• 1992-ben a budapesti középiskolások drogfogyasztásról alkotott véleményében, gondolkodásában elkülönültek egyrészt a tiltott és a legálisan hozzáférhető szerek, másrészt a differenciálásnak egy másik dimenziója jelen volt, s ez a fogyasztás gyakorisága. A rendszeres drogfogyasztást a diákok 80-90%-a tartotta veszélyesnek, vagy nagyon veszélyesnek, míg a kipróbálás szintű fogyasztás értékei megfelelő értékei többnyire 60% alatt maradtak. Tehát a kilencvenes évek első felében a fiatalok már egyértelműen különbséget tudtak tenni próbálkozás, alkalmi és rendszeres fogyasztás között. Ugyanakkor a különböző szereket fogyasztók magatartásának megítélésében a használat gyakoriságával kapcsolatos differenciálás kevésbé jelenik meg, a drogfogyasztó magatartást helytelenítők aránya rendre magasabb, mint a szereket veszélyesnek ítélők aránya. (Oprics, Paksi 1998)

• A 90-es évek közepére a drogfogyasztók megítélésében az elitélés fokozódásával jellemezhető tendenciák felerősödése mutatkozott meg. A különböző kábítószereket veszélyesnek tartók aránya a korábbiakhoz viszonyítva növekedett, különösen a kipróbálás veszélyessége tekintetében. A szerek különböző gyakoriságú fogyasztásának veszélyességével kapcsolatban a differenciáltság tehát jelentősen csökkent. A fogyasztókkal szembeni attitűdök differenciáltsága szinte teljesen megszűnik, drogfogyasztók megítélése az évtized elejéhez képest negatívabbá vált, a megkérdezettek több mint kilencven százalékára az egyértelműen negatív attitűdök váltak jellemzővé. (Oprics, Paksi 1998)

• A 90-es évek második felében valamelyes visszarendeződés figyelhető meg. A fogyasztás gyakorisága szerinti véleménydifferenciálás ismét megjelenik, bár annak mértéke még nem éri el a kilencvenes évek elején jellemző állapotokat.

Az alábbi két ábrán az egyes szerekkel, illetve az egyes szerek fogyasztóival kapcsolatos attitűdök alakulását láthatjuk az 1992-ben, az 1995-ben, és az 1999-ben, a középiskolások körébenAz írott sajtó által közvetített attitűdök változása

A sajtó, mint véleményformáló tényező hatásának változását az 1995-ös vizsgálatot megelőző egy éves időszakban (1994 márciusától, 1995 márciusáig) (Oprics, Paksi 1998), valamint 1998 szeptember 29.-december 21. közötti (az 1999 március 1-én hatályba lépett Btk drogokkal kapcsolatos szabályozásának tervezete vitáját felölelő) időszakban végzett sajtóelemzések (Csízy, Szabó, Verbőczy 1999) alapján mutatjuk be. A drogfogyasztással, illetve a drogfogyasztókkal kapcsolatban közvetített attitűd milyenségét több dimenzió mentén vizsgáltuk:

• Feltételeztük, hogy a szenzációkeltő, elfogult közlésmód, a cikk stílusa gerjeszti a droggal szembeni elidegenítő hatást, amely elősegíti negatív attitűd kialakulását. Az 1994/95-ben az írások 54,2%-ára elmondható, hogy szenzációkeltő kifejezéseket használ, elfogult. Ez az arány 1998-ban 37%
• Az elítélő attitűd megjelenésének tekintettük azt is, amennyiben a cikk témaválasztásával sugallja az elítélő véleményt. Ilyen tematikus besorolást alkalmazott 1994/95-ben az írások 48%-a, míg 1998-ban ez az arány 38%.
• 1994/95-ben a cikkek mindössze 15%-a szólaltatott meg valamilyen szakembert, és ezen belül a rendőri, igazságügyi szakemberek dominanciája jellemző. Azon írások, melyek szakszerűségre törekednek, a rendőrség hatáskörébe utalják a problémát. Ezzel a kábítószert, mint társadalmilag elítélendő magatartást definiálják. 1998-ban az írások közel felében szerepet kap valamilyen szakember véleménye, és más jóval kiegyenlítettebb a különböző illetőségű szakmák viszonya. (A törvényhez kapcsolódó, nagyobb terjedelmű, elemzőbb írások esetében – ez a cikkek mintegy negyedét jelenti - pedig már megfordul a szerep, és a humán illetve civil szervezetek szakértői, az egészségügyi szakemberek, illetve társadalomtudósok veszik át a domináns szerepet)
• 1994/95-ben az írások mindössze 9,9%-a foglalkozott a probléma okaival és 7,2% próbált valamiféle megoldási javaslatot is megfogalmazni, míg 98-ban a megfelelő arányok 16,4%, valamint 34,2%.
• Összességében megállapítottuk, hogy az évtized közepén a sajtóban megjelent írások mintegy kétharmada közvetített negatív attitűdöt valamilyen burkolt formában az olvasó felé, addig az 1998 őszén az írások fele elfogulatlan tárgyalásra törekedett. Csökkent a probléma kilátástalanságának, és az egyéni felelősség körébe utalásának szerepe.

