a létesítményeket.

Pontosan tudjuk-e azt - nyilván a miniszter úr pontosan tudja, hiszen az előbb oktatott ki engem arról, hogy a hasznosítás, meg a használat az egy teljesen pontos dolog - egységes-e. Bár az előbb azt mondta, hogy ezeket nem lehet egységesen kezelni, de azt is állította, hogy ez egy teljesen tiszta és egyértelmű dolog az, hogy miben fognak hasznosítási jogot kapni a használók? Azzal a fogalommal, hogy a sportszakmai - nem is tudom pontosan azt a szót, majd megtanulom -, sportcélú hasznosítás az övék, még nem fedtünk be semmit, mert ez konkrétan az égadta világon semmit nem mond. Szeretném, ha egy picit konkrétabban kifejtené, hogy ennek mi a tartalma.

Az utolsó kérdésem - ez gyakorlatilag az egész koncepcionális ügyet érinti - arról szól, hogy a használónak mitől lesz ebben a rendszerben érdeke az, hogy a sportingatlan állagát megóvja, ha lehet, saját erőforrásból még fejlessze is. Abban egyetértünk, hogy az előzőben nem volt, vagy nagyon minimális. Most arra szeretnék választ kapni, hogy a következő rendszerben - amikor egy tőle elkülönült állami tulajdonú részvénytársaság kezelésében, üzemeltetésében működik a sportlétesítmény, és maga az egyesület csak használja - milyen érdekeltségük lesz az egyesületeknek, a sportolóknak, a sportszakembereknek abban, hogy ezeket az ingatlanokat megóvják.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kinek van még kérdése? (Senki nem jelentkezik.) Nincs több kérdés, a vitát lezárom. Én egy dolgot szeretnék megkérdezni. Elképzelhető-e, - ha létrejön ez a vagyonkezelő holding, és működik -, ha azt mondja az újpesti önkormányzat - három év múlva, öt év múlva -, hogy ezzel a mellérendelt pénzzel átvennék, lesz-e jogosítványa arra, hogy átadhatja az önkormányzat tulajdonába. Köszönöm szépen.

DR. DEUTSH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Csizmár képviselő úr kérdésére a következőt szeretném mondani. Nem volt, nincs, és nem is lesz szándékomban senkit sem kioktatni, a feltett kérdésekre adott válaszban. Én csak tájékoztatom az igen tisztelt bizottságot, és a kérdező képviselőt a kérdéssel kapcsolatos álláspontunkról.

Ma az állam tulajdonában lévő vagyon működtetése, kezelése két nagy vagyonkörben folyik. Az egyik kincstári vagyonkezelési rendszerben, ahol a tulajdonosi jogokat a Kincstári Vagyonigazgatóság gyakorolja, és ő köt vagyonkezelési megállapodásokat különböző, elsősorban állami szervekkel, minisztérimokkal, központi költségvetési szervekkel. A másik az ÁPV Rt. keretében, amely az állam vállalkozói vagyonának a működtetésével, kezelésével foglalkozik.

A sportcélú állami tulajdonú ingatlanok nem kerülnek ki a kincstári vagyonkezelés rendjéből, hanem e vonatkozásban - de megint kérem, hogy ne értsük félre - annyi történik, hogy míg ma szétparcellázottan, sok szereplője van a Kincstári Vagyonigazgatóságnak a sportcélú ingatlanokat illetően erre létrejött egy ágazati minisztérium. Az a célunk, hogy minél nagyobb mértékben az ésszerűség határán belül ISM az Ifjúsági és Sportminisztérium legyen ezeknek a létesítményeknek a vagyonkezelője. Konkrét példaként elmondom, hogy egy működő honvédelmi laktanya belsejében lévő sportcsarnokot nem érdemes onnan kivenni és a HM vagyonkezelésből vagyonkezelésbe vonni.

Hogy a vagyonkezelési tevékenységét költségvetési intézményen, vagy gazdasági társaságon keresztül látja el, ez egy olyan kérdés, amiben a kormánynak döntenie kell, de ettől a kincstári vagyonkezelés struktúrájából nem kerülnek ki ez az ingatlanok.