1. A sajtó véleményformáló hatása a mind tendenciájában, mind keresztmetszeti vizsgálatokkal kimutatható a fiatal populációk körében. (Oprics, Paksi 1998)

A média jelenlegi drogképe a korábbiakhoz képest a szélsőséges, stigmát előidéző vélemények irányából elmozdulni látszik a semleges, tényközlő, kevésbé szenzációközpontú tárgylásmód irányába. Ez a hozzáállás mind a prevenció, mind a gyógyítás, mind a rehabilitáció szempontjából kedvezőbb. A gyógyítással, rehabilitációval való ilyetén összefüggés egyértelműbb, hiszen a stigmák akadályozzák e tevékenységeket. A prevenció szempontjából azonban kevésbé magától értetődőnek látszik az összefüggés, hiszen feltételezhetnénk az elítélés fogyasztásvisszatartó hatását. Más devianciák esetében azonban az látszik igazolódni, hogy a szélsőséges társadalmi hozzáállás nem bír visszatartó erővel, sőt gerjeszti azt. (lásd az öngyilkosság kapcsán: Fekete, Osváth, Domino 1996). A drogfogyasztásra vonatkozóan rendelkezésre álló adatok szintén nem támasztják alá az elítélés fogyasztásvisszatartó szerepét.

 

2. Kutatási tapasztalatok alapján a szerhasználat sem tendenciájában, sem nemzetközi összehasonlításban nem mutat összefüggést azzal, hogy a lakosság hogyan gondolkodik a különböző kábítószerekről, mennyire tartja veszélyesnek és elítélendőnek a drogok fogyasztását.

• Azok az országok, melyekben a különféle drogok használatát inkább veszélyesnek tartják, nem azonosak azokkal az országokkal, ahol a legkevésbé elterjedt a kábító-szerfogyasztás. (Hibbel és mtsai., 1997). Az alábbi ábrán a tényleges fogyasztási adatok alapján megrajzolt, és az attitűdök alapján becsült függvény viszonyát láthatjuk 13 európai ország vonatkozásában.

13 európai ország tényleges és az attitűdök alapján becsült fogyasztási drogfogyasztási rátái

• A nemzetközi adatokhoz hasonlóan a hazai trendekben sem találunk közvetlen összefüggést a drogfogyasztás elterjedtsége, és attitűdállapotok között. Míg a kilencvenes évek elején a jelenleginél kisebb volt a fogyasztást veszélyesnek tartók, illetve a fogyasztókat elítélők aránya, addig a fogyasztási ráta kevesebb, mint fele volt a jelenleginek. (lásd a következő ábrán)

1. A kormányzat drogtörvénnyel kapcsolatos egyik szándéka – az attitűdformálás, és azon keresztül elérendő fogyasztáscsökkenés – nem látszik igazolódni. A törvényi szigor fokozása két okból sem hatékony visszatartó erő.

• Magyarországon a szabályszegést a lakosság több mint 80%-a elfogadható és/vagy szükséges magatartásnak tekinti (Spéder, Paksi, Elekes 1998), tehát a törvények útján történő attitűdformálás kevéssé hatékony módszer. Ezt ma már láthatjuk a drogfogyasztással kapcsolatos attitűdállapotok tényleges alakulásában is, melyek elítélő jellege a törvényi szigorítás ellenére csökkent.

• Mint azt a 2. pontban láthattuk, a veszélyesség tudatosulása, a drogokkal kapcsolatos vélekedésekben kinyilvánított normák nem jelentenek feltétlen visszatartó erőt a drogfogyasztással szemben, nem feltétlenül azonosak azokkal a normákkal, melyek a droghasználattal kapcsolatos magatartást szabályozzák.

Csízy Orsolya – Szabó Gábor Dávid – Verbőczy Zsolt (1999): A kábítószer-probléma a sajtóban. Egyetemi szemináriumi dolgozat, Kézirat

Hibbel B. – Anderson B. – Bjarnason T. – Kokkevi A. – Morgan M. – Narusk A. (1997): The 1995 ESPAD report, Stockholm

Elekes Zsuzsanna - Paksi Borbála (1999): Fiatalok szenvedélyei?! (Alkohol- és drogfogyasztás valamint dohányzás a budapesti középiskolások körében 1999-ben)

Századvég Új folyam 13. szám.

Fekete Sándor dr. – Osváth Péter dr. – George Domino dr.(1996): Szuicidummal kapcsolatos attitűdök összehasonlító vizsgálata magyar, észak-amerikai és japán mintában. Szenvedélybetegségek IV.évf. 3. szám.

Oprics Judit – Paksi Borbála (1998): Fiatalok a drogról. Educatio 2.

Spéder Zsolt – Paksi Borbála – Elekes Zsuzsanna (1998): Anomie and Stratfication at the Beginning of the Nineties

In: Social Report 1988 Edited by: Kolosi Tamás – Tóth István György – Vukovich György

Budapest, TÁRKI

Budapest, 1999. december 16.