Arról a kérdésről, hogy mi lesz, a kormány dönt júniusban. Hogy addig mi lesz - megint kérem, hogy ne vegye szemtelenségnek -, az, ami ma van. Gyakorlatilag, akinek az állam tulajdonában lévő sportcélú ingatlanokat illetően vagyonkezelési jogosítványa és kötelezettsége van, annak eleget tesz. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak, az Ifjúsági és Sportminisztériumnak, a Miniszterelnöki Hivatalnak, a Vám - és Pénzügyőrségnek, a Honvédelmi Minisztériumnak, és az Oktatási Minisztériumnak van - az általuk vagyonkezelt kincstári vagyon között - olyan vagyoneleme, ami sportcélú ingatlan.

Addig ez lesz, és ki-ki a maga specialitásai - ami az intézmény specialitása, a létesítmény specialitása, annak finanszírozási specialitása - alapján eleget tesz a feladatainak. Tehát a mi lesz-ig az lesz, ami van. Ez ilyen svéd gyermekversek színvonalában fogalmazódik lassan - tudom, hogy tudod, hogy tudom -, de tényleg azt gondolom, hogy talán ez a legpontosabb válasz az ön által feltett kérdésre.

A következő kérdés az volt, hogy mi az ami egységes, és mi az, ami nem. A vagyonkezelés rendszerére vonatkozóan szeretnénk egy egységes rendszert létrehozni. Ami nem egységes, az az ebben a rendszerben szükségszerűen részt vevő sportlétesítmények mai vagyonkezelési gyakorlata. Ezen létesítményekkel kapcsolatban a szituációk azok, amelyek szinte létesítményről létesítményre különböznek. Tehát egyszerre van egy egységes rendszer kialakítására törekvő szándék, és az ebben érintett - ennek a tárgyát képező - létesítményeket illetően pedig sok-sok eltérő napi gyakorlat.

Amikor azt mondják - és ez most a bizottsági ülésen nem hangzott el, tehát senkit nem kritizálok -, hogy a sportlétesítmények tisztázatlan tulajdoni helyzete - ez még ezerszer leíratik, bocsánat a jelenlévő újságíróktól, még újságokban is - akkor erre én azt szoktam mondani, hogy a tulajdoni helyzetük abszolút tisztázott, ezek állami tulajdonban vannak.

Ami tisztázatlan, hogy jó szisztémában történik-e a vagyonkezelés, hogy a szisztéma jó, vagy nem jó, és akkor jó módon kezeli-e a vagyont az adott szervezet.

Így tehát a használatot, hasznosítást illetően én azt tudom mondani, hogy ebben az egységes rendszerben már valóban lehet lépést tenni - az ön által használt kifejezéssel én is hadd éljek - egyfajta standardizálás felé. 320

SZISZ 331-340 DEUTSCH FOLYT.

És a válaszban pont az az érdemi, hogy pontosan meg tudom határozni a kormány jogalkotási programja alapján, hogy a kormány döntése júniusban születik meg ezzel kapcsolatban. Viszont nem fogom megismételni, mert nem akarok kétségbeesésbe kergetni senkit sem. Részletes írásbeli tájékoztatást adtunk arról a szakmai elképzelésről, aminek jegyében a minisztérium az előkészítő munkát folytatja. Én úgy látom, hogy ebben a kérdésben is érett a bizottság a döntésre.

ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszter úr válaszát. Szavazásra bocsátom Csizmár Gábor módosító indítványát. Aki egyetért azzal, hogy halasszuk el a döntés, az kézfeltartással szavazzon! (7) Aki azzal ért egyet, hogy most szülessen döntést, az kézfeltartással szavazzon! (12) Tehát a bizottság most fog dönteni.

Aki elfogadja a miniszter úr válaszát, kérem kézfeltartással szavazzon! (13) Ki az, aki nem ért egyet a válaszadással? (6) Köszönöm szépen. A bizottság 13-6 arányban, tartózkodás nélkül elfogadta a miniszter úr válaszát. Köszönöm szépen.

Rátérünk az utolsó napirendi pontunk tárgyalása. (Dr. Deutsch Tamás távozni készül.) Javaslom miniszter úr - két perc -, hogy maradjál itt, Gémesi úr egy tájékoztatót tart a tegnapi sport albizottsági ülésről. (Dr. Deutsch Tamás visszaül a helyére.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen, nagyon rövid leszek. A sport albizottság két napirendi pontot tárgyalt. Az egyik a munkaprogram, amely minden bizottsági ülés előtt a parlamenti szünetig fog megtörténni, és aztán ősszel hasonlóképpen. Ezt egyhangúlag elfogadta a sport albizottság.

Ezen kívül egy állásfoglalást hoztunk - mindenkinek ott volt ma az anyagban -, ami annak a feladatnak az elvégzése után született, amit az ifjúsági és sportbizottság tatai ülése után kaptunk. Ezt is egyhangúlag fogadta el a sport albizottság. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki véleményt fűzni az elhangzottakhoz? (Csizmár Gábor jelentkezik.)

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Ha ott befejeződne az az állásfoglalás - amit Gémesi úr kiosztatott nekünk -, hogy a sportfinanszírozásra vonatkozó intézkedési terv maga az 1999. évi központi állami költségvetés ágazati költségvetési fejezete, akkor semmi vitám nem lenne ezzel a nyilvánvalóan nem túl terjedelmes állásfoglalással. De van itt befejező mondatrész is, ami viszont nincs köszönőviszonyban - megítélésem szerint - a mindennapi gyakorlattal. Ez úgy szól, hogy "amely rendelkezéseket tartalmaz az átmeneti időszak problémáinak megoldására".

A bizottság - négy hónapja szinte - átmeneti problémák megoldásával találkozik, amire nincs válasz a költségvetési fejezetben, sőt áthidaló megoldásokat kell találni, mert a probléma esetleg nőttön-nő, lásd Gerevich. Ha az az állítása a sport albizottságnak, hogy maga a költségvetési fejezet - úgy, ahogy van - az átmeneti problémák megoldására is választ ad, akkor nem értem, hogy mivel foglalkoztunk négy hónapig. Szerintem valóságos problémákkal foglalkoztunk, amikre nem volt válasz a költségvetésben.

Ez az egyetlen megjegyzésem van. Nyilván ebben most nem kell határozni, mert ez az albizottságnak az állásfoglalása, de ha már kiosztatott, az ember csak elolvassa, és véleményt mond róla.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e valakinek még véleménye az üggyel kapcsolatban? Nincs. A miniszter úrnak adom meg a szót.

DR. DEUTSH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Köszönöm elnök úr a körültekintését, mert így tájékoztatást tudok adni a bizottságnak. Nyilvánvaló, hogy ezt az albizottsági döntést az alapozta meg, hogy - Gémesi úr kérésének megfelelően - a minisztérium egy másfél oldalas levélben pontosan kimutatta, hogy mik azok a költségvetési technikák, tételek, amelyek pontosan az átmenet során, az átmenet által felmerülő problémák kezelésére hivatottak.

A magyar sportban nagyon sok probléma van. Ezeknek a problémáknak - A-Z-ig - a kezelésére hivatott a kormány, és az idei sportköltségvetés. Vannak azonban olyan problémák, amelyek azáltal keletkeztek, hogy mi egy meglévő helyzetet szeretnénk megváltoztatni.

Itt nemcsak a meglévő helyzet megváltoztatására vonatkozó elképzelések szerepelnek, és az ahhoz rendelt költségvetési technikák a költségvetésben, hanem az ezáltal keletkező problémák megoldását célzó költségvetési technikák is. Ezzel kapcsolatban - azt a 3-4-5 legfontosabb eszközt, technikát illetően - írtunk egy levelet Gémesi úrnak, tehát - én azt gondolom -, hogy ez alapozta meg az albizottsági döntést.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gémesi urat illeti a szó.

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Igen, ez valóban kimaradt a tájékoztatóból - ez már csak a végleges négy mondat, vagy négy sor -, nyilvánvalóan erről mi vitatkoztunk. Én ezt tájékoztatásnak azért hoztam ide, mert a bizottság adta ezt a feladatot, ezek után ez a rövid esszenciája - tulajdonképpen az állásfoglalása - az egésznek. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e valakinek egyéb, az egyebekben bejelentenivalója? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Köszönöm szépen, a bizottsági ülést bezárom. Holnap reggel kilenc órakor találkozunk. Viszontlátásra. 340

Elnöki köszöntő

A napirendi pontok elfogadása

Az első napirendi pont megtárgyalása

Hozzászólások

Dr. Deutsch Tamás reagálása

A második napirendi pont tárgyalása

Hozzászólások, kérdések, válaszok

Dr. Deutsch Tamás miniszter tájékoztatója

Hozzászólások, kérdések, válaszok